Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 120 diktatórikus hatalmát arra használja föl, hogy sem a bérek mai színvonalával, sem az élelmiszerárak egyre tartó emelkedésével arányban nem álló újabb terhet zúdítson a székesfőváros közönségére? — Kéthly Anna s. k.« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az a fejetlenség, amely a kapitalisztikus gazdálkodást úgy világviszonylatban, mint az egyes országokban, g) azok ldsebb közületeiben tett intézkedéseket is jellemzi, a mi számunkra egészen különös élességgel megfigyelhetővé válik azokban az eseményekben, amelyek a fővárosnak úgynevezett szanálása körül lejátszódnak. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! HalljuJű a bal- és szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Mi az? Csak a kukorica érdekli magukat?) El kell tüntetni a deficitet, — ez a harci jelszó zúg körülöttünk — azt a deficitet, amelynek legnagyobb részét az én meggyőződésem szerint mesterségesen idézték elő éppen pánikkeltés céljából, a többi részében pedig megszüntethető volna úgy, hogy a főváros költségvetéséből azokat a tételeket törölnék, amelyek nem a főváros lakosságának, hanem az uralkodó pártoknak érdekeit szolgálják. Erre vonatkozólag elég arra rámutatnom, hogy pártomnak városházi frakciója már számtalan erre vonatkozó előterjesztést tett, sajnos, eredménytelenül, mert amennyire fejetlenek és amennyire anarchisztikusak ezek az intézkedések, amelyek a főváros működésében érvényesülnek, éppen annyira céltudatosak abban, hogy a fővárosnak minden terhét a főváros legszegényebb lakosságának vállaira zúdítják rá. A főváros költségvetési egyensúlyának helyreállítása tehát magyarra lefordítva anynyit jelent, hogy a főváros legszegényebb népének a kenyeréből törnek le újból, hogy a legszegényebb emberek kenyerének a megcsorbításával akarják ezt a deficitet kiküszöbölni, illetőleg érik el ennek a deficitnek a kiküszöbölését. Pedig ma nemcsak a proletárasszony, hanem a kispolgári as&zony is meggondolja, hogy merjen-e egy ebédhez egy fél kiló krumplival többet vásárolni. Teszik ezt akkor, amikor ebben az agrárországban a szó szoros értelmében éheznek a dolgozó emberek, nem is beszélve a munkanélküliekről és nem is beszélve arról, hogy minden lelkiismeretes ember meggondolása szerint a legkisebb emelés és minden ilyen irányú emelés ma ezeknek az embereknek felborítja a költségvetését. Ez tehát ma a legnagyobb lelkiismeretlenség, a legnagyobb visszaélés. T. Ház! A dolgozó emberekről beszélek. A munkanélküliekről szinte szólnom nem kell, azokról a munkanélküliekről, akiknek éppen mostanában fölözik le az ínséglevesét, és akiknek éppen mostanában veszik el kenyéradagjából azt a néhány dekát, amely az egyre emelkedő drágulás mellett az illetékesek bejelentése szerint ezeknek az ínségkonyháknak az előirányzatát felborította. Amikor tehát ők is bevall ják és intézkedéseikkel aláhúzzák, hogy a drágaság olyan mértékű, hogy nem lehet vele lépést tartani, akkor mégis komoly tényezők arról tanácskoznak, hogy \a villamosközlekedést megdrágítsák, komoly tényezők mernek beszélni arról, hogy felemeljék a munkába igyekvő dolgozó emberek villamosjegyének árát és ezen a címen elvegyenek a dolgozók fizetésiéből olyan összeget, amely összeg a mai szégyenbérek mellett elviselhetetlen terhet jelent a dolgozók számára, akiknek a fizetésé', ülése 19S6 április 29-én, szerdán. 59 ben ezek a fillérek is rendkívül sokat jelentenek. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez nem érdekli a tisztelt »Nep«-et! — Esztergályos János: Máshol már kiverték volna ezt a bandát a város közgyűlési terméből! — Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) Nem akarok ezúttal egyébről beszélni, csak a Beszkár tarifaemelésével kell foglalkoznom. Az 1934 :XII. t.-cikkben gyökerező diktátori hatalma alapján ugyanis, tudomásom szerint, a főpolgármester olyan tarifareformot akar végrehajtani a székesfővárosban, amely az eddigiekkel szemben, 25 százalékos emelést jelent. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindenekelőtt azt kellene tisztáznom, éppen a kereskedelmi miniszter úrral, hogy mi a Beszkrt? Minthogy a kereskedelmi miniszter úr Beszkrt. legfőbb felügyeleti hatósága, ő tudná talán a legjobban megmondani, hogy mi ez az intézmény? Egy közlekedési eszköz-e, vagy egy kirakatdarab azért, hogy az ideérkező idegenek lássák, hogy nekünk: ilyen is van, vagy pedig jövedelemforrás a főváros részére, hogy megfejve az utazó közönséget, a főváros egyéb okokból származó deficitjét eltüntesse. Ha ez a drágítás életbe lép, akkor ez az intézmény csak kirakatdarab lesz és nem lesz sem közlekedési eszköz, sem jövedelmi forrás. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbal oldalon.) A nagyvárosok külső képéhez elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy villamoskocsik járjanak az utcán, de ezzel a drágítással a villamos nem lesz közlekedési eszköz, mert az elviselhetetlen tarifa leparancsolja a villamoskocsikról azokat, akik ezeket eddig igénybe vették. És nem lesz jövedelemforrás sem, mert a megcsappant forgalom következtében üresen járnak a kocsik és az így elmaradt jövedelem csak jobban növeli azt a hiányt, amelynek fedezésére ma nem találnak más módot, mint a legszegényebb emberek megnyúzását. T. Ház! Nem lesz közlekedési eszköz a villamos, mert a 3 pengő 50 fillérre emelt hetijegy és a 32 fillérre emelt átszállójegy nem forgalomemelő tényezők. Aki egy hónapban csak 50 átszállójegyet vált, az egy hónapban körülbelül 4 pengővel adózik többet a Beszkártnak, mint eddig, aki egy hónapban 4 és fél hetijegyet vált, az 3 pengővel többet adózik. Amikor ezt a 3 és •í pengőt látjuk, azt kell kérdeznünk, hogy hol élnek azok az urak, akik ezzel a tervvel foglalkoznak, merre járnak a kényelmes autóikkal, hogy nem tudják elképzelni, hogy mit jelent egy munkásháztartásban ez a 3 és 4 pengő havonta. Ez a 4 pengő több mint egy egész hetijegy ára és 14 kiló félbarnakenyérnek az árával egyenlő, 4 pengő sok nőmunkásnak az egész heti keresete. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tehát rettentő bizonyossággal megállapítható az, hogy minden emelés az igénybevétel csökkentésével fog járni. A szociáldemokrata községi csoport a városházán külön véleményt fejezett ki a drágítással kapcsolatban és kifejezte azt a meggyőződését, hogy minden javulás, a BeiS'zikrt. deficitének az eltüntetése csak a forgalom emelkedésétől várható, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de az a makacs ellenszegülés, amely ezt az egészen kézenfekvő és egyszerű igazságot, fogadta, arra enged következtetni, hogy a Beszkrt, dolgát sem intézik több bölcsességgel, mint az a bizonyos szegedi halbicskás üzletember, akiről Mikszáth megírta azt a ragyogó novelláját, hogy nem volt hajlandó egy százezres rendelést elvállalni, mondván, elég ha tízével vagy egyesével rendelik meg