Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
480 Àz országgyűlés képviselőházának 129 A sommázat indokolása a következőket mondja (olvassa): »A fogyasztási adók közül emelkedés van előirányozva az ásványolajadónál és a söradónál, kisebb csökkenések mutatkoznak viszont a gyujtószer-adónál, a szivarkahüvely- és a szivarkapapír-adónál, valamint a villamos fényforrások és a,z elektromoscsövek adójánál. A költségvetésben ezúttal először szerepel a, margarin-, a margarinsajt- és ételolajadó.« Uj adókat is vezetnek be, úgy látszik, a kormány érzi, hogy nagy a szegénység, az emberek nom tudnak már zsírt fogyasztani, hanem margarint fogyasztanak és mindjárt rácsap erre, hogy ezt is megadóztassa, ebből is hasznot húzzon az állam részére, úgyhogy ez egészen furcsa, mert a szegénységnek ilyen természetű megadóztatása kétségtelenül nem azt jelenti, hogy valami igazságosan hajtják be, osztják el az állami terheket, hanem csak azt jelenti, hogy a szegénység van a legnagyobb mértékben megadóztatva. A személyi járandóságok 1"7 millióval emelkednek, a nyugdíjellátás 4 millióval emelkedik és ha végignézünk — mint nagyon helyesen Bródy képviselőtársam itt rámutatott előbbi felszólalásában — az elszámolásnál a számvevőszék jelentésein, hogy micsoda óriási, előirányzás nélküli kiadási töhbletek vannak, akkor azt látjuk, hogy tényleg ebben a költségvetésben igen nagy megtakarításokat lehetne csinálni, amiről szintén szó esett itt már, mert hiszen azt látjuk, hogy a felesleges kiadások, a rendelkezési alapok és hasonló kiadások, résziben csak a korrupciót, szolgálják és arra alkalmasak, hogy ezekkel megvásároljon a kormány bizonyos lapokat é's bizonyos irányzatot teremtsen. Ezek nem is a rendes kiadások közé tartoznak, úgyszólván nem is számolnak el ezekről és a rendelkezési alapokat a szerint használják fel, amint nekik tetszik. Itt van például a kormányzóságnál 97.000 pengő, a miniszterelnökség sajtóosztályánál 950.000 pengő; a rendkívüli rendelkezési alap 770.000 pengő, a hazai kisebbségek részéne 820.000 pengő van előiránylozva. A külügyben a rendelkezési alap 245.000 pengő, a sájtóalap 550.000 pengő. így van ez a belügyben is és ha a többi tárcákat megnézzük, ugyanezt fbgjuk látni. Ezeknek a tárcáknak az osztály jellege nagyon szépen kitűnik. Az Országos Társadalombiztosítóhoz például 934.260 pengővel járul hozzá a belügyminisztérium, míg a osendőrségre 31 milliót, a rendőrségre 37 milliót, a folyamőrségre 5 milliót irány ozriaik elő; ez öszr szesen 73 millió, míg szociális célra mindössze 934.000 pengő jut. A kultusztárcánál például azt látjuk, hogy népiművelési célok támogatására 454.000 pengő jut, míg testnevelésre 2,670-500 pengő. Ugyanezt látjuk, az átmeneti kiadásoknál is. Lóversenyekre, olimpiai versenyekre, főiskolai világbajnokságra 900.000 pengő jult; míg diákjóléti célok támogatására 530.000 pengő. Nyilvánvaló tehát, hogy ez egy nagyon egyoldalú berendezkedés, mert hiszen bizonyos, Hogy a különböző versenyekre előirányzott összegekből egyeseket el is tartanak, tehát az állami költségvetés bevételeinek egy része nem a kívánatos célokat szolgálja. Itt van a földmívelésügyi tárca. Állandóan azt hangozltatják, hogy agrárállam vagyunk, ágrárérdekeket (kéli kép viselni. [Nézzük meg ejszel szemben a tárca költségvetését, mi minden szerepel benne. Amíg mun'kásjóléti célokra és a munkabérmegállapító bizottságok költségesé 1936 május lU-én, csütörtökön. geire 100.000 pengő, gazdasági munkáspénztárhoz való hozzájárulásra 197.000 pengő, tehát munkás jóléti célokra összesen 297.000 pengő jut, addig állattenyésztési intézmények fenntartására 3,213.900 pengő, állategészségügyre 1,302.200 pengő, tehát összesen 4,516.100 pengő jut a földmívelésügyi tárcánál, holott mi hivatalosan agrárállam vagyunk és mindig agrár mivoltunkat szoktuk hangoztatni, de a nóta vége mindig az, hogy az agrárnépesség nem kap semmit, ellenben a lovakat, teheneket, ökröket, fajállat okát kitűnően ellátják s azlóknak intézr menyeket tartanak fenn. De ha megnézzük azt, hogy az erdőtulajdonosoknál, vagy a szőlőtermelésnél mennyi minden jut a nagy agrárérdekek támogatására, akkor nyilvánvaló élőt. tünk az a rideg egyoldalú osztály jelleg, amely még mindig- érvényesül éppen úgy, mint azelőtt majdnem mindig érvényesült. Az iparnál sincs munkanélküli segély és nincs munka sem, hiába mondotta annakidején a miniszterelnök úr, hogy munkanélküli segély nincs, de munka lesz. Az ipar tekintetében is arra mutathatunk rá, hogy az ipar leépült, tönkremegy, az ipar nemcsak hogy nem tudja felszívni a földmívesnépességet, hanem még azt a népességet sem tudja eltartani, amely iparral foglalkozik, úgyhogy e tekintetben igen nagy bajok vannak. Itt van az Ipartestületek Országos Központjának egy kimutatása, amelyből láthatjuk, hogy menynyire megy lefelé a kézműiparosság életszínvonala akkor, amikor azt hangoztatják, hogy az ipart védik. Ez a kimutatás azt mondja, hogy az 1920—30. években az önálló iparosok és kereskedők száma 218.802-ről 204.564-re csökkent, azaz 14.138 fővel, tehát 6%-kai fogyott, Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy igen sok iparossegéd nem talál alkalmazást és ezért gazdasági kényszerűségből önállósítja magát minden tőke nélkül és segéd nélkül dolgozik, annál szembeszökőbb, hogy az iparosok száma ennek ellenére 17%-kai csökkent. Ez a beadvány, amely a miniszter úrhoz ment, rámutat arra is, hogy a gazdák mennyi támogatást kaptak és kapnak még mindig az államtól, ellenben az iparosságtól bevasalnak mindent. Ez a beadvány felsorol egész sor olyan intézkedést, amelyek azt bizonyítják, hogy az ipart borzasztóan sújtják azok az adóterhek, amelyek reánehezednek. Elmondja azt, hogy például 100 pengőért elárvereztek egy 2400 pengőbe került asztalosipari gépi berendezést vagy 114 pengőért egész műhelyberendezést, amely 5000 pengőbe került. Elmondja, hogy az egyik iparosmester gépeit, amelyek 1912-ben 20.000 koronába kerültek, az iparos házával és kertjével együtt 2670 pengőért árverezték el adó fejében. Ha így hajtják be az adókat az iparosoktól, — ezt az ipartestületek központja panaszolja a miniszternek — akkor miért nem hajtják be máshol is ugyanígy az adókat 1 ? Miért csak egyes társadalmi rétegek, egyes gazdálkodási rétegek kapnak támogatást az államtól és pedig nagyon bőséges támogatást? Elmondja ez a beadvány azt is, hogy a legszomorúbb képet mutatja a vidéki iparosság pusztulása. Ennek bizonyítéka az, hogy a 10.000-nél kisebb népességű községek kisipara segédszemélyzetének létszáma csaknem 20% -kai megfogyatkozott. Amikor beszélnek a mezőgazdaság érdekeiről, beszélnek az ipar érdekeiről, akkor senki sem gondol arra, hogy mennyire lecsökkent Magyarországon a fogyasztóképesség, hogy az