Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

570 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. beszédére, amely a múlt kedden 'hangzott el itt a képviselőházban. Végtelenül sajnálom, hogy nem lehettem jelen, és így nyomban nem reflektálhattam erre a felszólalásra. Külön nem akartam a képviselőházat ezzel a kérdéssel foglalkoztatni, mert olyan gyerekes dadogás és olyan csekélység volt az egész, hogy nem akartam a képviselőházat külön foglalkoztatni vele, Ezt az alkalmat azonban felhasználom arra, hogy visszatérjek rá és megvilágítsam a kérdést. Tudniillik Rajniss képviselő úr óriási leleplezéséről van szó, amely a múlt kedden hangzott el itt az úgynevezett vörös pénzek tekintetében, s amelyet azóta igen sokszor reklamáltak rajtunk itt a képviselőházban közbeszólások formájában, kérdezvén mindig és állandóan, hogy mi van a vörös pénzekkel. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az TTj Magyarság másnap, szerdán nagy aplomhbal, elsőosztályú zsurnalisztikái szeryírozásban hozta ki az egész ügyet és azóta is állandóan strapálja magát szegény ezzel a kérdéssel és állandóan untatja vele gyérszámú olvasóit. En éppen ettől akarom megkímélni úgy a közvéleményt, mint az TTj Magyarságot és az Tfj Magyarság olvasóit, hogy ezzel a kérdéssel ne legyenek kénytelenek továbbra is foglalkozni. Rajniss képviselő úr a napló tanúsága, szerint engem személy szerint is felhívott és a következőket mondotta (olvassa): »Harmadszor a Magyarországi Famunkások Szövetsége, ahol szerepe van a legjobb tudomásom szerint ugyanannak a Propper Sándor nevű kárpitosnak, aki itt képviselő és aki annyira helyeselt nekem, amikor azt mondottam, hogy hazaáruló az, aki külföldről pénzeket (hoz be Magyarországra bármilyen címen, mondom, a Magyarországi Famunkások Szövetsége 1930 március 7-én a Deutsehe Holzarbeiter Verbundtól, a legvörösebb német szövetségtől kölcsönt vett fel 30.000 pengő erejéig. Ebből a, 30.000 pengőből szintén visszafizettek — írd és mondd — kamattal és tőketörlesztéssel összesen 875 pengőt. (Derültség u jobboldalon és a középen.) Beadványaikban megállapították a szociáldemokraták, hogy ők ezeket a kölcsönöket sohasem voltak kötelesek visszafizetni.« Eddig szól a reám vonatkozó rész. Amint méltóztatnak látni, ez az óriási leleplezés kettős irányban halad. Az egyik irányban leleplez engem, az én multamat, és a világ tudomására hozza azt, amit úgyis tud mindenki, aki tudni 'akarja, mert én életemben soha nem tagadtam sem származásomat, sem korábbi foglalkozásomat, és egyáltalában nem vagyok hajlandó restelkedni amiatt, hogy én ipari munkás voltam. (Farkas István: Sőt!) En tudom, hogy Rajniss képviselő úrnak és a Rajnissoknak szemében lealázó az, ha valaki ipari munkás, én azonban erről nem tehetek, de én ezt nem tagadtam, és így a leleplezésnek ezt a részét nem is teszem szóvá, mert — amint mondottam — én ezt sohasem tagadtam. Amikor tőlem megkérdezték, mindig és becsületesen bevallottam, hogy 1877-ben Debrecenben születtem, elemi iskolát és ipariskolát végeztem, mesterséget tanultam és 17 hosszú esztendeig termelő szerszámmal a kezemben szolgáltam a közt és a társadalmat s voltam, mások megállapítása szerint, hasznos tagja a társadalomnak. En mindenesetre sajnálom, hogy annak idején, gyermekkoromban nem volt módomban a magasabb tudományok forrásához hozzájutni és csak később 'kellett megtanulnom, amire szükségem volt, <a saját szorgalmamból, önművelődés útján, de még jobban sajnálom azokat, akik szerencsésebb helyzetben voltak, akik eljutottak a magasabb tudományok forrásáig és elég könnyelműek voltak és volt szívük ahhoz, hogy otthagyják azt a sok szép tudományt és a tudományok forrását. Rajniss képviselő úr beszédének ezzel a részével tehát nem is kell tovább foglalkoznom, ellenben ami a leleplezés második részét illeti, készséggel nyugtázom Rajniss képviselő úrnak azt a megállapítását, hogy a Famunkások Szövetsége 1930-ban, amikor óriási nagy volt a munkanélküliség és a szervezet nem tudta fizetni a munkanélkülieket, a rokkantakat, az özvegyeket és az árvákat, igenis kölcsön után nézett. Miután a magyar kormánynak és a magyar társadalomnak nem volt és nincs egyetlenegy árva fillérje sem a gazdasági válság igazi károsultjai számára, {Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) mert a »munkanélküliség kérdése Magyarországon az utolsó helyre szorult, mivel ezzel a kérdéssel itt senki nem törődött, miután tehát a munkanélküliek, ha saját szervezetüktől nem kapnának segélyt, családjukkal együtt éhen volnának kénytelenek elpusztulni, {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) igenis kölcsön után néztünk és igenis — megerősítem — kölcsönt vettünk fel. Itt azonban a számokban tévedés van, — úgy látszik, a német barátok vagy a német hatóságok helytelenül informálták Rajniss képviselő urat — mert nem 30.000 pengőt, hanem 20.000^ márkát vetttünk fel kölcsön alnémet testvérszervezettől. Most azután bemutatom a t. Képviselőháznak a felhívott szövetség hivatalos lapjának, a Famunkások Szaklapjának 1931 június 1-én megjelent számát, amelyben a szövetség a nagy nyilvánosság előtt beszámolt elmúlt évi működéséről, működésének eredményéről és közli a pénztári forgalmat is, aholis ennek egyik tételében a következőket mondja (olvassa): »A németországi famunkás szövetségtől kölcsön 27.285 pengő.« De akit nem elégít ki :az ügy számszerű beállítása, az megkaphatja a szükséges felvilágosítást a szövegben is, ugyanebben a szaklapban« Azt mondja ez a szaklap a szövegben (Olvassa): »Szövetségünk vezetősége ilyen körülmények között csak súlyos gondok között tudta teljesíteni alapszabályszerű kötelességét, és csak úgy voltnuk képesek: a munkanélküliek segélyét, az özvegy- és árvasegélyt, valamint a rokkantaknak járó segélyeiket kifizetni, hogy külföldi testvérszervezetünktől kölcsönt kértünk.« Ebben az esztendőben ez a szövetség jóval 100.000 pengőn felül fizetett ki segélyt és támogatást a munkanélkülieknek és az egyéb rászorulóknak. (Farkas István: Ezt az államnak kellene elvégeznie» de erre nincsen egy krajcárjuk sem!) Ez a lap sokkal nagyobb példányszámban jelent meg és jelenik meg, mint az Uj Magyarság. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a lapot, aimely a nagy nyilvánosság iszámára készült, annakidején megkapták az összes arra illetékes hatóságok, a kötelespéldányokat megkapta az ügyészség, megkapta mindenki, akinek ilyen kötelespéldány jár. Áz az óriási nagy leleplezés, az a Iborzalmasan nagy titok tehát, amelyet Rajniss képviselő úr hajlandó volt másnap a nyilvánosság előtt is megismételni,, hogy mi perelhessük, megjelent annakidején a nagy nyilvánosság előtt, a nagy nyilvánosság számára, és sem a felügye-