Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

608 Az országgyűlés képviselőházának A pénzügyi tárca, — hogy egynéhány ada­tot említsek, (Halljuk! Halljuk!) maga eddig 389 Ádob.-istát alkalmazott, s ezeknek egy te­kintélyes része, — 79 — nyert már végleges^ el­helyezést és pedig azok közül, akik kitűnően beváltak. Egyetértek azokkal a képviselő urak­kal, akik azt mondják, hogy ezzel egyáltalá­ban nincs még megoldva az ifjúság problémája. (Úgy van! Ügy van!) Nem is lehet azt állami alkalmazásokkal megoldani, mert az állam és a közületek nem szívhatnak fel annyi embert, mint amennyien évente az iskolát elhagyják és az állami pályák felé törekszenek. Meg kell értenie mindenkinek, hogy állásokat létesíteni pusztán azért, ho^v végzett embereket az állam­nál el lehessen helyezni, nem szabad, ellenben az ifjúságnak arra kell törekednie, és ebben minden eszközzel támogatnunk kell az ifjúsá­got, hogy a gazdasági életben elhelyezkedhes­sék. (Helyeslés.) Ami az állam részéről megtör­ténhetik, az ebben az irányban megtörténik. Megjegyzem, hogy azt a régi kívánságot, hogy az államnál évközben megüresedő kezdő állások betöltessenek, tekintet nélkül arra, hogy egy fél év, vagy egy egész év letelt-e, vagy sem, teljesítjük és ez irányban már az intézkedés is megtörtént. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, t. kép­viselőtársaim, arról, hogy a kormány és csekély személyem is közelállónak tekintjük magunk­hoz az ifjúságot, és én, aki mint egyetemi elő­adó, az ifjúsággal szoros kapcsolatban voltam, mondhatom, nincs nap, amikor ne igyekeznénk valakin segíteni. (Élénk helyeslés a jobbolda­lon.) Több képviselőtársam; arra^ hivatkozott, hogy a személyi járandóságok túlnagy részét teszik ki költségvetésünknek, amit annak tud­nak be, hogy túlméretezett az adminisztráció. (Mózes Sándor: Erről lehetne beszélni!) Magam is azon a nézeten vagyok, hogy azi adminisz­trációt egyszerűsíteni kell. Ezt célozzák a leg­utóbbi évek racionalizálási munkálatai, és mél­tóztattak a belügyminiszter úr által legultóbb kiadott füzetből is értesülni arról, hogy milyen kbmolyan és milyen eredménnyel folynak ezek a racionalizálási munkálatok. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy bizonyos szerve­zetre, egy bizonyos adminisztrációs keretre kis országokban is és még akkor is szükség f van, ha a költségvetést nem lehet a kiadási tételek tekintetében űíry dotálni, amint ez kívánatos volna. Ha a költségvetésnek a dblogi és beru­házási kiadásait nem kellett -Volna annyira le­szorítani és Ina. egyes, speciális fedezetekből történő kiadásokat is a költségvetésbe ámíta­nánk, akkor a személyi járandóságok aránva a többi kiadáshoz viszonyítva mindenesetre ki­sebb lenne a mainál. Hangsúlyoznom kell, hogy ezen a téren, bizonyos javulás az évek fo­lyamán határozottan mutatkozik, mert a sze­mélyi járandóságok aránya a többi kiadáshoz viszonyítva az 1924/25. évben 33 5 százalék, 1935/36-ban 30*8 százalék volt. a jövő évi költ­séavetésben pedig kereken 30 százalékra szál­lott le. T. Ház! Azokban az államokban tehát, amelyek nem kénytelenek kiadásaikat annyira kforlátozni, mint mi, a személyi járandóságok természetesen kisebb százalékát teszik a ^költ­ségvetésben foglalt kiadásoknak, mint nálunk, De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a személyi járandóságoknak a többi ki­adáshoz való aránya — azért vagyok kényte­len erre kitérni, mert a vita során összehason­31. ülése 1936 május 18-án f hétfőn. lilás történt a külföldi államokkal — más ké­pet mutait a bruttó és más képet a nettó költ­ségvetésekben, és megint más képet az olyan költségvetésekben, amelyek vegyes rendszer szerint vannak összeállítva, és jelentékenyen függ attól, hogy hogyan van az illető állam be­rendezve, milyen az adminisztrációs szervezete, milyen feladatokat lát el maga az állam és milyen feladatbkat hárílt át a tartományi vagy egyéb autonóm közigazgatásra. Megnyugtat­hatom a t. Házat, hogy ha azonos nevezőket alkalmazunk az összehasonlításnál, akkor a személyi járandóságok terhei aránylag nálunk sem nagyobbak, mint más államokban. Ennek természetesen egyik tényezője az, hogy az utóbbi években ismételten jelentéke­nyen leszállítottuk a személyi járandóságokat. E miatt hallunk is panaszokat és ismételten felmerült a vita során az a kívánság, hogy ál­lítsuk vissza a régi illetményeket. Ezt — saj­nos — ezidőszerint nem helyezhetem kilátásba és derék tisztviselőkarunknak, amely nehéz időkben is odaadással dolgozik és megállja a helyét, még tűrnie kell és fegyelmezettséggel kell várnia ebben a tekintetben a jobb idők bekövetkeztét. T. Ház! Ennek a tisztviselői karnak a vé­delmében erről a helyről kell visszautasítanom Peyer képviselő úrnak azt a támadását, (Ba­ross Endre: Hol van?) hogy soha sem lehetett pénzzel annyit elintézni, mint ma, mert ez nem felel meg a tényeknek. (Ügy van! Ügy van!) A tisztviselői kar becsülettel és hűséggel állja meg^ a helyét és r olyan nívón van, amelyet Európa más országaiban sem szárnyaltak túl. (Ügy van! Ügy van!) Ha egyes vidéki auto­nóm adminisztrációkban elő is fordult egy-kéf sajnálatos eset, azt hiszem, bátran hivatkozha­tom arra, hogy kormányunk ezekben az esetek­ben kérlelhetetlenül járt el. (Helyeslés.) Kü­lönben is egy-két sajnálatos esetből általánosí­tani nem lehet és nem is szabad. Részemről mindenesetre arra törekszem, hogy a tisztviselői kar helyzetét az adott vi­szonyok között is minden olyan téren, ahol ez lehetségesnek látszik, javítsam. Ezért gondos­kodom olyan meleg szeretettel az Otba. ügyei' ről is, és bejelenthetem a t. Háznak, hogy döntő stádiumba lépett a tisztviselői kórház felállítása (Élénk helyeslés.) és rövid idő múlva megkezdődik egy magaslati üdülőház ; építke­zése is a Galyatetőn, aminek az idegenforga­lom és a turisztika szempontjából, tudniillik a Mátra szépségeinek kihasználása szempont­jából is meg lesznek a maga előnyei. Hivatkozom arra, hogy a közszolgálati pragmatika megvalósítása felé, amely • sok ^év­tizedes kivánság volt, az _ első konkrét lépés megtörtént azzal a gyűjteménnyel, amelyet expozémmal kapcsolatban tettem a t. Ház asz­talára. A tisztviselői kölcsönökre is gondolok. A tisztviselők a törvény szerint nem vehetnek fel kölcsönöket, csak a Pénzintézeti Központ út­ján. Az ott rendelkezésre álló összegek azonban nem elengedők. Ebből az következik, hogy nagy nehézségek vannak és — sajnos — a tiszt­viselői kar bizonyos rétegei csúnya magán­uzsorának vannak kitéve. (Ügy van! Ügy van!) Ezen segíteni akarok és ezt az összeget, amely 18 millió pengőnél nagyobb, legutóbb félmillió pengővel felemeltem, de remélem, hogy rövid időn belül annak további felemeléséről számol­hatok be; (Egy hang a baloldalon: Az új kate­góriáknál is?) ez a fedezet előteremtésének le-

Next

/
Thumbnails
Contents