Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 1 nyesegetésére, a szegényember sorsa, a szegényember munkanélkülisége és elhagyatottsága. A munkanélküliség problémája már igen sokat yitatot kérdés. Azt hiszem, igen sok statisztikát állítottak össze erről a kérdésről, azonban de facto, a sok statisztikával és a sok beszéddel, nem igen használunk a dolognak. Végre valahára valami erőforrást kellene keríteni, amellyel a munkanélküliség igen nagy veszedelmeit, főleg a fiatalkorúaknál, el lehetne kerülni. A gyermekvédelemhez tartozik az is, hogy amikor a fiatalkorú elérte azt a kort, amikor munkát kell vállalnia, akkor valamiképpen az Istenadta, tehetségeinek megfelelő területet kapjon. A csak csavargásból, koldulásból, reménytelenségből való élés a legteljesebb elvesztése a lelki, erkölcsi, fizikai és testi erőnek és ígeh nagy pusztulást jelent az ország fiatalságára és a jövő nemzedékre nézve. Legyen szabad itt külön kiterjeszkednem a munkanélküliség után a .szegény embernek egyik igen nagy bajára, amire talán az orvoslást én a magam részéről iskolánkívüli népművelés keretében látnám. A népművelés problémájáról már nagyon sokat beszéltek és különféle statisztikákat és formákat ajánlottak a népműveléssel foglalkozó hatóságok figyelmébe. Ajánlották a dán formát, az északkeletieket, a németeket és a délvidékieket. Egy azonban bizonyos, hogy a népművelés keretébe talán be lehetne állítani a népművelést és a népnevelést olyan címen, hogy az valamiképpen népsegítés is legyen. Igen t. képviselőtársaimnak bizonyára hasonlókép nagyon sok bajuk van a szegény emberek sorsának intézésével, olyan sorsok intézésével, amelyek tudatlanságból, tehetetlenségből, elhagyatottságból a legnagyobb katasztrófába döntötték az apákat, a családokat és a gyermekeket is. Végig •lehet menni a kerületeken és meg lehet nézni az egyes községek történetét: mindenütt találkozunk egy megbukott bankkal, egy megbukott hitelszövetkezettel, egy megbukott fogyasztási szövetkezettel, egy megbukott gyümölcsértékesítési szövetkezettel; találkozunk kultúrházépítéssel, polgári kör építéssel. Mindenütt a község polgárai közül 8^—10—12 ember van hivatalosan beiktatva mint felelős váltóaláíró, akiknek a földjére egyetemleges felelősséggel betáblázták a terheket. Méltóztassék elképzelni, igen t. Ház, ezeknek az embereknek keserűségét, akik talán nem is a maguk elgondolásából, iniciatívájából, hanem a község vezetőségének felszólítására és bátorítására vállakoztak arra, hogy a község emelésére, a község szegény, hitelreszoruló polgárainak javára beállnak a szövetkezetbe, vállalják az igazgatósági tagságot, amely nem jár semmiféle fizetéssel és akik azután végül á—3—4 esztendő múlva arra ébrednek,, hogy 50—60—80 ezer pengő be^ van táblázva^ földjükre egyetemes felelősség mellett. Es éveken keresztül mennek az egyik ügyvédi irodából a másikba és kérvényeznek a nélkül, hogy ettől a — szabadon kimondom i

— igazságtalan tehertől, ha jogilag nem is, de szeretetben és lekiismeretben igazságtalan tehertől meg tudnának szabadulni. Vannak esetek, hogy amikor egyes birtokokat felparcelláztak, az a szegény földmíves kifizette a parcella értékét, tíz esztendeig művelte is a földet és a tizenegyedik esztendőben azt mondták neki: tessék az elmúlt tíz esztendőre haszonbért fizetni és tessék a földet újra megvenni. Igen sok ilyen adatot lehetne összeszedni, városonként vagy falvakként a szegény ember KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. '. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 601 sorsának eme szomorú katasztrófáiról. Iszonyú nagy a csalódás azokban, akik részükre ezeket a szövetkezeteket alapították és vezették és iszonyú nagy a csalódás és bizalmatlanság minden emberrel szemben, aki mégegyszer olyan címen közeledik hozzájuk, hogy áldozatkészégüket és lelkesedésüket kérje valami szent és nemes ügy érdekében. Az én tiszteletteljes kérésem tehát a kormányzathoz az lenne, hogy amennyiben lehetséges, szíveskedjék a költségvetés keretében kiterjeszkedni ezeknek a szegény embereknek megsegítésére és ahol jogilag nem áll fenn lehetetlenség, ezeket szabadítsa meg a rájuk zúduló katasztrofális helyzettől vagy az egyetemleges felelősségtől, illetőleg azokról, akik ártatlanul — hogy úgy mondjam — áldozatul estek ennek a helyzetnek, vegye le azokat a terheket, amely terhek polgári körök, ipartestületek és más egyebek építése folytán zúdultak rájuk. Igen nagy örömmel látjuk az igen t. kormányzatnak azt a törekvését, amellyel éppen a kisiparosok sorsán óhajt segíteni, amikor az ipartestületek székházának kifizetésénél olyan nagy mértékben jött segítségükre. Ezt a páratlan segítséget és jóindulatot kérném a szegény kisgazdák részére is, mert ott is nagyon sok ilyen eset van. Ezek a problémák kiterjeszkednek arra a legszentebb problémára, amelyet azt hiszem, ebben a Házban a költségvetés folyamán minden képviselőtársam megemlített: a családvédelem problémájára. A szegény ember felemelése, a gyermekek gondozása, a fiatalkorúak védelme, a munkátlanoknak munkával való ellátása, a családi katasztrófák anyagi okainak megszüntetése: ezek azok az anyagi dolgok, amelyek legelsősorban szükségesek az igazi családvédelem megalapozásához. A családvédelem, azt hiszem, egyik legszentebb és sokat sürgetett problémája az egész Háznak, a hercegprímás úr ő eminenciája vezetésével talán az egész országnak és az igen t. kormányzatnak programmjában benne szerepel a leghatározottabb és a legszélesebb rétegekre kiterjedő családvédelem. Nekem tehát csak az a tiszteletteljes kérésem, hogy minél előbb jöjjön ez a családvédelem, hogy az ország legdrágább értéke, a családból kikerülő fiatalság és a gyermekek a magyar jövő számára mielőbb megmentessenek. Az ötödik dolog, amelyet az igen t. kormányzat szíves figyelmébe ajánlok, az Alföld problémája. Erről nagyon sokat beszéltek már. Nem is akarok én az egész alföldi problémára kiterjeszkedni, csak egyre kérem az igen t. kormányzatnak a költségvetés keretein belül lehetséges segítségét: az Alföld azon részének, amelyet az Alföld Szaharájának nevezünk, különleges gondozására. Ez a Duna—Tisza között van, ahol gyakorlatban lehet látni azt a tudományos gondolkodást, amely azt mondja, hogy a föld belseje, a kontinens szaharásodik elszárad és elhomokosodik. Van itt a Duna—Tisza között egy hely, egy darab rész, amely Magyarországnak valóban Szaharája, ahol utat nem lehet találni, ahol reggeltől-estig más irányban kell a kocsiknak járniok, amennyiben kocsival az a terület egyáltalában járható, ahol semmiféle más művelési lehetőség nincs, mint a szalmával borított homok és a szalmával kevert homokba ültetett szőlő megművelése. Ezen a területen még az akácfa sem él meg, ennek a megtartása is nagy probléma, minden egyes akácfát úgy kell kapálni, öntözni, gondozni, mint ahogy máshol kertben a rózsafát. Arra kérem az igen t. kormányt, hogy amikor a sző85