Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

434 Az országgyűlés képviselőházának 1 Szükséges és fontos volna azonkívül a Balatonnal kapcsolatbaji a Sió-csatorna rendszabályozása is. Tudomásom szerint erre vonatkozóan a földmívelésügyi minisztériumban már vannak is bizonyos fokú munkálatok készülőben a mérnöki terveket illetően. Ez azonban nem elég, mert sok tervet elkészítettek már, azonban soha nem hajtották végre. Itt tehát arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ba az idén már nem is lehet, talán a jövőé vi költségvetésben mégis felvehetne a Sió-csatorna rendezését illetően, valamilyen összeget, s ezt azután évekre beosztva, talán 4—5 év alatt el lehetne ezt a kérdést intézni. Lehetetlen állapot uralkodik ugyanis a Balatonon, különösen olyan vízállás mellett, mint amilyen most van. A villák körül és általában a Balatonparton most nagy sár van, valósággal el vannak öntve, s mindazok a parkírozások és építkezések, amelyek ott éivek hosszú során át folytak, használhatatlanokká válnak, mert vizesek lesznek a falak és a, pincékbe behatol a víz; szóval a villák jó pár évig használhatatlanok. Éppen ezért szükség volna a Balaton vizének levezetése a Sió-csatornán keresztül. T. Ház! Ká kell itt térnem a nyugdíj kérdésére is. Meg kell mondanom azt, hogy bár a j nyugdíjasoktól nem sajnáljuk,, hogy megérdemelt munkájuk után megkapják a nyugdíjat, mert ez ki is jár nekik, azonban lehetetlenségnek tartjuk, hogy amikor Nagy-Magyarország nyugdíjasai 62.00IOf-et tettek ki s ehhez aránvítva ma Csonka-Magyarországnak 21.000 nyugdíjast kellene eltartania, ezzel szemben 109.000 nyugdíjasunk van Csonka-Magyarország területén. Mi azt kérjük a mélyen t. kormánytól, hogy eszközöljön talán dtt is valami megtakarítást a személyi kiadások terén s ha a jelenlegi nyugdíjasokra nem is lehet, de a jövőben nyugdíj azandókr a nézve létesítsen valami alapot, amelyből azután ezek a nyugdíjak fedezhetők lesznek, vagy) pedig a biztosítótársaságok révén eszközöljön ki valamilyen megoldást, hogy legalább a jövő nyugdíjasait illetően az ország ebben a formában megkönnyebbülhessen. Tiltakoznunk kell azonban a nyugdíjbaküldések mai rendszere és módja ellen. (Helyeslés a baloldalon.) Amikor azt látjuk, hogy Magyarország nyugdíjterhei amúgyis óriásiak, meg kell állapítanunk aat is, hogy fiatal, munkaképes, 40, 50, 55 éves embereket küldenek nyugdíjba csak azért, mert esetleg nem hajlandók térdet és fejet hajtani a hatalom előtt, {Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Ferdén néznek az élharcosokra!) Ezeknek a helyébe j azután betesznek talán a politikai hatalom szolgálatában érdemeket szerzett tisatvise- j löket, még aikkor is, ha azok esetleg a rang- \ fokozatot elkerülve, feljebb kerülnek, mint azok a kollégáik, akik a minisztériumban már 15 vagy 20 éve szolgáltak. Mélyen t. Ház! ígéretet kaptunk azonkívül abban az időben, amikor a tavaszi választások voltak, arra is, hogy a hadviselteknek kívánalmait is ki fogja elégíteni a kormány. Igaz, hogy hoztak valamilyen törvényt, az azonban közelről sem elégíti ki a, hadviseltek kívánalmait. Nekünk tehát csak az a kérésünk, hogy méltóztassék ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni, mert a hadviseltek problémája végeredményben nem lehet közömbös az országra nézve, (vitéz Balogh Gábor: A legtöbbet ez a kormány tette ezen a téren! — Mózes Sándor: Azt tessék mondani, hogy még mindig nincs megoldva! Sajnos!) Félmegoldást méltóztattak hozni, mint mindenben, azonban 28. ülése 1936 május 18-án, szerdán. ténylegesen ezt sem oldották meg. (Propper Sándor: Hat pengőt kap a hadiözvegy, 1 pengő 50 fillért a hadiárva! Tessék megpróbálni 1 pengő 50 fillérből gyermeket nevelni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha jó volt az a katona, az a hadviselt arra, hogy ellőjjék a lábát, vagy két lábát, vagy ellőjjék a kezét, vagy egyéb módon megsebesüljön, legyen jó arra is, hogy itt legalább ez előtt a testület előtt megkapja azt a védelmet az országtól, amelyet megérdemel annak következtében, hogy ezt az országot annakidején becsülettel megvédte, (vitéz Balogh Gábor: A legnagyobb megértéssel kezeli a kormány! — Propper Sándor: Megértést kapnak, de járadékot nem! — Czirják Antal: A hadirokkantnak azt mondják, hogy elkésett!) T. Ház! Itt van azután egy másik kérdés, a diplomások ideiglenes alkalmazásának kérdése. Azt látjuk, hogy a helyett, hogy azokat alkalmaznák, akik kisegítő szolgálatot teljesítenek, ezek állandóan kisegítő szolgálatos minősítésben maradnak, ellenben egészen idegen emberek, akik talán sohasem szolgáltak a minisztériumban, mint élharcosok, bekerülnek oda és egyszerre ellátják annak a tisztviselőd nek dolgát, akit közben nyugdíjaztak. (Mózes Sándor: A pu'hagerincű magyarok bekerülnek!) így nem lehet megoldani a diplomás ifjúság kérdését és végeredményben tőlük ^ sem lehet rossznéven venni, ha azt kívánják és követelik, — hogy most már ők is elérvén a 30 éves életkort, tehát a férfikort — olyan helyzetbe juttassanak, amely egyrészt megfelel az ő koruknak, másrészt pedig lehetővé teszi, hogy megnősülhessenek, családot alapíthassanak és ezzel az ország értékeit növeljék. {Ügy van! balfelől.) A múltkor megszavaztunk ebben a Házban egy kisipari törvényjavaslatot, amelyet a magunk részéről is helyesnek tartottunk és éppen ezért — hozzáteszem — mi is megszavaztuk. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ebben a kérdésben azonban tovább kell menni, mert hiszen az a javaslat a kisipar kérdéseit még nem oldja meg. Nem oldja meg azért, mert a kisiparosságnak nincs meg a lehetősége és a pénze ahhoz, hogy a tanoncok taníttatását szorgalmazhatná. Ebből mi következik? Az, hogy a kisiparosság szépen lassan oda fog jutni, hogy a munkája nem fog semmit sem érni, egy csomó zugiparos fog munkálkodni, kontárok fognak munkálkodni, akik, igaz, hogy a javaslat értelmében büntetés alá esnek, de nem minden esetben büntethetők, mert hiszen suttyomban csinálják azt, amit nem szabad. T. Ház! Fel kell még hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét egy, az idén beállott jelenségre és ez Magyarország — hála Istennek —• jó gyümölcstermésének kilátása. Nem tudom elképzelni, hogy £zt a rengeteg gyümölcsöt, amely az idén ebben az országban teremni fog, — ha csak valami csapás nem ér — el lehessen egyáltalában adni vagy pedig mód adódjék arra, hogy ennek a gyümölcsnek az ára kibírja a szállítást. Itt tehát valamilyen megoldásra és pedig végleges megoldásra volna szükség, akár a szeszfőzés, akár pedig az ízivagy kompótfőzés, vagy konzervfőzések lehetőségénél^ megadására, de a konzervgyárak kikapcsolásával, földmívelésügyi miniszter úr, mert mi nem bírjuk el a szállítást, pl. 120—150