Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

62 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdán. kel bonyolítják le egyébként sürgős és fontos teendőiket. Sokan a Máv.-ot veszik igénybe, mert a Máv. valamivel olcsóbb és kénytelenek lemondani a modern közlekedési eszközről. Ennek következtében természetesen óriási kiesés áll elő, amely a bevételekre nagy befolyással van. (Egy hang jobbfelől: Nincs üzleti érzék!) Megnyugtatom a Beszikrt. mélyen t. vezetőségét, hogyha nem revideálja a tarifát a mai kereseteknek, fizetéseknek és jövedelmeknek megfelelően, lesz még több deficitje is, mert mindig többen és többen kényszerülnek le a Hév.-ről és kénytelenek valamilyen más formában megtenni útjukat. A Beszkrt. üzleti elve, úgy látszik, a »kis forgalom, nagy haszon«, az élet azonban ezt átalakította és ma úgy van, hogy »kis forgalom, nagy deficit«, ami egészen természetes, mert hiszen kis forgalomnál, magas áraknál nem lehet valamilyen vállalkozás technikai berendezését, kapacitását teljes mértékben kiaknázni, mint ahogyan lehetséges volna aikkor, ha megfizethető tarifák volnának. Sokkal jobb üzlet volna nagy forgalom és mérsékelt, de biztos haszon. A Hév. egészséges üzleti és tarifapolitika helyett, úgylátszik, telepítési politikával foglalkozik. Abban a jelentésben, amelyet már említettem, van egy passzus, amely a következőket mondja (olvassa): »A Bhév. viteldíjainak módosításánál a főváros közgyűlésének ama határozatát tartottuk szem előtt, amely az új menetdíjszabást a székesfőváros közigazgatási területére korlátozza. Ebben a határozatban azt az intenciót véltük megnyilvánulni, hogy a tarifaleszállítás a székesfőváros területén kívül való kitelepülésre ne legyen buzdító hatással, sőt alkalmas legyen arra, hogy a lakosságnak a székesfőváros területéről a környező községekbe évtizedeken át történt kivándorlását azokra a területeikre irányítsa, amelyek bár a Bhév. vonalai mentén, de még a főváros határain belül fekszenek.« Mi köze a Beszkrt.-nak, 'mint közlekedési vállalatnak a főváros, vagy a főváros környéke lakosságának településéhez, lakásigényeihez, lakásviszonyaihoz? ÍBuehinger Manó: A kormány nem csinál telepítést! Valakinek kell!) Ugyanitt elismeri azután a, jelentés, a következőket (olvassa): »A székesfőváros, határán belül javasolt tarifaleszállításnak a Bhév.-vonalak egész hosszában való következetes keresztülvitele jelentékeny viteldíjleszállítást eredményezne, ami, ha az utasforgalom élénkülése által, részben meg is térülne, végeredményben különösen az első években a Bhév.-nél további bevételi csökkentést jelentene.« Elismeri tehát a Beszkrt. a polgármesterhez intézett iratában, hogy az utasforgalom növekedésével be lehetne hozni azt, amit a tarifaleszállítás jelent. Ezt azonban nem cselekszi, hanem ezt mondja (olvassa): »Mint már említettük, viteldíjmódosító javaslatainknál, a főváros települési érdekeinek szem előtt tartásával igyekeztünk a mai viteldíjakat megtartani s ebből kifolyólag nem fektethettünk súlyt arra, hogy a Bhév. viteldíjrendszerében előforduló tarifális anomáliákat megszüntessük.« írásban ismeri el tehát a Bhév., hogy vannak tarifális anomáliák, de megokolja ezeknek az anomáliáknak fenntartását azzal, hogy a főváros települési érdekeinek szem előtt tartása az, ami őt erre készteti. Arranézve, hogy milyenek a jövőre vonatkozó kilátások, ezt mondja a jelentés (olvassa): »A jövőt illető terveinkre nézve jelenthetjük, hogy tárgyalásokat folytattunk a Máv.-val, a fővasút tulajdonképpeni feladatát nem képező, s reá nézve nem is rentábilis környéki forgalomnak a Bhév. részére való átengedése iránt.« Nem azon gondolkoznak tehát, a mélyen t. Bszkrt.-nak azok az igen jól díjazott magas hivatalban ülő urai, hogy hogyan tudják a közlekedést jól megfizethetően, olcsón, higiénikusán lebonyolítani,

r hanem le akarják rázni a Máv. konkurrenciáját. Ügylátszik le akarják beszélni a Máv.-ot, hogy ne keresztezze a Hév. üzleteit, ne foglalkozzék a környéki utasszállítással, (Zaj. — Elnök csenget.) hanem engedje át az egész környéket ia Hév. prédájául, hogy a Hév. azután a Máv. konkurrenciája nélkül, kedve szerint tudja a környék utasait kizsákmányolni. Nem tudom, a mélyen t. miniszter úr ismeri-e ezt a jelentést,.. Elnök: Kérem képviselő úr, szíveskedjék szavait megválogatni. A kizsákmányolás szó súlyosan sértő. (Esztergályos János: Azt kell mondani, hogy kirabolj

1 utasközönséget! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Ha módom volna válogatni a kifejezésekben akkor csak súlyosabb kifejezést kellen használnom. (Zaj a jobboldalon. — Nyiri István: Hol vagyunk? A Tattersallban? — Györki Imre: Az ország házában lehet magyarul megmondani mindent! — Zaj. — Elnök csenget.) A Bszkrt.-nak ismernie kellene Budapest környékének népét, ennek a népnek életviszonyait, ismernie kellene a Budapest környékén elterülő városok és falvak szenvedő népének sorsát és küszködését, többek között a rossz, megfizethetetlen közlekedést. Aki ennek ismeretében van. annak dobhártyáját nem nagyon sérti, ha azt mondják, hogy a Hév. kizsákmányolja a környék utasait. (Zaj a jobboldalon. — Farkas István: Az sértő, hogy kizsákmányol j a ? ) Elnök: A képviselő úr burkoltan az elnök szavait gúny tárgyává teszi. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Ez nincs szándékomban!) Méltóztassék ettől tartózkodni. (Helyeslés a jobboldalon,) Propper Sándor: Nincs szándékomban, de ne méltóztassék rossz néven venni, ha rajtam keresztül a környék keserűsége és elégedetlensége nyilvánul meg ezekben a szavakban. (Zaj a jobboldalon.' — Nyiri István: Ismerjük ezt a keserűséget!) Könnyű ezt mondani. Nem tudom, a miniszter úr ismeri-e ezt a jelentést! Valószínűleg kell ismernie. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Kérek tíz perc meghoszszabhítájst. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr tíz perc meghosszabbítást kér. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Nem adjuk meg! — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a tíz percnyi meghosszabbítást megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Méltóztassék beszédét befejezni, képviselő úr! Propper Sándor: Akkor be kell fejeznem beszédemet, de méltóztassanak mégis néhány másodpercet tolerálni. Még csak azt akarom mondani, hogy a mélyen t. kormánypárt ezen a téren körülbelül kétszínű játékot játszik, mert a kormánypárt lekötötte magát a tarifarevízió mellett. Február 23-án ugyanis a cinkotai »Nagy itcé«-ben nagygyűlés volt, ahol Csik József egységes párti képviselő is megjelent és keményen és radikálisan lekötötte magát a tarífaleszállítás mellett. Sokkal radikálisabb volt, mint a bal' oldali szónokok és kijelentette, hogy az ő mű-