Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 577 ha ezt a gondolatmenetet felvéve, folytatólag én is ezzel foglalkozom. Az egyke kérdését ugyanis magyar szem­pontból a legfontosabb kérdések egyikének tartom. A főméltóságú Kormányzó úr a múlt év nyarán bölcs megérzéssel felkereste Ba­ranya vármegyében az egyke fészkét azért, hogy élére álljon annak a küzdelemnek, amely az egyke ellen részben már megindult, de rész­ben, azt hiszem, ezután fog különösen kifej­lődni. A főméltóságú Kormányzó úr példát mutató nagyszerű lépése engem, mint Baranya vármegye egyik képviselőjét, arra indít, hogy midőn e tárgyról f felszólalásomat elkezdem, elsősorban a hála és a köszönet hangját hallas­sam azért a nagyszerű ténykedésért, amelyet a Kormányzó úr ezzel a lépésével tett. Ha az egyke kérdéséről akarok beszélni, akkor ugyamígy, mint Béldi képviselőtársam is tette pénteken, elsősorban annak okait kell keresnem, mert csakis, ha ezekre az okokra rá tudunk mutatni és azokat ismerjük, tudjuk azokat a gyógyszereket megtalálni, amelyek­kel ezeket a kárt okozó bacillusokat kiírthat­juk. A kérdésnek nagy irodalma, régebbi és újabbi irodalma van, amely erre nézve nagyon bő anyagot ad. Az egyke keletkezésének és ter­jedésének okai egészen különbözők, mégpedig aszerint, hogy milyen talajban gyökerezett meg az egyke. Különbözők, változók, de igen gyakran — elismerem — különbözőségükben is egymásba kapcsolódók az indítóokok. Szokás arról beszélni, — éppen az előttem szóló is szóbahozta — hogy az egyke kérdésé­nek leginkább erkölcsi, vagy anyagi okai van­nak. Az én szerény véleményem szerint nem­csak ez a két, hanem sok más oka is van az egykének. Elsősorban az egyke-kérdés kiváló ismerőjére, dr. Máday István egyetemi ma­gántanár úrra, illetőleg az általa kiadott igen értékes munkára, mondhatnám, kátéra hivat­kozom, amely maga hét főcsoportra osztja az egyke főokait és ezek mellett számos alcsopor­tot sorol fel. Mások az egyke okai a szellemi arisztok­rácia körében, mások a polgári osztályban, mások a városi proletárelemnél és különösen mások s egészein különbözők a falusi magyar lakosságnál. Készemről nem kívánok foglal­kozni azzal a kérdéssel, hogy — mondjuk — például egy egyetemi tanár családjának van-e erkölcsi oka és joga az egykére; azzal a kér­déssel sem kívánok foglalkozni, hogy a pol­gári középosztályban elbíráljam az egyke kér­dését és legkevésbbé érdekel most a proletár­osztály egykéje, En egyetlen iegykekérdéssel kívánok foglalkozni és pedig annak a nemzet­fenntartó elemnek, a magyar kisgazdának egy­kéjével, amely nemzetfenntartó magyar kis­gazda elem rezervoárja kell, hogy maradjon annak az emberanyagnak, amelyet én nem fogyatkozva, nem apadva szeretnék látni, ha­nem mindemkor kiapadhatatlannak szeretnék tudni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Ha csak a, húsz ezreléken aluli szü­letési arányú községeket minősítem egykés községeknek, akkor is szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy Magyarország 3000 lako­son aluli községei (között — amelyeknek száma 2893 — a vonatkozó statisztika szerint mintegy 250 egykés község van, tehát ezeknek az egy­kés községeknek száma a 3000­en aluli lakos­ságú községek számához viszonyítva több, mint 8%. Sőt, ha egy régebbi statisztikai adatot ve­szek elő és pedig Magyarország népesedési vi­KiÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VTI. szonyait nézem 1920-tól 1932-ig, az Országos Közegészségügyi Intézet által e tárgyban ki­adott kiadvány azt a szomorú tényt állapítja meg, hogy az 1920 és 1932 közötti időszakiban összesen 494 község volt egykével fertőzött, — a városokat is beleszámítva — tehát az összes községek 14'5%-a. Amennyiben ezt az adatot átszámítom a 3000 lélekszámon aluli közsé­gekre, ez a szám 17%-ra emelkedik. Nagyon szomorú, hogy ezek a© egykés köz­ségek éppen egymás mellett fekszenek és pedig Tolna, Baranya, Somogy megyékben és a Bács­kában vannak. Ebből is látható, hogy ez a be­tegség állandóan fertőz. Ebben az említett négy vármeigyében a községeknek több mint egyharmadrésze egykés, tehát az egykés köz­ségek száma többi mint 33% és ebből az emlí­tett számból Baranyára 105 község jut. Hogy milyen rettentő pusztítást jelent az egyke, abban a tekintetben legyen szabad {hi­vatkoznom Kenéz Béla képviselőtársam meg­állapítására, aki a magyarországi házasságok 17%-át mondja gyermektelennek és 25%-át mondja egy- vagy kétgyermekesnek. Ezek a házasságok a nemzet szaporodása szempontjá­ból számottevő tényezőt azért nem jelentenek, mert ahol csak két gyermek van, — minthogy az nem több, mint a szülők száma — az a há­zasság gyarapodást nem jelent. Összesen tehát 42%-a a magyar házassá­gomak olyan, amely a nemzet szaporodása szempontjából szóba nem jön. Ha a három­gyermekes családokat is veszem, a népesség szaporodását akkor sem állapíthatom meg ama retttnetesen szomorú tény folytán, hogy a megszületett gyermekek 46%-a nem éri meg lazt a. kort, amikor házasságra léphetne. Négy gyermekre van tehát szükség egy családban (ahhoz, hogy a nemzet szaporodása szempont­jából elég legyen téve a követelményeknek. Hol van ettől az a 250 egykés. falu, amelye­ket az előbb említettem 1 ? Rettenetes kép ez. t. Ház! Itt igazán nemcsak beszélni, hanem tenni is kell. Állítom, hogy már eddig is megtör­tént minden lehető, ez azonban nem elég és feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kor­mány, i&z államhatalom mentől előbb kézbe vegye ezt a kérdést és a kezéből ne is en­gedje ki. Az állami beavatkozásra vonatkozóan, saj­nos,^— nem ez az általános felfogás — vannak e kérdéssel foglalkozók, (akik abból az elgon­dolásból indultak ki, hogy az állaani beavat­kozásnak nincs helye az egyke kérdésének meg­oldásában. Éppen, mivel ezt a felfogást na­gyon helytelennek, sőt elavultnak és abszur­dumnak tartom, meg kell említenem, hogy az állami beavatkozásra szükség van s hogy ezzel is kell számolni. A kérdéssel foglalkozók egyike egy nagy könyvet írt erről a kérdés­ről, amelyben folyton és kizárólag azt fejte­geti, hogy mivel az egyke csak erkölcsi kérdés, az lálltami beavatkozásnak e téren nincs helye. Piatzenhoffer Antal könyvében olvastam ezt, legyen szabad a vonatkozó részt ismertetnem. Azt írja (olvassa): »Az államnak, mint ilyen­nek, esiak anyagi eszközök^ állnak rendelkezé­sére az egyke megszüntetésére, tehát nincs hatalma, az ellene folyó küzdelembe, mint köz­vetlen és főtényező, nem folyhat be.« T. Ház! A magam részéről természetesen ezt nem akceptálom. Elismerem, hogy a falusi egykének is vannak kétségtelenül erkölcsi ol­' dalai, erkölcsi defektusai. Ilyenek: az önzés, a 82

Next

/
Thumbnails
Contents