Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 12< hogy az általános választások . .. (Nagy zaj. — A jobboldalon és a középen ülő képviselők tömegesen elhagyják a termet. — Felkiáltások balfelől: Ittmaradni! Ittmaradni! — Propper Sándor: Mi az, kilógnak az igazság elől?) Konstatálnom kell, hogy a túloldal igen t. (harcos tagjai nem kíváncsiak az igazságra és nem kíváncsiak azokra a ténymegállapításokra, amelyeiket itt le akarok szegezni. (Felkiáltások jobbfelől: Majd a bíróság!) Folytatom tehát interpellációmat. (Mozgás.) Arról akarok beszélni, hogy az időközi választások során is a kormányzatokét eszközt használt: az egyik a kormánypártoknál teljesen szokatlan demagógia, a másik a csendőrszurony ós a választási terror. (Bródy Ernő: Az nem sízokatlan!) Ennek a Nemzeti Egység Pártjának agitációs eszköze — mint jelenleg a szigetvári választáson is megállapítottuk — az a sajtó, amely szórványosan ugyan, de a választások során, a választások alatt is olyan hangot használt iaz ellenzéki jelölttel szemben, amilyen hangot 1918, sőt 1919 óta nem olvastunk. (Zaj. — Rassay Károly: A Vörös Újság írt így!) A Nemzeti Egység Pártjához tartozó lent járt képviselőtársaink 'beszédeikben állandóan szokatlanul és egyáltalában nem lojálisán piszkolták, csepülték, támadták, rágalmazták azokat az ellenzéki képviselőket (Felkiáltások jobbfe161: Kik voltak azok?) és ellenzéki politikusokat, akik oda lementek, akik ia becsületes választási harcot végigvívták. (Haám Artúr: Es mit beszéltek megafonba? — Zaj.) Arról nem is beszélek, hogy ia Nemzeti Egység Pártjának ott volt képviselői Iközül többem egymást és a választókat »Heil« és »Bátorság« felkiáltással üdvözölték. (Br. Berg Miksa: Heil Gömbös Gyula! Heil Hitler! — Felkiáltások jobbfelől: Éljen Gömbös Gyula!) Azzal fenyegették az ellenzéki politikusokat, (hogy a, községeket nem hagyhatják majd el. (Zaj.) Arról nem is Ibeszélek, hogy olyan röpcédulákat osztogattak ott, amelyekről az előbb felszólalt Pálffy-Daun gróf azt imondotta, hogy azok tőlük távolállottak, (vitéz Csicsery-Rónay István: Természetesen!) Olyan röpcédulákat osztogattak, amelyeken nyilaskereszt volt és amelyekben Biedermann Imrét, az ellenzéki jelöltet, a,zt a Biedermann Imrét, aki négy esztendeig volt a fronton és kétszer megsebesült, azlt a Biedermann Imrét, akiről köztudomású, hogy a kerületben mérhetetlen összegeket ajándékozott és juttatott a szegényeknek akkor, (Zaj.) amikor nem gondolt arra, hogy képviselő lesz, azt a Biedermann Imrét, akinek családja a, kerületben két polgári iskolát építtetett, (Egy hang jobbfelől: Ez igaz!) aki hozzájárult templomépítésekhez és kórházépítéshez, aki sokezer kisembernek, szegény embernek és éhezőnek a kezére járt és segített, »Galícia hitvány szemetjé«-nek nevezték, (Zaj a baloldalon, '—* Rassay. Károly (a jobboldal felé): Két évvel ezelőtt ott tapsolták, miiint kollégát) aki a választókhoz intézett ezen körlevél, röpcédula szerint... (A szónok szavai elvesznek a zajban.) ... gazdagodott meg. (Zaj. — Br. Berg Miksa: Hát a Nemzeti Örséget nem lehet elkobozni? Arról nem intézkedik az ügyészség? — Zaj.) Ugyanaz a nyilaskeresztes röpcédula azt mondja, hogy: »selyeniinges és lakkcipős kisgazdavezér« Eckhardt, aki egy kriptaszökevénnyel — értsd Bethlen Istvánnal — szövetkezőik. Ezt a röpcédulát \&gy nyilaskeresztes különítmény osztogatta, amely állítólag a nemzeti KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. . ülése 19

S6 április 29-én, szerdán*. 77 egység pártja pártigazgatójának kérésére, vagy legalábbis tudtával ment oda le. E nyilaskeresztes különítménynek nyilaskeresztes zászlóval ellátott autója a Nemzeti Egység Pártjának főhadiszállása előtt állt, (Zaj.) onnét indult el útjára és szórta szét ezeket a röpcédulákat. Annak ellenére, ihogy emiatt a szolgabíráknál panaszt tettünk, annak ellenére, thogy emiatt feljelentést tettünk, senkinek esze ágába nem jutott ezeket a röpcédulákat elkobozni, vagy emiatt házkutatást tartani, vagy az ezeket terjesztők ellen egyáltalában eljárni. (Egy hang jobbfelől: Huszonnégy óra alatt eltávolították őket! — vitéz Csicsery-Rónay István: Es amikor elmentek, akkor szórták azét!) Nagyon érdekes Nemzeti Egység Pártjának különítményére, — ha szabad ezt a szót használnom — a különítmény tagjaira, élharcosaira nézve jellemző, (hogy az ő tudtukkal, vagy legalábbis az állandóan köztük ülő szolgabírák tudtával és esendőrségi assisztenciával festették tele Szigetvár aszfaltját (Br. Berg Miksa: A csendőr háta mögött) hélt és nyolc méter átmérőjű {horogkeresztekkel (Zaj a jobboldalon.) a Főtéren, ahol állandóan négy szuronyos csendőr és több fegyveres rendőr tartózkodott. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy csendőrségi asszisztenciával festettek emeletmagasságú horogkereszteket a szigetvári falakra, (Nánássy Imre: Tűzoltólétrával! — vitéz Csicsery-Rónay István közbeszól.) (holott képviselőtársam, hia szive mélyébe tekint, nagyon jól tudja: először, hogy törvényerejű belügyminiszteri rendelet tiltja ezt, másodszor pedig nagyon jól tudja, hogy a horogkeresztnek Magyarországra való bevezetése, Nop. támogatással való megerősítése (Haám Artúr: Egy szó sem igaz!) milyen országos, nemzeti veszedelmet jelent erre a szerencsétlen országra. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Elmondok egyéb jelenségeket is. Van például egy község a szigetvári választókerületben, amely községnek tanítója kis akasztófákat készíttetett elemistákkal.. . (Nánássy Imre: Ez hazugság! — Br. Berg Miksa: Meg lett állapítva közigazgatásilag! A közigazgatás nem szokott hazudni!) Amit én állítok, azt (bizonyítani fogom, még pedig nem itt, ahol a bizonyítékok leperegnek, hanem a független magyar bíróság előtt, ahova azokat az urakat, akik a visszaéléseket és szabálytalanságokat elkövették, oda fogjuk citálni. (Zaj jobbfelől.) Darány község tanítója akasztófákat készíttetett a diákokkal, elemista növendékekkel, és a kis akasztófákra kenyérbélből, szurokból, vagy nem tudom, micsoda bábukat akasztatott velük, (Haám Artúr: A négust akasztották fel rá!) amelyek Magyarország egykori törvényes királyát, Károly királyt jelképezték (Felkiáltrsok jobbfelől: Nem igaz!) és amelyek mellé szükségesnek tartotta odaakasztatni a diákokkal, az elemistákkal, az egyik képviselőjelölt bábuját is. (Haám Artúr: Hatásvadászat az egész! — Rajniss Ferenc közbeszól.) Amikor egyik diák az apja tilalmára nem akart ebben a játékban résztvenni, (Zaj. — Gr. Apponyí György: ízléses játék!) akkor az a tanító, aki Magyarország törvényes királyát (Haám Artúr: Olyan tanító nincs, aki ezt megtegye!) jelképező bábut a gyerekekkel felakasztatta, két napig térdeitette ezt a gyereket. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem igaz!) Ez nem emeli a Nemzeti Egység Pártjának a tekintélyét. (Nánássy Imre: Bocsánatot kér, ha a bíróság nem fogja megállapítani?) A választási agitációban 11