Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

510 Az országgyűlés képviselőházának 129, megépítését — a tervszerűség jegyiében kell hogy meginduljanak s nem egy esztendőre, hanem pár esztendőre előre kell megállapítani, hogy mik az elvégzendő közmunkák. Ezekre pénzt kell előteremteni és nem szabad eltűrni, hogy az Alföld kellős közepén éhező családok, nyomorgó gyermekek legyenek. (Ügy van! Ügy van!) A legteljesebb elismeréssel adózom a belügyminiszter úr zöldkereszt-akciójának, amely akció átsegítette a nyomoron azokat a szegény gyermekeket. Mert ha a nyomor látása leverő hatású, akkor a szegény gyermekek nyomorgása az, amely az embernek igazán szívére hat. Mindent el kell követni, hogy a gyermek nyomorgása megszűnjék, hogy az iskolában ugyanazzal a rendszerrel és módszerrel, mint a fővárosban,, — mert tartozom elismerni, hogy a főváros egészségügye és .szegényellátása is gyönyörűen rendszeresítve van, hiszen legalább naponta egyszer meleg ebédhez juthat mindenki — ez a kérdés a vidéken is rendeztessék., A vidéken most folynak a kísérletezések, hogy hol lehet konyhát felállítani, hol nem lehet azt megcsinálni a nép lelkülete folytán, de mindenesetre fontos az, hogy rendszeresen történjék gondoskodás azokról, akik önhibájukon kívül nem tudnak munkához és megélhetéshez jutni. Nincs szomorúbb látvány, mint egy önérzetes munkás, aki nem kenyeret,, de munkát koldul. (Ügy van! jobbfelől.) Nem lehet fenntartani azt, hogy még munkát is olyan nehezen lehessen kapni, hogy külön kitüntetés legyen, lia valaki munkához juthat. Itt a munkaalkalmak kérdésénél megemlítem, hogy az útépítés nem tekinthető ugyan közvetlenül hasznos beruházásnak, mégis borzasztóan fontosnak tartom azt az Alföldön, különösen a Tiszántúlon, bár nem százszázalékos, mert nem térül rögtön vissza, csak közvetve térül meg, minthogy forgalmat hoz és életet visz arra a vidékre. Nálunk Békés megyében az utóbbi pár esztendő alatt, mióta a Gömbös-kormány van az ország élén, csodálatosan éppen a legnyomorultabb pénzügyi viszonyok és a legnagyobb gazdasági leromlás idején kezdték el a bekötő utak építését. Hova jutottunk volna imár, ha a kormány 10 évvel ezelőtt jön ezzel az útépítéssel? (vitéz Várady László: Pedig akkor pénz is volt bőségesen és külföldi kölcsön is.) A Gömbös-kormány, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter úr indította meg a bekötő utak építését, úgyhogy egyes községeknél, mint az én kerületemben és a szomszédos vármegyékben is, mindenütt megindult az útépítés. Ami után 10—20 esztendő óta hasztalanul sóvárogtak az egyes községek, az végre eleven valósággá vált. A munkaalkalmak s a közmunkák rendezése mellett van még egy probléma, amely a magyar népet a maga egészében érdekli, ez pedig az adózási rendszer. A magyar nép, a dolgozó magyar nép a kisvagyonú kiskereskedő, gazda, munkás, iparos, merem állítani, hogy a mai beállítottság mellett túl van adóztatva. (Brogli József: De mennyire!) Ez a túladóztatás azután szülőanyja a sokféle nyomorúságnak és a gazdasági élet pangásának. Mi várjuk a reformokat a kormánytól, nemcsak azokat a reformokat, amelyek hosszú esztendőkre vannak számítva, hogy eredményt hoznak, de szükségünk van olyan reformokra is, amelyek rövidebb idő alatt, már az idén vagy jövőre éreztetik hatásukat. A túladóztatás, sajnos, abból az időből maradt vissza, amikor a búzának 30—40 pengő értéke volt. ülése 1936 május lU-én

} csütörtökön. Es ha az infláció idején az állam, a kincstár nagy károkat szenvedett azért, mert nem tudott az adózás rendszere lépést tartani az infláció fokozásával, most fordítva, az adózók szenvednek borzasztó károkat azért, mert az adó nem követi megfelelő mértékben az értékek csökkentését. Hiszen ha volna egy stabil pénzrendszerünk, amelynek értéke ma ugyanaz, imint tíz évvel ezelőtt volt, akkor ezekről a myomorúságokról^ nem esnék szó. Minthogy azonban a pénz értéke az egyik öt évben egészen más volt, mint a másik öt évben, a magánháztartások költségvetése megdől és a magánháztartások nem tudnak alkalmazkodni ehbez a folyton változó pénzértékhez. Tegyük még hozzá, hogy nemcsak ez a baj ebben a kérdésben, hanem az is, hogy a bizalom sehogy sem tud visszatérni. Az adózás és az egész pénzkérdés tisztára bizalmi kérdés is. A pénzkérdésben a bizalom fontosabb, mint imaga az érték, mert a bizalom hiánya a pénz forgalmát akadályozza meg, márpedig hiába áll rendelkezésre akármennyi pénz, ha az nem jön forgalomba és nem érezteti jótékony hatását, míg ha a forgalom élénk, kevesebb forgótőke esetén is teljesíti a pénz azt a szolgálatot, amelyet a nemzet életében teljesíteni hivatva van. Mert abban egyetértünk, hogy a pénzt nem tekintjük egy nemzet életében célnak, hanem esak eszköznek. Ennek a túladóztatásnak tekintetében, amely nehezen engedi helyrebillenteni a magánháztartások egyensúlyát, szerény véleményem szerint a megértő kormányintézkedések révén történt a,z első kedvező lépés abban az irányban, hogy ezen a téren valami változás álljon be. Külön^ki akarom emelni a kormánynak azt az intézkedését, amely szerint — a pénzügyminiszter úr rendelete és a 33-as bizottság döntése értelmében — az egy szobakonyhás lakások házadóját és annak pótlékait ebben az esztendőben már január elsejéig viszszamenőleg törlik. Csak ,az tudja kellőképpen értékelni ezt az intézkedést, aki részese volt annak a nagy küzdelemnek, amely egy ilyen első lépés megtételéért már évek, évtizedek óta folyik. Évtizedek óta, amióta a pénz értéke stabillá vált, folyik a küzdelem azért, hogy <a szegényjog rendezését új alapokra helyezzék, hogy ne fordulhasson elő odakint a falvak lakosságánál az a helyzet, hogy ha a család egy tagja megbetegszik és okvetlenül kórházba kell szállítani, ez egy kisexisztenciának anyagi romlását jelenti, de anyagi romlását jelenti még egy nagyobb birtoknak is akkor, ha véletlenül elmebetegségről van szó, ahol esztendőkre menő ápolási idő jelentkezik. Ha ez a helyzet áll elő, az a család feloszlathatja a háztartását, mert nem bírja, ki a terhet. Ebből a szempontból tartom én nagyon fontosnak a kormánynak ezt az intézkedését, amely első lépés és ha el kell ismernem, hogy ma nem áll rendelkezésre elég statisztikai adat arra vonatkozólag, hogy ez pénzbelileg milyen megterheltetést jelent az államkincstár számára, akkor azt kell mondanom, hogy ez bátor és emberies cselekedet volt. (Felkiáltások a középen: Ügy rvan! Ügy van! Éljen a miniszter!) Mélyen t. Képviselőház! A költségvetési vita az én szerény megítélésem szerint általában hű tükre szokott lenni a fennáló politikai helyzetnek. Hogy az idei költségvetési r vita bővelkedett izgalmakban, politikai szenzációkban, az bizonyos mértékben indexe azoknak az állapotoknak, amelyek ma kint az országban