Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

54 Az országgyűlés képviselőházának 1 ként hatalommal nem tudunk beleavatkozni a dolgok rendezésébe, ahhoz kicsinyek vagyunk — ha azt az erkölcsi feladatát, kötelességét teljesítené, hogy felhívja a Népszövetség figyelmét arra, hogy hozzon létre az összes államok hozzájárulásával, okos megfontolásával egy olyan nemzetközi jogrendet, amely szerint minden államot alkotmányosan, a népszuverenitás alapján, komoly parlamenti felelősség mellett kell kormányozni. Ha ez meglesz, akkor a helyzet meg fog javulni. (Gr. Pálffy-Daun József: Akkor is sóhivatal marad a Népszövetség!) Senki sem fél attól, hogy az alkotmányos Franciaország, vagy Anglia más államot megtámad. Senki sem fél attól, hogy Belgium, Hollandia, Dánia, vagy a többi, alkotmányban élő, civilizált állam más államokat megtámad. Ha ez a nemzetközi jogrend meglesz, akkor minden államban ez a megnyugvás fog keletkezni, elhárul, elmúlik minden baj, amely miatt milliók szenvednek és nyomorognak {Zaj a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Menjen el személyesen oda és ott mondja meg!) és akkor elérkezünk a, békerevizióhoz is. Hogy azonban ez a nemzetközi jogrend megvalósuljon, fel kell hívni kormányunk részéről a népszövetséginél a figyelmet arra is, (Gr. Pálffy-Daun József: A Népszövetséget figyelmeztettük az elnyomott kisebbségekre! — Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy iá népakarat minden államban alkotmányosan megnyilatkozhass ék. (Gr. PálffyDaun József: Maszlag!) Ezt célozza interpellációmban, a második kérdés. (Györki Imre: Mi van a kóser tejjel? — Zaj.) Egészen bizonyos, hogy ha az országok sorsának intézése a népmilliók kezébe jut, akkor nem lehet a népeket véres háborúba vinni és uszítaná egy más ellen, hanem békés alkuval, okos belátással lehet az elrontott békéken is segíteni és né zetem szerint ez a segítés már meg is volna, ha az egymástól való kölcsönös reszketés nem volna az államok között. De természetesen ahhoz, hogy a célt elérjük, az egyességokmányon is változtatni kell. Amikor tehát kormányunk ezt a nemes feladatat, történelmi feladatát teljesítené, (Rajniss Ferenc: Párizsban kell ezt elmondani, nem nálunk!) hogy a Népszövetség és az érdekelt kormányok figyelmét felhívná azokra a szempontokra, amelyeket említettem, természetesen egyúttal fel kellene hívnia a figyelmet arra is, hogy az egyességokmánynak az <a cinikus rendelkezése, amely az 5. cikkben van, hogy minden változtatáshoz a tanácstagok, illetőleg a szövetségi tagok egyhangú hozzájárulása kell, hogy ez fenn nem tartható. (Rajniss Ferenc: Biztos! Eddig nem tudták!) Hiszem, ha olyan javaslattal jön kormányunk a Népszövetség ele, amely a nemzetek közötti rendet szabályozza, akkor meghallgatásra talál az a, figyelmeztetés is, hogy az egyességokmányon viszont változtatni kell. De az egyességokmány 5. cikkelye teljesen merev ellentétben van a 19. cikkellyel. Tudjuk, a 19. cikkely megengedi a revíziót. Hogyan lehet elképzelni, hogy bármikor bármilyen revízió létrejöhessen, ha viszont az 5. cikkely egyhangú hozzájárulást kíván? Sohasem lehet szo ilyen hozzájárulásról. (Zaj. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Természetes tehát, hogy ha a Népszövetség a nemzetek közötti békét állandósítani tudná nemzetközi egyezményekkel, egy új egyességokmánnyal, akkor ezt a rendelkezést meg kellene változtatni. Erre reményünk vau, mert hiszen hallottuk Baldwin angol miniszterelnök kijelentéséiből, hogy Angliának az a törekvése, hogy az egyességokmanyt a világ 9. ülése 1936 április 29-én, szerdán. egyességokimányává tegye. Ez nem lehet másképpen, mint hogy egy olyan alkotmányozást kell behoznia az új egyességokmánynak a Népszövetségbe, amely azután lehetővé teszi, hogy minden nemzet kivívhassa a maga igazságát az egyességokmány alapján a Népszövetség keretében. Addig is azonban jól tenné a mi kormányunk, ha felhívná a Népszövetség figyelmét arra is, hogy nemzetközi egyezményekkel szüntesse meg azt a lehetetlen, embertelen, civilizációt megszégyenítő állapotot, hogy az egyes államokban embereket — milliókat — vallásuk, vagy anyanyelvük miatt üldöznek. A t. Képviselőház előtt ismeretes, hogy nemzetközi egyezmények vannak a fehér foszfor használata, a leánykereskedelem, a nők éjjeli munkája, a ragályos betegségek tárgyában. De még szégyenletesebb népbetegségek és népveszedelmek is vannak, például az, hogy egyes nyelvi és vallási kisebbségeket az egyes államok területén üldöznek. Ezt szintén nem tűrheti a civilizáció. Ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy a népek között nincs nyugalom, hanem állandó izgalom, állandó nyugtalanság van. Ilyen körülmények között természetes, hogy az európai atmoszférát megint nem lehet rendezni. Jó lenne tehát és ez külön magyar érdek is volna, olyan nemzetközi egyezmény létesítése, (Gr. Pálffy-Daun József: Hogyne! Németországgal!) mint ami van például a fehér foszfor tárgyában, hogy ne legyen lehetséges, — és ez garantáltassák is — a nyelvi kisebbségeket üldözni. (Zaj a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam bizonyára a németországi vallási kisebbség, a zsidóság üldözésére gondol és azért nem helyesli, amit mondok. (Zaj a jobboldalon. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Tessék figyelembe venni azt, hogy vannak olyan területek, ahol a magyar kisebbség, a magyar anyanyelv is ugyanilyen elbánás alá esik. Nagyon jó lenne tehát egy-egy generális intézkedés, hogy az emberi jogokat mindenütt respektálni kel'ljen. A vadnépek számára a népszövetségi okmányban biztosítva van, hogy azok jólétét előmozdítani a civilizáció szent hivatása. Az egyességokmányban benne van az, hogy a vadnépek kormányzásáért felelősek a megbízott hatalmak, benne van, hogy ott azoknak a vadnépeknek területén a vallási és a lelkiismereti szabadságot megoltalmazzák. Ha a vadnépekről így gondoskodik az európai civilizáció, a világcivilizáció, a Népszövetség s annak okmánya, akkor talán a legkevesebb, hogy a civilizációnak ezeket a posztulátumait itt Európa földjén is megteremtsük, mert különben végveszélynek nézünk elébe. Óhajtandó volna — és ezzel is csak jó szolgálatot tenne a mi kormányunk — ha felhívná a Népszövetség figyelmét arra is, hogy a gazdasági bajok nagy részének forrása az, hogy nincs meg úgy, ahogy 1914 előtt megvolt, a szabad vándorlás, a szabad költözködés, a szabad utazás rendje a világban. Ezért van ma elzárkózás, ezért van ma autarchia sokfelé, míg egyébként, ha a szabad vándorlást, a szabad utazást biztosítanák legalább az erkölcsileg megbízható egyének részére, akkor nyugodtabban át lehetne térni a nemzetek között a szabad forgalomra. Ha egyeseknek kedvük van egy-egy országért talán kivételt tenni és nekem ellentmondani, legyen szíves megérteni az a képviselőtársam is, aki velem ellentétes állásponton van, hogy én az én diktatúraellenes tÖrekvé-