Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
486 Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1936 május lU-én, csütörtökön. helyezkedett, néhai volt illusztris vezére, Gaal Gaston is, aki — jól -emlékszem — hat cikluson át elfogadta a költségvetést. Amikor tehát én elfogadom a költségvetést, akkor ez a nyilatkozatom megközelítőleg sem jelenti azt, mintha én az igen t. kormányzattal igen sok vonatkozásban egyetértenék, sőt a kormánnyal szemben — egészen őszintén megvallom — igen sok kérdésben (Zaj. — Elnök csenget.) teljes bizalmatlansággal viseltetem. Hogy csak egy-két kérdésre mutassak rá, a mi pártunk a keresztény világnézet alapján áll és így kulturális igényeinket és szociális kívánságainkat ennek jegyében kívánjuk kielégíteni. A mi pártunk a Quadragesimo Anno alapján akarja az egész országot kulturális, szociális és gazdasági vonatkozásban átalakítani. Szeretném, ha az igen t. kormány a Quadragesimo Anno alapjára helyezkedve ugyanazt a keresztény pilitikát követné, valósítaná meg, amely programmja a keresztény gazdasági és szociális pártnak. Bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben azért, mert a kormány által hirdetett keresztény politika, sajnos, — önöknek is be kell látniok — ha így folytatják, a keresztény politikának teljes lejáratására vezet. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Bizalmatlan vagyok azért is, mert az a szociális gondoskodás, amelyet a t. túloldal állandóan hirdetett a választások alatt és itt benn a kormánnyal együtt, valamint a kenyérhez juttatandók hatalmas tömegéinek ellátása a munkanélküliek fokozottabb megsegítése, munkához juttatása, ma már majdnem a csőd szélén áll. De bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben azért is, — örülök, hogy az igen t. külügyminiszter úr jelen van a Ház ülésén, mert ezt meg kell mondanom egészen őszintén és nyíltan — mert még mindig nem akar a kormány a jogfolytonosság útjára lépni. Mi, a jogfolytonosság hívei, nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, mert tudjuk, hogy amiként a matematikában 1916-ban négy volt a kétszer kettő, úgy 1916-ban és most is, Euróoának a nyugalma, a magyar nemzetnek a boldogulása és hatalma, területében való gyarapodása a jogfolytonosságnak alkotmányos úton való okos előkészítésétől és mielőbbi megvalósításától függ. Sajnos, a kormány ezen a téren is igen nagy mulasztásokat követett el. A jogfolytonosság útján nem tett egyetlen lépést sem előre, sőt ezt minden igyekezetével szinte érthetetlen idegesséa-gel hátráltatja. Szerintem a restauráció előkészítésére a kormánynak a külügyminiszter úr útján a kellő lépéseket máris meg kellett volna tennie. Az igazi nemzeti egvséír megtér emthetésének, a sok balsikerű kísérletezés után méí» 1 csak okvetlen útia van: a jogfolytonosság helyreállítása. az örökös királv, TI. Ottó ő felségének alkotmányos útion való hazahozásának és a Szent Koronával való megkoronázásának az ú'tja. (fípJyeslés a balköséven.) Mindegy. hoí?v ki csinálja ezt meg, de az bizonyos, hosry aki ezt megteszi, az az ezeréves magvar történelemnek egyik le^naevobb és legtiszteltebb alakja lesz. Ez a férfiú ÍRSZ a masrvar hűségnek, a magyar bátorság-nak. a férfiúi erénynek é^ az igaz maervar jellemnek a mecszemélyesítőio y.% P férfiú les?, .q jelen és a jövő mae-yar nemzeti életnek a hole 0 * 1 , mart mf»<rt e rpmti a •"^ akadály é« intrika köpött i<« a lp^ptő^éfp'h h!ogy a magyar nemzet ismét nagy, hatalmas, erős és boldog legyen. Lehetővé teszi ezzel azt is, hogy a magyar nép bánatában és örömében összeforr koronás királyával, akinek feje felett, és így a magyar nemzet felett is — újból Szent István koronájának dicsőséges fénye ragyogjon. Ezit a nyilatkozatot óhajtottam megtenni a jogfolytonosság és a restauráció kérdésében. Ismétlem, hogy már csak azért is bizalmatlan vagyok a t. kormánnyal szetmben, mert szerény véleményem szerint az előkészítést még mindez ideig meg sem kezdte. De most rá kell térnem más kérdésekre is. Mint ahogyan mondottam, a mi pártunk a keresztény világnézeten alapuló párt. Látjuk és éirezzük, hogy a többségi párt szintén a keresztény világnézet alapján áll, amit a túloldal »egyiik-másik illusztris képviselője annyiszor hangoztat is. Ha nem volna keresztény világnézeten alapuló párt gazdasági vonatkozásokban is, ha nem volna igazi keresztény politika az, aimit a kormányzat követ, ha ennek a munkának eredményes volta, avagy eredménytelensége volna az igazi keresztény politika, akkor állítom, hogy a keresztény . világnézetet nem lehetne egy guvernamentális párt programmjának alapjául tenni és elhibázott dolog volna a keresztény világnézet alapján egyáltalán politikát csinálni. De nekünk ezzel szemben egészen más az álláspontunk. Eibben az irányban > — mint mondottam — alig történt valami. Hiszen éppen a család- és erkölcs védelem fokozottabb kiépítésénél sem tett a kormányzat úgyszólván egyetlen lépést sem. Az a törvényjavaslat, amelyet a hercegprímás űr ő emineneiája juttatott el a kormányhoz, amelyről a sajtóból értesültünk, még addier sem jutoHJt el. hogy az igen t. kormány a Ház asztalára letette volna. Amikor tehát egy ilyen kérdés sem kerül a Ház elé, amelynél a budget szempontja alig jöhet számításba, akkfor kérdezem: mit várhatunk mi ettől a keresztény nolitikától gazdasági vonatkozásban? Mit várhatunk például a tömegek jbbb ellátása, mit várhatunk a mostani fiatalabb sreneráein munkához juttatása, mit várhatunk az ifjússr elhelyezése tekintetében 1 ! Azt látom, hogy a kormány elhanvagolia az egyik lefffontosahb és les-veszedelmesebb kérdést, az ifjúság elhelyezéséről való gondoskodást. A képviselőválasztások alatt és azután a. uarlaimentben is kormánynyilatkozatok történtek i devon atkozólag. Ha ezeknek az ígéreteknek csak 10%-a vált volna a három esztendő alatt valóra, akkor nyua:odt lelkiismerettel mondhatom, hogy az ifjúság elhelyezése — amely ifjúság elhelyezésért könyörög, döngeti az ajtókat és koptatja a küszöböket — ma aligha okozna gondot a kormán vnak. Az egyetemek ontják a diplomások százait, a középiskolák zúdítják a társadalomra a ; z érettségizettek ezreit és a négyközépiskolásoknak sok-sok ezreit, talán tízezreit. Amikor mi az ifjúság boldogulásáról és jobb elhelyezéséiről beszélünk, akkor szomorúan kell ismételten megállapítanom, hogy az ifjúság, a jövő generáció kérdése nemcsak a, diplomások kérdése, mert a jövő generáció jobb létét, megélhetését biztosítani, arról gondoskodni — legyen az akár iparostanonc, akár munkás, akár érettségizett, akár négyközépiskolás, avagy diplomás — egyformán kötelessége a kormánynak, mert hiszen azért kormány, azéirt van a. kormánynak hatalom a kezében, hogy ezekről gondoskodjék, őszintén megmondom, magának, ennek az egyetlen kérdésnek
