Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
558 Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1936 május 15-én> pénteken. nem ad megfelelő munkaikaimat. Felvetem a kérdést, nem volna-e helyesebb az 1 pengő 40-es cukor ihelyetWO filléres cukrot produkálni és akkor a kétkezi /munkásnak megszaporítjuk a cukorrépatermelésnél való elhelyezkedését. Utánanéztem a kérdésnek, s a következő érdekes adatokat állapítottam meg. Ha egy katasztrális hold cukorrépa, kézimunkaszükséglete 45 férfi-munkanapot igényel, a kalászosoknál csupán 9 és 10, a takarmánynál 7—8, a burgonyánál 25, a tengeritermelésnél 22 férfi-munkanap kell. Minden katasztrális hold cukorrépa legalább egy időszaki munkásnak ad kenyeret a kapálás megkezdésétől a répa elszállításáig, ami azt jelenti, hogy évenként 120.000 mezőgazdasági munkás talál kenyeret. Egy katasztrális hold cukorrépa művelési költségeiből kereken 120—130 pengő jut e címen a cukorrépa-termeléssel foglalkoztatott mezőgazdasági munkásság kezeihez. Ha pedig abból a 'szempontból nézem a cukorrépatermelést, hogy a mi cukrunkat nagyon kevés kis alföldi gyermek fogyasztja, ha tudom azt, hogy nagyszerű osontfejlesztő, és ha tudom, hogy az állami költségvetésnek ezt a kiesését valószínűleg a kétszeres cukorfogyasztás, pótolná, — hiszen Magyarországon a cukorfogyasztás az egész világon a legkevesebb, úgy emlékszem, fejenként 12 kilogramm 1 , de vannak államok, ahol 80 és 90 kilogramm fejenként — kérdem, nem jutunk-e oda, hogy igyekezzünk a 'belföldi fogyasztást is fokozni és igyekezzünk gyermekeink egészségét jobbá, nagyszerűbbé, fizikumukat erősebbé tenni olcsó cukorral. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Nekünk fizikumrbian erős és lélekben nagyszerű új magyar nemzedékre van szükségünk. Az egész kérdésnek megoldásánál úgy látom, hogy az öntözés, amelyet a kormány nagyszerű és bölcs elgondolása ide hozott, óriási lépéssel viszi előre a Tiszántúl ügyét. Az 1884:XIV. te. a Tiszavölgye fejlesztéséről, az 1885: XXIII. te. vízjogi törvényünk egészíttessék ki úgy, hogy a yízrendező társulat feladatköre iaz ármentesítés en és a belvízlevezetésen Ikívül az öntözést is ölelje fel és alapszabályai ennek megfelelően (módosíttassanak, A mi Kőrös-Tisza-Maros ármentesítő csatornánk 1200 kilométert tesz ki. A Kőrös megduzzasztása 815 méteres vízmagasságot ad, ami 28.000 katasztrális holdnak permetező öntözését biztosítja. Kérdem, hogy éi Kőrös duzzasztásával ladódó óriási jerőket nem kell-e kihasználni, ímert ez természetes úton jön. A meglevő csatornák kihasználásával a víztárolás magában az ártérben történik, ami 300.000 pengő költséggel, tehát holdanként csak 12 pengővel sujtjta az ottani földbirtokot. Ez ia 12 pengős megterhelés bőségesen fog kamatozni. A vízkiemelés költsége minimális. De az adó restitueió még olcsóbbá tenné. Nem kell drága technikai felszerelés', hanem ömlesztéssel vagy természetes úton ia legolcsóbb úton kaphatjuk. Ha az 1890-től 1935-ig terjedő 45 évet nézzük, csak hét esetben hozott a Kőrös minimális vizet, de akkor is 300 miliméter öntözék vizet biztosított. Ebből láthatjuk, hogy; a kormánynak egyrészt a Kőrös duzzasztásával, hajózhatóvá tételével, másrészt az öntözés> kihasználásával kapcsolatos intézkedése óriási módon segít az alföldi nagy problémákon. Azonban nemcsak .a csapadék mennyisége, a 300 milliméter a fontos, de fontos ennek taz eloszlása is, mert májusban 20—30 milliméteres eső többet használ, mint decemberben 100—200. Ha tehát megfelelő elosztást csinálunk, ahogyan azt már az előbb jeleztem és a 28.000et a többszörösére emelem, akkor egy olyan Lombardiát kapok, ahol nagyon sok munkáskéz nyer foglalkoztatást, ami a boldogulást és fejlődést is előmozdítja. T. Ház! Ha ezt az Öntözést és tárolást tovább vezetjük, — ahogyan én ennek az én igénytelen, szerény tudásommal utána néztem — akkor 60—70.000 hold az, amelynek a vízellátása öntözés formájában biztosítva van, az artézi kutak vizének hozzáadásával együtt. ^ Ennek a kérdésnek a megoldása a Tiszántúlon, ahol — és ezt itt újra hangsúlyoizom — a kubikoskérdés úgyis nehéz ballasztként nehezedik rá a közigazgatásra, elsőrangú fontosságú. Kérdem továbbá, hogy ezzel az öntözéssel kapcsolatban nem-e látunk itt egy lehetőséget az ifjúság elhelyezésére? En lehetetlennek tartom ennek a magyar Lombardiának megalakítását máskép, mint igazi és altruista szövetkezeti alapon. Ezzel az állástalan ifjúság nagyrészének elhelyezését is biztosítottuk. Az Adob. működése igen szép mint elgondolás, de végső megoldásnak nem tekinthető. A mi fiatalságunkat rá kell nevelnünk arra, hegy ne csak a hivatali szobákban keresse az elhelyezkedését, hanem lépjen a kereskedelmi és gazdasági r pályákra is, hogy. így biztosítva exisztenciáját, családot alapíthasson és a nemzet szempontjából értékes és hasznos tényezővé váljék. T. Ház! Az időm előrehaladván, nem akarom az igen t. Ház iszíves türelmét továbbra is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de el kell mondanom még igazolásomra azt, amit az én főispánom, aki nagyszerűen vezeti Csongrád vármegyét, a vármegye legutóbbi közgyűlésén jelentett ki. Azt mondotta ugyanis Kozma György (olvassa): »Megdöbbenve tapasztalom, hogy Csongrád megyében a napszámkeresetre utalt szegény néprétegek élelmezése annyira rossz, hogy ha azon gyökeresen nem segítünk, egy nemzet szempontjából nagyon értékes^ néposztály teljes degenerálódását fogjuk megérni.« Amikor egy főispán a hivatali székből ilyet állaptí meg, akkor mi is kell, hogy átérezzük Vadnay Andor mondását (olvassa): »Akadjon fenn minden egyéb fejlődés, bomoljék meg a pénzügyi egyensúly: itt a magyarság megmentéséről van szó.« (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ez a nagy tiszántúli kérdés természetesen a mezőgazdasági szakoktatásnak is kell, hogy bölcsője legyen. A.mi vidékünkön — sajnos — a mezőgazdasági szakoktatás még a mai gazdasági és kulturális fejlődéssel sem haladt előre. Nekünk tehát meg kell minden alkalmat ragadnunk, hogy az igen t. kultuszminiszter úr a mezőgazdasági szakoktatást ezen a tiszántúli vidéken jobban felkarolja. Nekünk biztosítanunk kell legalább az alsófokú gazdasági iskolák fenntartási lehetőségét, mert ezek nélkül lehetetlen, hogy lépést tudjunk tartani a Nyugat igényeivel a mai gazdasági fejlődés terén. Nekem van egy szerény elgondolásom, amely a tanítósággal kapcsolatos. Az Alföldön néhai gróf Klebelsberg Kunó elgondolása szerint ma már igen sok szép tanyai iskola fejti ki áldásos működését. Ezek a tanyai iskolák 2000 négyzetöl földdel rendelkeznek; nekem az volna az elgondolásom, hogy e helyett a 2000 négyzetöl föld helyett 3 katasztrális hold föld adassék minden tanyai iskolának, s ebből a
