Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. a Gömbös-kormánynak elismerés jár azért, mert olyan törvényeket hozott, amelyek az ország érdekét szolgálják. Mélyen t. Képviselőház! Ami az előttünk fekvő költségvetést illeti, minden tárgyilagosan gondolkodó képviselőtársamnak el kell ismernie, hogy a mai gazdasági és politikai helyzettel számolva, jobb, helyesebb költségvetést egy másik kormány sem tudott volna előterjeszteni. Lehetnek ugyan kifogások ellene, aminthogy nekem- is vannak, ezek azonban nem 'magára a költségvetésre vonatkoznak, hanem az élet sok aprólékos dolgából tevődnek össze. Azt hiszem, hogy a kormány tagjai és maga az országgyűlés sem veszi rossznéven, ha mindezekkel a kérdésekkel kormánypárti padokból is foglalkoznak, mert ha ellenzéki oldalról szabad foglalkozni ezekkel, akkor nekünk ás szabad, hiszen az élet apró dolgokból tevődik össze és nem árt, ha rávilágítunk ezekre. Van sok olyan aprólékos dolog, amelyet a kormány az élet nagy, nehéz kérdései között nem láthat meg, már pedig ezeknek az aprólékos dolgoknak a megoldása is nagyban könnyítené az élet terheit. Elsősorban egészségügyi kérdésekkel, különösen a falu egészségügyének kérdésével kívánok foglalkozni. Bár e tekintetben azt látom, hogy a belügyminiszter úr nagy szeretettel foglalkozik ezzel a kérdéssel, amiért köszönet jár, mégis vannak olyan kérdések, amelyeket több képviselőtársam is felhozott és kifogás tárgyává tett, — és teszem magam ds — így pl. a kórházi költségeket., Nagyon sok falusi ember az élet terhét elsősorban abban viseli, hogy nem tud kellőképpen munkáti kifejteni betegsége folytán. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Plósz István: Nagyon sok munkaerő pazarlódik így el, azért, mert az a* falusi ember nem megy kórházba, ha olyan betegsége van, melyet meg kell operáltatni; fél a kórházi költségektől, amelyek esetleg az ő kis vagyoni exisztenciáját támadják meg. így kénytelen belepusztulni abba a betegségbe, melyet egy életen keresztül hordoz. Arra hívnám fel tehát a belügyminiszter úr figyelmét, hogy segítsen ezeken az állapotokon. Amint a Budapesti Hirlap egyik számában olvasom, Antal Lajos dr. előadást tartott az Egészségpolitikai Társaságban és több egyesületben is, amelynek során foglalkozott a^ mezőgazdasági munkásság biztosításának kérdésével. Nagyon okosan fejtegette azt, hogy meg lehetne csinálni a mezőgazdasági munkásság biztosítását és be lehetne vonni nemcsak a munkásságot, hanem — mint ahogyan előadásában felhozza — legalább a húsz holdig terjedő területtel rendelkező kisgazdákat is. Ez a mezőgazdasági munkásbiztosítás nem kerülne olyan összegbe, mint ahogyan azt pár évvel ezelőtt a földmívelésügyi miniszter úr által a mezőgazdasági munkásbiztosításról készített törvénytervezet kontemplálta, mert hiszen ezek a kisgazdák is hozzájárulnának a biztosításhoz bizonyos összeggel és hozzájárulhatna az állam is. Mégis csak lehetetlen, hogy amikor minden más társadalmi osztály, majdnem azt mondhatnám, kivétel nélkül mindenki kap betegség esetén segítséget, — így az ipari munkásság és a tisztviselő is — akkor a földmíves társadalom, különösen ennek alsóbb néprétegö semmi segítségben ne részesüljön, pedig, ha van egy kis vagyonkája, egy-két KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 563 hold földje, azután már fizet betegápolási adót. Az volna tehát a kívánságom, hogy a kormány foglalkozzék ezzel a kérdéssel, hiszen — amint nagyon szépen fejtette ki az előttem szólott Várady képviselőtársam — a magyar erőt kell megmenteni, a magyar társadalom erejét kell biztosítani a jövő Magyarország számára, ezért kell nekünk dolgoznunk és -a kormánynak erre való tekintettel kell foglalkoznia a. falu egészségügye kérdésével. Az egyke elleni küzdelemmel a társadalmi egyesületek, egyesek, a kormány, s egyáltalán mindenki foglalkozik. Az egyke kérdését én nagyon nehéz problémának tartom. Ezt nem lehet megoldani sem csak földbirtokpolitikával, sem valamely kiragadott egyetlen probléma megoldásával, hiszen nagyon sokoldalú az egyke problémája, amellyel minden vonatkozásban kell foglalkozni. Szeretném, ha meglátná a társadalom minden osztálya ennek a problémának a szociális oldalát és a kormány is igyekeznék elősegíteni a megoldást. Már a múlt évi költségvetési beszédemben is említettem éé nem átallom most újra megemlíteni, — habár ezzel ismétlésbe bocsátkozom — hogy a sokgyermekes családok részére mindenütt kedvezményeket kell adni. Azt látom, hogy a társadalmi életben sok helyen mellőzik a sokgyermekes családokat. Nem elég az, ha a sok gyermekes anyákat imitt-amott jutalmazzuk évente egyszer-kétszer, mint ahogyan például a kormányzó úr ő főméltósága Szent István napján mindig jutalmazza a sokgyermekes anyákat. A sokgyermekes családokat a társadalomnak általánosságban is kellene jutalmaznia. Látjuk, — hogy csak a falusi életből mondják el egy-két példát — vannak uradalmak, amelyek nem fogadnak meg olyan cselédet, akinek több gyermeke van, nem fogadják meg dohányosnak azt, akinek sok a gyereke. Itt a fővárosban is hallunk panaszokat, hogy az a család, ahol több gyermek van, még lakást is\. alig kap. Sajnos, a falún is így van, tehát a társadalomnak kell gondoskodnia róluk s szociális érzékkel telítve a többgyermekes családok segítségére sietnie, a társadalomnak kell kedvezményekben részesíteni azokat, akiknek több gyermekük van. Az, akinek egy, vagy csak'esetleg két gyermeke van, képzelje bele magát abba, hogy hozzá képest milyen szörnyű a helyzete azoknalkí, akiknek 8—10 gyermekük van.. Elsősorban tehát a társadalomnak kell gondoskodni róluk, de az államnak is és minden egyesületnek kell felkarolni ezt a kérdést,'mert csak úgy lehet megoldani az egyke-kérdést, ha öszszefogunk mindnyájan. A költségvetés tárgyalása alkalmával minden képviselőtársam nagyon sokat foglalkozott a munkáskérdéssel és a ti sztviselóké^dés sel.-Lehet, hogy nem osztoznak a nézetemben, de sajnos, az én szerény nézetem az, hogy még nagyon sokáig foglalkoztatni^ fogja a kormányzatot a tisztviselőkérdés és a: munkáskérdés. Olyan nehéz probléma mind a kettő, hogy a két kérdéssel — szinte úgy mondhatnám -r- nem lehet egyoldalúlag foglalkozni; nagyon- sok öldalról hozzá kell nyúlni, hogy meg tudják oldani. Mindenesetre az első és legszükségesebb a revízió minél hamarabb való bekövetkezése volna. Ez volna az egyik lehetősége annak, hogy részben megoldhatnók úgy a munkáskérdést, mint a tisztviselőkérdést. Ez a két nehéz probléma szerintem akkor 7§ W