Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

" Az országgyűlés képviselőházának 130. nek, csak az a baj, hogy bizonytalan helyzetben vannak. Sokan hibáztatják, hogy annakidején nem sikerült ez a földbirtokreform és ez a házhelykiosztás. Nem osztozom ebben a, felfogásban. Amikor a híróság megállapította ezeknek a földeknek az árát, azok nem voltak drága földek, esak később váltak azzá, mikor a kataszteri jövedelem hatvanszorosában szabták meg az árakat, viszont a terményárak leszálltak. Szükséges tehát, hogy ezt a kérdést a legrövidebb idő alatt rendezzük, hogy az. emberek bele ne pusztuljanak és ki ne tegyék őket ezekből a földekből, amint itt erről már sokszor szó esett. Azt mondottam, hogy nem osztozom azon képviselőtársaim nézetében, akik azt mondják, hogy a földreform nem sikerült. Igenis, sikerült. Hogy nem sikerült olyan mértékben, mint ahogy sikerülhetett volna, ez a gazdasági világválság következménye, amelyet megállítani nem tudott senki. Az a pénzügyi krízis, amely nálunk is bekövetkezett, nemcsak nálunk, de az egész világon felfordított volna bármilyen megegyezést, bármilyen megállapodást, bármilyen jó rendezést is. Nálunk 1931-ben elrendelték a hankzárlatot, de ha, egy hónappal előbb a világ legnagyobb közgazdásza mondotta volna, hogy az angol font vagy Amerikában az arany dollár meginog, szembeköpték volna s mégis bekövetkezett. Azt látjuk, hogy a nemzetközi nagytőke annyira ura a világnak, hogy a kormányok is tehetetlenek vele szemben, mert akkor borítják fel a világ gazdasági helyzetét, amikor akarják. Éppen azért mi, akiket megcsonkítottak, nyomorékká tettek, akik koldusán ittmaradtunk, annál kevésbbé mondhatjuk, hogy a krízist meg tudtuk volna akadályozni. Üjhól hangsúlyozom: nem osztom azt a felfogást, hogy nem sikerült a földreform. Igenis sikerült. Az ellenzéki oldalon pedig azt mondják, hogy a mostani telepítési törvény nem bír semmi jelentőséggel. En azt mondom, hogy ha 25—30 évvel ezelőtt hozták volna ezt a törvényt, akkor már éreznénk ennek jelentőségét. En nem is a telepítésben látom e törvény lényegét, hanem abban, hogy 25—30 év múlva majd azok kezébe kerülnek a szabadforgalom tárgyát képező birtokok is, akik azt művelik, megdolgozzák, tehát nem a 'bankoknak kezébe. De a telepítésnek is meglesz majd a maga előnye, mert mégis csak van olyan föld, amely a telepítés céljára elő van jegyezve. En ezt különválasztom a szabadforgalom tárgyát képező földektől. Mégis csak jelentősége lesz tehát ennek a törvénynek, hiszen azok, akik majd megérik a 25—30 eszr tendőt, látni fogják majd, hogy ha ezt a törvényt hamarabb csinálták volna meg, akkor ma nem volnánk abban a helyzetben, hogy most földbirtokpolitikai törvényről beszéljünk. Hiszen ezt a kérdést nem lehet úgy megoldani, hogy mindenkinek adjunk földet. Hiába ámítjuk ezzel a népet; tessék őszintén ímegimondani, hogy lehetetlen minderikinek földet juttatni. Nem szabad sem az egyik, sem a másik oldalon áltatni a népet, különösen azokat nem, akiknek még betevő falatjuk sincsen, hanem őszintén fel kell előttük tárni a helyzetet, hogy mit lehet és mit nem lehet javukra csinálni. A telepítési törvényjavaslattal kapcsolatban sokan kifogásolták, hogy az egyiknek sok volt, a másiknak kevés, hogy nem szabad anynyira elaprózni a földet, mert ez a termelés csökkenésére vezet. En is azt tartom, hogy az a középút, amelyet a Gömbös-kormány válaszíílése 1936 május 15-én, pénteken. 565 tott, nagyion helyes, mert ha legalább 500 holdig tényleg felosztanák a földet, — amit ellenzéki oldalról sokat hangoztatnak — olyan földgazdasági krach következnék be, amely az ország közgazdasági életét rendítené meg. Nagyon helyes az, hogy a törvény fokozatosan kíván előhaladni. Nem. taxtom helyesnek azt a felfogást sem, amely szerint a kisgazdaságok nem termelnek annyit, mint a nagybirtokok. Statisztikával nem akarok előállni, de annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy az én 'községemben, amely egy 400 családból álló kisközség, 4 illetőleg 5 község határában van 3100 hold. Ha számításba vesszük, hogy ennek a 400 családnak hány darab haszonállata van, akkor a statisztika alapján 300 darab lovat, 300 darab tehenet, 200 darab növendékmarhát, 500 darab sertést és legalább 15.000 darab baromfit számítok. Az én községem, azonkívül, hála Istennek, már abban a gazdasági tudásban él, hogy 8 métermázsás átlagot tud termelni, annak ellenére, hogy több község határában van a falubeliek földje. Ha számításba vesszük azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ő exeellenciája 115.000 pengőt vett fel most a költségvetésbe népies oktatásra, én azt mondom, még ez is kevés és nagyobb összeget kellene felvenni. Ha a már most gazdálkodó nagy tömeget kioktatják a megfelelő termelésre, az szerintem többet fog produkálni, — ennek a kis statisztikának alapján mondom — mint a nagybirtok. Nem is számítom, hogy ez a 400 adóalany mennyivel több adót fizet, mintha egy

1 kézben lenne az a 3000 hold, de rá kell mutatnom arra, hogy mennyivel több véráldozatot hoz az országnak, hány katonát tud majd adni a magyar nemzetnek annakidején, ha arra szükség lesz. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ha felaprózódik az a birtok, akkor az ország gazdasági szempontjából nem termel annyit, mint amennyit a nagybirtok termel. Mélyen t. Ház! A szakoktatás kérdésével kapcsolatban megemlítem, hogy volt alkalmam végignézni egy háromhónapos gazdasági tanfolyam munkáját, ahol megtanítják azokat a gazdákat arra, hogy tulajdonképpen miért van a trágyadomb, nemcsak azért, hogy az alját a jószág alá tegyük és felalj azzuk, hanem azért is, mert abban érték van, amellyel visszaadjuk az anyaföldnek azt a termőerőt, melyből a növények táplálkoznak. Megtanítják ott a kisgazdatársadalmat arra, hogy azt az állatot .nemcsak azért eteti meg az értékesebb takarmánnyal, hogy az azt a takarmányt megegye, hanem azért is, mert ha a jobb állat eszi meg azt a takarmányt és nem a rosszabb, akkor az sokkal nagyobb értéket képvisel. Megtanítják ott azpkon a háromhónapos tanfolyamokon a gazdát arra, hogy nemcsak azért kapáljuk a földet, hogy az füves ne legyen, hogy a gyomot irtsuk, hanem azért is, mert így a nedvességet konzerváljuk. Ezek mind apró-cseprő kérdések, de mindezeket csak az apjától és a nagyapjától látta a gazda és nem tudja, mit miért kell csinálni, nem tudja, milyen értékek rejlenek a gazdálkodásban. Ha mindezeket ott azokon a háromhónapos tanfolyamokon kézzelfoghatóan mutatják be a gazdasági előadók, akkor majd fellendül a gazdasági élet és elmondhatjuk, hogy semmivel sem fog kevesebbet termelni az a 8—-10 holdas kisgazda, mint a nagybirtok. Mélyen t. Képviselőház! Befejezem a he79*