Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-134
114 Az országgyűlés képviselőházának mániában 12*6 pengő, Lengyelországban 14'9 pengő, Csehszlovákiában 19*2 pengő, az Egyesült Államokban 24*4 pengő, Svájcban 25*6 pengő, Olaszországban 30*9 pengő, Japánban 43*1 pengő, Angliában 44*8 pengő, illetve legújabban 57'3 pengő, Franciaországban 571 pengő, illetve 94*2 pengő a fejenkénti hadi teher. Ezek a számadatok azonban nagyrészt még régiek, úgyhogy tulajdonképpen ,a legtöbb idei budgetben emelkedtek ezek a számok, kivéve nálunk, ahol kénytelenek voltunk a tavalyi s az azt megelőző szerény keretekben maradni költségvetésünkben, az általános védkötelezettség behozatala nélkül. Az általános helyzetre mindenesetre jellemzőek ezek a rideg számok, de még aggasztóbbnak látszik önvédelmünk szomorú állapota, ha arra gondolunk, hogy ezeket a költségvetési adatokat az egyes államok által igénybe vett, de legtöbbször a nagy nyilvánosság elé sohasem kerülő és soha nem részletezett póthitelek is megdöbbentően duzzasztják, amelyek hovafordításáról alig van tudomásunk s amelyek természetesen nincsenek a hivatalos statisztikában feldolgozva, Anglia például 1935-ben 13 millió font, 1936-ban pedig 10 millió font póthitelt vett igénybe, mely utóbbi összeget teljes egészében a repülőerők fejlesztésére használta fel. Franciaország 1935-ben 1.800,000.000 frank póthitelt vett fel, melyből 1 milliárd frankot fordított a repülőerők fejlesztésére. Bizonyos tehát, hogy Európa fegyverkező államai részéről az új fegyvernemekre fordított költségek feltűnően magas arányszámot mutatnak, amely jelenséget semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Anglia például 1935-ben a légierőkre fordította hadügyi költségvetésének 18%-át, 1936-ban pedig — a már fentebb említett póthitelt is beleszámítva — költségvetésének 30%-át. Ugyanekkor hadügyi költségvetésének 5%-át fordította 1935-ben a^ hadsereg r mechanizálására, míg 1936-ban már 8%-ot szánt erre a célra. Csehszlovákia a repülőerők fejlesztésére szánta szintén 1936-ban hadügyi költségvetésének 6* 5%-át, mechanizálási célokra pedig 6'7%-ot. Olaszország —- az abesszin háborút nem is számítva — 1935. évi hadügyi költségvetésnek nem kevesebb, mint körülbelül 15 százalékát áldozta a repülés céljaira és hogy helyesen számított, azt az etiópiai háború is beigazolta. Szinte álomnak tűnik fel előttünk, hogy az get fordítanak a nagygyakorlatok céljaira, — hiszen tulajdonképpen a nagygyakorlatok mutatják meg a hadsereg^ átütőképességet és használhatóságának mértékét — nekünk alig jut valami erre a célra, mert hiszen a rendelkezésre álló keret a legelemibb katonai kiképzés céljaira és megoldására is alig elegendő. Szinte álomnak tűnik fel előttünk, hogy külföldön milyen bőkezűség nyilvánul meg e tekintetben. A legtöbb állam hadseregének még télen is módja van fegyvergyakorlatokat tartani, nálunk pedig még a nyári gyakorlatokra sem telik. Költségvetésünk — ismétlem —• az alapkiképzés céljaira és megoldására szükséges előirányzatot is már tökéletesen kimeríti. • Anglia az elmúlt esztendőben a nagygyakorlatok céljaira 120—140.000 fontot, 2'4—2*8 millió pengőt áldozott. Még ennél is sokkal többet áldozott Olaszország, mégpedig 37 millió lírát, tehát 12*73 millió pengőt. Csehszlovákia 89*3 millió csehkoronát, vagyis 12 2 /3 millió pengőt, Franzi $4. ülése 19S6 május 25-én, hétfőn. ciaország pedig 66*7 millió frankot, vagyis 15*73 millió pengőt. Az államok felfegyverkezési láza azonban nemcsak a modern harci eszközök gyarapításában és a harcikészség tökéletesítésében nyilvánult meg, hanem a fegyverben tartott haderő létszámában is. Ez az elgondolás késztette a nemzeteket a tényleges szolgálati idő meghoszszabbítására. Franciaország éppen a legutóbbi időkben, 1935 április elsejétől kezdődően az egyéves általános védkötelezettségi időt másfél évre és 1939-ig bezáróan a később bevonulók idejét pedig két esztendőre emelte fel. Csehszlovákiában 1934 decemberében a 14 hónapi szolgálati időt ugyancsak két esztendőre emelték fel. A Pesti Hirlap nemrégiben igen részletesen ismertette a hirhedtté vált csehszlovák államvédelmi javaslatot, amellyel csak azért foglalkozom, — a felsőházban interpelláltak is erről a kérdésről — mert az állam állítólagos védelme érdekében Csehszlovákia törvényes alapot szeretne nyújtani arra, miként lehet a békeszerződések rendelkezéseivel szemben, a tulajdon és szerzett jogokra fittyet hányva, minden élő és holt anyagot, valamint minden energiaforrást leplezetlen, nyilt erőszakkal birtokba venni. Ezekkel a radikális eszközökkel, eme hatalmas arányú költekezésekkel szemben áll — mint méltóztatnak tudni — a mi 38"8 millió pengőnk, amit a tárca keretében dologi kiadásokra fordíthatunk. Ezek az elszédítő és a mi polgári lelki nyugalmunkat szinte fenyegető számoszlopok, amelyek a szabad külföld költségvetéseiből merednek mifelénk intő jelként, kell, hogy figyelmeztessenek minket arra, hogy magunkba szálljunk és mindent elkövessünk abban a tekintetben, hogy kötelességeinket kétszeres lelkiismeretességgel teljesítsük. Hiába vagyunk nemzeti értékeink tudatában, hiába hirdetjük a túlerőkkel szemben Henrik angol király szavaival élve: We are enough for glory, vagyis hogy kevesen is elegendően vagyunk a dicsőségre; a korszerű kívánalmakkal számolnunk és honvédségünket a költségvetés gyarlóan szűk keretei között is állandóan tökéletesítenünk kell! Le Bon írja valahol, hogy az élők lelkeit a holtak lelkei formálják. Nekem nagyon sokszor tér vissza emlékezetembe Kaulbach híres német festő berlini falfestményeinek az a megrázó jelenete, amikor a katalaunuimi síkon a monda szerint az elhalt hunok és nyugati gótok lelkei három nappal a véres ütközet után is folytatták még egymás ellen ádáz küzdelmüket. Nekem az az érzésem, hogy a magyar végeken, a messze idegen harcmezőkön, a szeplőtelen nemzeti becsületért elhalt derék magyar honvédek lelkei nemcsak három napig, de még ma is és éppen ilyen elkeseredettséggel küzdenek, viaskodnak és harcolnak az egyidőre leáldozott nagy magyar igazságért és ebben a kitartó küzdelemben megnyugvást mai napig sem találva ebben az örök háborgásukban szüntelenül formálják és átformálják a védtelenül hagyott szerencsétlen csonka magyar földön élők olykor-olykor kétkedő lelkeit! Valahogy úgy érzem, t. Ház, hogy eme elkeseredett, átformáló munka nemes eredményeként a hősök lelkei nemzeti vonatkozásban a mi legféltettebb nemzeti intézményeink rajongó szeretetében és az értük való áldozatkészségben máris megbonthatatlan egységbe kovácsolták össze a turáni magyarságnak — fájdalom — széthúzásra
