Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

70 Az országgyűlés képviselőházának : half elől: Természetesen! — Payr Hugó: A Lebosz.-nál lehet!) Külön nyilatkozom a Lebosz.-ról. Legyünk őszinték, mélyen t. képviselőtársaim, ha én bármelyiket közülünk, aki a gazdasági életben mozog, megkérdezek, ha én megkérdezem például Éber Antal t. barátomat, akinek szakértelmét mindnyájan nagyrabecsüljük, (Rassay Károly: Uti figura docet!) hogy ha van valakinek százezer pengője, gyermekeinek pénze, és azt értékállóan akarja hosszú időre elhelyezni, tud-e ő felelősség mellett biztos tanácsot adni? (Czirják Antal: A föld!) Földiben? Ha holdanként 1200 pengőért vett földben helyezte volna el a biztosító társaság a díjtartalékot, akkor a mai földárak mellett annak jelentékeny részét elvesztette volna. (Taps a jobboldalon. — Czirják Antal: Aranyban tessék valorizálni azt >a pénzt! — Elnök csenget. — Peyer Károly: Ez egy átmeneti érték marad, a föld mindig állandó érték! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Peyer Károly: A biztosítás egy örökkétartó valami!) Ugylátszik, egy elérésre szóló biztosítást kell kötnöm, hogy szóhoz jussak. (Derültség és taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Nem a PhÖnixnél!) A hiányok további oka e mellett a természetszerű ok mellett az az alákínálási tendencia volt, amely az egész 'bécsi központ üzleti politikájának magva, amely arra a hipotézisre volt felépítve, hogy folytonos üzletszerzéssel és a versenytársak lekonkurrálásával olyan nagy biztosítási állományt lehet Európa 18 országában, sőt részben Szíriában, Palesztinában és nem tudom hol, Afrikában és Ázsiában összegyűjteni, amelynek folytonos mozgásában és életerejében elfelejtődik az, hogy ennek a reális fedezete nem lehet meg, sőt kell, hogy a Balzac szamárbőrélhez hasonlóan folyton öszszeszugorodnak, mert hiszen a kellőnél alacsonyabb díjfizetés révén mindig több és több hiány áll elő. (C&irják Antal közbeszól.) En nem óhajtok a képviselő úr szakértelmével versenyre kelni, ellenben majd elmondom azt, amit én tudok. (Tetszés jobb felől.) Azután fokozták a hiányokat (Halljuk! Halljuk!) SLz anyaintézet intézkedései, amelyeket én nem akarok itt minősíteni, de amelyek csökkentették az itteni fedezetet. (Buchinger Manó közbeszól.) Hogy volt-e az ellenőrzésben mulasztás, vagy nem, azt a vizsgálat fogja megállapítani és a konzekvenciákat, ha kell, könyörtelenül le fogjuk vonni. De nagyon kérem, ne imputáljuk már előre is a szakértelem hiányát embereknek, akik egésZ életüket ebben a szakmában töltötték, és ne tételezzük fel, hogy rosszindulat nyilvánult volna meg, vagy^ valami súlyos mulasztás történt volna. (Czirják Antal: A szakértelem hiányát tételezzük fel. — Zaj.) Rendkívül hálás volnék, ha a t. képviselő úr segíteni tudna a szakértelem tekintetében, amelynek pótlása nem könnyű. (Payr Hugó: Meg kell próbálni! — Több revizort! — Czirják Antal közbeszól.) Elnök: Czirják képviselő urat kérem, maradjon csendben! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ha összehasonlítom ezt a helyzetet a külföldi országok helyzetével, ahol mindenütt volt felügyelet és ahol mindenütt, egy-két esettől eltekintve, sokkal nagyobb hiányok voltak, ahol méltóztatott egészen hallatlan visszaélésekről hivatalos jelentéseket olvasni, akkor azt kell 7. ülése 1936 április 29-én, szerdán. mondanom, hogy az állami felügyelet nálunk hasonlíthatatlanul kevésbbé rosszul, — nem merem mondani, hogy jól — funkcionált, mint sok külföldi országban. (Éber Antal: A felügyelet mindig csak a felügyelőknek használ! — Zaj.) Nem hiszem, hogy ebben az esetben nagyon használna. Aláhúzni kívánom, hogy olyan dolgokról, mint aminőket a tegnapi bécsi hivatalos jelentésben megütközve olvastunk, nemcsak semmi adat, de még csak a gyanú halvány árnyéka nálunk fel nem merült. (Rassay Károly: Az a tekintély állammal jár együtt!) Most a hiányok egy-két tételét akarom ismertetni. (Buchinger Manó: A fasiszta Ausztria! — Peyer Károly: Azért kellett Bécsben ágyúval lőni a munkásokra, hogy el lehessen lopni a biztosítottak pénzét! Azért kellett nekik! Tolvajok vannak ott! Strafella meg Vaugoin, a hadügyminiszter tolvajok! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Buchinger Manó: Fasiszta elvtársaik ellopták!) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom! (Buchinger Manó: Ellopták! Ellopták! — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Buchinger képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Buchinger Manó közbeszól.) Buchinger képviselő urat harmadszor is rendreutasítom. Buchinger képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasítom. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urat háromszor rendreutasítottam, mert olyan kifejezést használt szomszédos állam ellen, amely mélyen sérti ennek az államnak becsületét. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Csak a tolvajok ellen beszél! — Zaj és ellenmondások & jobboldalon. — Jurcsek Béla: Moszkva nem fáj? — Kertész Miklós: A miniszter úr is megdöbbent.) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Bármennyire örvendetes, hogy méltóztattak a magyar Phönix-ügyről a figyelmet elterelni, mégis kérem, engedjék meg. hogy a tárgyra térjek. (Derültség a jobboldalon.) A Lebosz.-kötvényeket szóvátették közbeszólásban is. Itt az a helyzet, hogy a Phönix vásárolt Lebosz.-utalványokat, amelyeket a díjtartalékban másfélmillió pengővel óhajtott szerepeltetni. Miután díjtartalékba csak olyan értékpapír vehető fel, amelynek tőke- és legalább 4%-os kamatszolgálata van, — ezeknél pedig ezek a feltételek nem állanak fenn — a felügyelő hatóság megtagadta ennek, mint díjtartalék fedezetnek elfogadását. (AndaháziKasnya Béla: Ez igaz!) A bécsi cég más értékpapírfedezet adására utasíttatott, amit nem tu^ dott megadni az ausztriai értékpapírkiviteli tilalomra való hivatkozással. A végén azután egyik hivatali elődöm azt az engedélyt adta, hogy e másfélmillió pengővel szerepeltetetni kívánt Lebosz,.-kötvényt négy év alatt írják le. Nem írták le. Ez a Lebosz.-kötvények tényálladéka. Minden egyéb, ami a lapokban és egyebütt ehhez mint kombináció fűződik, tárgy- * talán . Méltóztatott egy 5-5 milliós tételt szóvátenni, a postatakarék adósságát. Ennek a története az, hogy még 1931 előtt bizonyos papírok vásárlásával bízta meg a magyar Postatakarékpénztár a Phönixet. Az ezeket a papírokat meg is vette és a Postatakarékpénztárnak a vételárat hitelezte. Amikor hiányok mu-