Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

68 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdán. mert ha ma az ember akárhova megy, a PK.tól kezdve a biztosító intézetig, az intézettől a pénzügyminiszterig és a pénzügyminisztertől a Nemzeti Bankig, azt látja, hogy mindenhova tartozik ez az ügy, de hogy tulajdonképpen maga a kérdés elintézése hova tartozik, azt nem tudja. Én tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ezt a megoldást elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr 14 kérdést intézett hozzám. Méltóztassék megengedni, hogy ezekre részben az ő sorrendjéhez, részben az anyag belső természetes sorrendjéhez alkalmazkodva adjam meg a választ. Kiindulók abból, amiből az interpelláló képviselő úr, tudniillik az április 8-án megjelent rendeletből. Amikor ugyanis a Phönix bécsi anyaintézete összeomlott, haladéktalanul kellett intézkednem. Nagyhét szerdáján este értesültem róla, hogy a Phönix-ügyben elhatározó intézkedések történnek Ausztriában. Nehogy "ezek az intézkedések megelőzzenek bennünket, viszont pedig, hogy mi az összes államokat, ahol a PhÖnixnek fiókjai voltak, megelőzzük, még aznap éjjel rendeletet adtam ki. Megállíttattam a hivatalos lapnak a szedőgépeit és éjjel fél 2 órakor nyomdába adtam ezt a rendeletet. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Andaházi-Kasnya Béla: Ez kétségtelenül nagyon derék munka volt! Ez igaz!) Akkor éjjel felhívtam az osztrák kormány illetékes tagját és közöltem vele, — mert a kontaktust meg akartam tartani — hogy a rendeletet kibocsátjuk. A rendelet másnap reggel megjelent, ugyanakkor, amikor az osztrák intézkedések megjelentek. A többi államokban 8—10—12 nap mulya jelenteik meg a rendeletek, amelyeket, ha méltóztatnak tárgyilagosan átvizsgálni, látható, hogy azok ismétlései, részben kiegészítése azoknak a rendelkezéseknek, amelyeket — Istennek hála — ott az éjnek a magányában, mégis eléggé célravezetőén sikerült megszövegeznem. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen-) Ha a rendeletet azoknak a kérdéseknek . a kritikája alá veszem, amelyeket az interpelláló t. képviselő úr hozzám intézett, akkor megállapíthatom, hogy nemcsak a Phönixre vonatkozik, hanem vonatkozik általában minden külföldi biztosító társaság magyarországi fiókjára s véglegesen és határozottan leköti azoknak itt található bármiféle ingó vagy ingatlan és jogokból vagy követelésekből, vagy bármi egyébből álló vagyonát, kizárólag a magyarországi biztosítottak fedezetéül. (Élénk helyeslés.) Leköti mindezeket, tekintet nélkül arra, hogy benne vannak-e egyébként a biztosítási díjtartalékban, sőt leköti ezeket, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékek a fennálló jogszabályok szerint biztosítási díjtartalékokra alkalmasak-e, vagy sem. (Élénk helyeslés.) Ezzel megfeleltem a képviselő úr 8. számú kérdésére is, hogy tudniillik milyen intézkedéseket, illetőleg rendelkezéseket kell ilyen irányban általánosságban életbeléptetnem. Semmiféle rendelkezéseket nem kell életbeléptetnem, mert a rendelet már intézkedett ebben az irányban. (Helyeslés.) T. Ház! Ami a képviselő úr 9. kérdését illeti, hogy tudniillik hogyan fogom áthidalni az e tárgyban kiadott »kormányrendeletet és a fennálló magyar jogszabályok között mutatkozó ellentéteket, erre azt felelem, hogy sehogyan sem, mert ilyen ellentétek nincsenek, mivel a legújabb rendelet teljes törvényerejű rendelet, s mivel áll, hogy lex posterior specialis derogat priori generali. Ha pedig ezen intézkedések kiegészítésére még szükség lesz, a jogszabályok készen állnak s azok a kellő időben meg fognak jelenni. Ha megvizsgálom azt a kérdést, amely egyedül jelentős, hogy hatékony volt-e a rendelet, bogy lefoglaltunk-e és teljes jogi biztonságot nyújtó módon foglaltunk-e le mindent, erre határozottan megnyugtatható igennel válaszolhatok. (Elénk helyeslés.) Részletezve ezt a kérdést, miután az újságok egy kicsit túlsókat írnak erről és a legkülönbözőbb álhírek röppennek fel, akkor meg kell állapítanom, hogy az összes ingatlanok le vannak foglalva, nincsenek megterhelve, és az a körülmény, hogy a bécsi Phönix nevén állanak, a magyar jogrendszerből folyó szükségszerűség, mert az anyaintézet a jogi személy, a belföldi fiókok nem azok, tehát a belföldi fiók egy jogilag nemlétező valaki, akinek nevén az ingatlan nem állhat, azonban díjtartaléki minősége fel van tüntetve és legújabban feltüntettettem az új rendelet alapján történt lefoglalást is a telekkönyvben. (Helyeslés.) Most a Corsó-részvényekre térek rá. Ezen részvénytársaság összes részvényei a Phönix tulajdonában vannak. Az összes részvényekről szóló iszkripsz a Pénzintézeti Központ safejében van. Sem a részvényeik, sem az ingatlan megterhelve nincsenek, s az ingatlan díjtartalék-jellege a telekkönyvben feljegyeztetett. A díjtartalékul lekötött összes egyéb értékpapírok is részben a Pénzintézeti Központnál, résziben az általa megbízott elsőrangú pénzintézeteknél letétbe helyeztettek. Ha ezt összehasonlítom azzal, ami külföldön történt, akikor egészen más véleményen vagyok, mint a t. képviselő úr, de azt 'hiszem, 'hogy -ezt a helyesbítést ő maga is lojálisán el fogja fogadni. Azt mondta ugyanis a képviselő úr, hogy a külföldön mindent azonnal rendbehoztak. Hivatkozott Hollandia példájára. Nézetem szerint erre nem lehet hivatkozni, mert ott az egész biztosítási állomány 3,300.000 forint, és az összes díjtartalék, amelyre szükség van, 515.000 forint. Ezek olyan kicsiny számok, hogy akár rendben vannak, akár nem, nem jelent semmit. Ami Franciaországot illeti, ott is aránylag kisebb állományról van szó. Ott csak mintegy 11%-os hiány mutatkozott, ami talán abból is ered, hogy Franciaországban nincsenek meg azok a deviza-megkötöttségek, amelyek egyéb országokban vannak és amelyek Berliner úrnak a különböző valuta- és devizaspekulációira tulajdonképpen az alkalmat megadták. Erre tehát szintén nem lehet hivatkozni. Ha megnézem az igen t. interpelláló képviselő úr által felhozott osztrák, jugoszláv és cseh példákat, akkor a következőket látom. Igaz, hogy Ausztriában megvan határozva a lebonyolítási keret, de meg kell várnunk, hogy ez a keret tényleg teljes mértékben fel lesz-e tölthető. Annyi már most megállapítható, hogy Ausztriában igen nagy mértékben fel kellett emelni a díjakat, meg kellett tiltani a kölcsönnyújtást és visszavásárlást, és az 1400 alkalmazottból 1200-at el kellett bocsátani. Ha most tovább megyek, Jugoszláviában semmi egyéb nem történt, mint hogy mintának