Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

608 Az országgyűlés képviselőházának A pénzügyi tárca, — hogy egynéhány adatot említsek, (Halljuk! Halljuk!) maga eddig 389 Ádob.-istát alkalmazott, s ezeknek egy tekintélyes része, — 79 — nyert már végleges^ elhelyezést és pedig azok közül, akik kitűnően beváltak. Egyetértek azokkal a képviselő urakkal, akik azt mondják, hogy ezzel egyáltalában nincs még megoldva az ifjúság problémája. (Úgy van! Ügy van!) Nem is lehet azt állami alkalmazásokkal megoldani, mert az állam és a közületek nem szívhatnak fel annyi embert, mint amennyien évente az iskolát elhagyják és az állami pályák felé törekszenek. Meg kell értenie mindenkinek, hogy állásokat létesíteni pusztán azért, ho^v végzett embereket az államnál el lehessen helyezni, nem szabad, ellenben az ifjúságnak arra kell törekednie, és ebben minden eszközzel támogatnunk kell az ifjúságot, hogy a gazdasági életben elhelyezkedhessék. (Helyeslés.) Ami az állam részéről megtörténhetik, az ebben az irányban megtörténik. Megjegyzem, hogy azt a régi kívánságot, hogy az államnál évközben megüresedő kezdő állások betöltessenek, tekintet nélkül arra, hogy egy fél év, vagy egy egész év letelt-e, vagy sem, teljesítjük és ez irányban már az intézkedés is megtörtént. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, t. képviselőtársaim, arról, hogy a kormány és csekély személyem is közelállónak tekintjük magunkhoz az ifjúságot, és én, aki mint egyetemi előadó, az ifjúsággal szoros kapcsolatban voltam, mondhatom, nincs nap, amikor ne igyekeznénk valakin segíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Több képviselőtársam; arra^ hivatkozott, hogy a személyi járandóságok túlnagy részét teszik ki költségvetésünknek, amit annak tudnak be, hogy túlméretezett az adminisztráció. (Mózes Sándor: Erről lehetne beszélni!) Magam is azon a nézeten vagyok, hogy azi adminisztrációt egyszerűsíteni kell. Ezt célozzák a legutóbbi évek racionalizálási munkálatai, és méltóztattak a belügyminiszter úr által legultóbb kiadott füzetből is értesülni arról, hogy milyen kbmolyan és milyen eredménnyel folynak ezek a racionalizálási munkálatok. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy bizonyos szervezetre, egy bizonyos adminisztrációs keretre kis országokban is és még akkor is szükség f van, ha a költségvetést nem lehet a kiadási tételek tekintetében űíry dotálni, amint ez kívánatos volna. Ha a költségvetésnek a dblogi és beruházási kiadásait nem kellett -Volna annyira leszorítani és Ina. egyes, speciális fedezetekből történő kiadásokat is a költségvetésbe ámítanánk, akkor a személyi járandóságok aránva a többi kiadáshoz viszonyítva mindenesetre kisebb lenne a mainál. Hangsúlyoznom kell, hogy ezen a téren, bizonyos javulás az évek folyamán határozottan mutatkozik, mert a személyi járandóságok aránya a többi kiadáshoz viszonyítva az 1924/25. évben 33 5 százalék, 1935/36-ban 30*8 százalék volt. a jövő évi költséavetésben pedig kereken 30 százalékra szállott le. T. Ház! Azokban az államokban tehát, amelyek nem kénytelenek kiadásaikat annyira kforlátozni, mint mi, a személyi járandóságok természetesen kisebb százalékát teszik a ^költségvetésben foglalt kiadásoknak, mint nálunk, De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a személyi járandóságoknak a többi kiadáshoz való aránya — azért vagyok kénytelen erre kitérni, mert a vita során összehason31. ülése 1936 május 18-án

f hétfőn. lilás történt a külföldi államokkal — más képet mutait a bruttó és más képet a nettó költségvetésekben, és megint más képet az olyan költségvetésekben, amelyek vegyes rendszer szerint vannak összeállítva, és jelentékenyen függ attól, hogy hogyan van az illető állam berendezve, milyen az adminisztrációs szervezete, milyen feladatokat lát el maga az állam és milyen feladatbkat hárílt át a tartományi vagy egyéb autonóm közigazgatásra. Megnyugtathatom a t. Házat, hogy ha azonos nevezőket alkalmazunk az összehasonlításnál, akkor a személyi járandóságok terhei aránylag nálunk sem nagyobbak, mint más államokban. Ennek természetesen egyik tényezője az, hogy az utóbbi években ismételten jelentékenyen leszállítottuk a személyi járandóságokat. E miatt hallunk is panaszokat és ismételten felmerült a vita során az a kívánság, hogy állítsuk vissza a régi illetményeket. Ezt — sajnos — ezidőszerint nem helyezhetem kilátásba és derék tisztviselőkarunknak, amely nehéz időkben is odaadással dolgozik és megállja a helyét, még tűrnie kell és fegyelmezettséggel kell várnia ebben a tekintetben a jobb idők bekövetkeztét. T. Ház! Ennek a tisztviselői karnak a védelmében erről a helyről kell visszautasítanom Peyer képviselő úrnak azt a támadását, (Baross Endre: Hol van?) hogy soha sem lehetett pénzzel annyit elintézni, mint ma, mert ez nem felel meg a tényeknek. (Ügy van! Ügy van!) A tisztviselői kar becsülettel és hűséggel állja meg^ a helyét és r olyan nívón van, amelyet Európa más országaiban sem szárnyaltak túl. (Ügy van! Ügy van!) Ha egyes vidéki autonóm adminisztrációkban elő is fordult egy-kéf sajnálatos eset, azt hiszem, bátran hivatkozhatom arra, hogy kormányunk ezekben az esetekben kérlelhetetlenül járt el. (Helyeslés.) Különben is egy-két sajnálatos esetből általánosítani nem lehet és nem is szabad. Részemről mindenesetre arra törekszem, hogy a tisztviselői kar helyzetét az adott viszonyok között is minden olyan téren, ahol ez lehetségesnek látszik, javítsam. Ezért gondoskodom olyan meleg szeretettel az Otba. ügyei' ről is, és bejelenthetem a t. Háznak, hogy döntő stádiumba lépett a tisztviselői kórház felállítása (Élénk helyeslés.) és rövid idő múlva megkezdődik egy magaslati üdülőház ; építkezése is a Galyatetőn, aminek az idegenforgalom és a turisztika szempontjából, tudniillik a Mátra szépségeinek kihasználása szempontjából is meg lesznek a maga előnyei. Hivatkozom arra, hogy a közszolgálati pragmatika megvalósítása felé, amely • sok ^évtizedes kivánság volt, az _ első konkrét lépés megtörtént azzal a gyűjteménnyel, amelyet expozémmal kapcsolatban tettem a t. Ház asztalára. A tisztviselői kölcsönökre is gondolok. A tisztviselők a törvény szerint nem vehetnek fel kölcsönöket, csak a Pénzintézeti Központ útján. Az ott rendelkezésre álló összegek azonban nem elengedők. Ebből az következik, hogy nagy nehézségek vannak és — sajnos — a tisztviselői kar bizonyos rétegei csúnya magánuzsorának vannak kitéve. (Ügy van! Ügy van!) Ezen segíteni akarok és ezt az összeget, amely 18 millió pengőnél nagyobb, legutóbb félmillió pengővel felemeltem, de remélem, hogy rövid időn belül annak további felemeléséről számolhatok be; (Egy hang a baloldalon: Az új kategóriáknál is?) ez a fedezet előteremtésének le-