Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
423 Az országgyűlés képviselőházának 1 bankba rakott filléreivel éppen a kistőkésnek, a verejtékező kisembernek szisztematikus kiuzsorázására tör (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) és a bank természetes hivatása helyett ipari és földbirtokmanipulációkba fog és olyan üzletekkel foglalkozik, amelyekben természetesen a manipulált és a manipuláns egyformán rosszul jár. Eis mit szóljon az egész magyar közvélemény ahhoz, hogy a bankok a keservesen kiverejtékezett kis betétekből a Magyar Nemzeti Bankon keresztül olyan pénzpolitikát csinálnak, amely végeredményben az egész nemzeti társadalom széles rétegeinek kifosztásához vezet? Tudom azt, hogy Éber Antal egyike a mi legkiválóbb közgazdasági és pénzügyi szaktekintélyeinknek, feltételezem tehát róla, hogy az általa iis gyakran idézett Cassel, Keynes és Kitson müveit ismeri, amelyek mind-mind az arany és az arany mindenhatóságára alapított pénzügyi ortodoxia tanainak elvetésére buzdítanak. Ezek a nevek ma egész Európában a pénzügyi tudomány élén járnak. És bizonyára tud és hallott már Éber Antal igen t. képviselőtársam is az úgynevezett angol Mac-Millan Comissio munkájáról, amely Comissio kétéves munkája és hatalmas jelentése alapján azután az angol világbirodalom letért a maga hagyományos pénzpolitikájának útjáról, En most magyar vonatkozásban nem vetek fel más ideát, esak azt, hogy indítsuk el mi, is valamiféleképpen a pénzgazdálkodást egy másik úton, ami esetleg csak egy mélyreható tanulmányozással történhetik. (Egy hang a baloldalon: Indítványt!) Nem konkrét indítványt teszek, esak felvetem a gondolatot s 'bár igaz, hogy Magyarországon nagyon nehéz független szakértőkből bizottságot alakítani, de mégis meg kellene találni ennek a módját. Próbáljunk egy olyan bizottságot alakítani, amely megvizsgálja, nem lehetne-e jobb, a nemzet szempontjából, a nemzet egyetemes érdekeinek jobban megfelelő pénzgazdálkodási politikát csinálni, mint a mostani 1 ? (Rupert Rezső: Dehogy nem lehet!) Ez igazán nem radikális, nem forradalmi indítvány, semmibe sem kerül s valószínűleg megéri. Elismerem ezeknek a kérdéseknek összes nehézségeit; tudom azt, amit az. előbb említettem, hogy milyen nehéz Magyarországon független pénzügyi és gazdasági szakértőket összeszedni; elismerem a nehézségek másik részét is, amelyek főleg a nyersanyagellátással vannak kapcsolatban, de mégis csak fel kell vetni ezt a problémát, mert nincs megváltódás, uraim, nincs nemzeti megújulás ezeknek a kérdéseknek, ezeknek a sorsproblémáknak megoldása nélkül. (Ügy van! a baloldalon.) Minden más problémánk: Közép-Európába való beleilleszkedésünk, s Európa újjáalakuló termelési és társadalmi rendjébe való elhelyezkedésünk kérdése, mind-mind ezeknek a belső problémáinknak megolásával van összefüggésbem Ha ezeket megoldjuk, ha a belső strukturális átalakulás történemi parancsának eleget tudunk tenni, akkor újabb diadalmas ezer év következik, de ha ezeket nem oldjuk meg, akkor Peturral együtt elmondhatjuk, hogy: Jóéjszakát! (Helyeslés és taps a jobobldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! Előttem szólott Németh Imre képviselőtársam a 28. ülése 1936 május 13-án, szerdán. Felsőház állásfoglalásával kapcsolatosan egyetemes nemzeti áldozatot említett. Beszédéből kicsendülően ő elvárta volna a magyar arisztokratáktól, hogy a telepítési törvényjavaslattal kapcsolatban legalább azt a minimális teljesítményt, amelyet a reformkormány e téren nyújtott, a felsőházban elfogadják. Képviselőtársam becsületes őszinteséggel elismerte a jobboldalon, hogy e tekintetben tévedett. Közte meg közöttünk, amikor erről a kérdésről van szó, csak az a különbség, hogy mi nem tévedtünk, mert előre tudtuk, hogy az arisztokrácia a mái időkben nem áll azon a magaslaton, amelyen a magyar arisztokraták közül egyesek a történelem folyamán tényleg állottak, de többségükben a magyar arisztokraták mindig gőgösen haladtak el a magyar nép szenvedései mellett. (Gr. Festetics Domonkos: Nem mind!) Többségükben. (Gr. Festetics Domonkos: Tagadom!) A mai időkben tényleg arra volna szükség, hogy ez a nép, ez a nemzet egyetemesen hozzon áldozatot, (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) de azt látjuk, hogy amikor a népnek bizony túlnyomó nagy többsége meghozza az áldozatot, akkor egy törpe kisebbség az áldozatok meghozatala elől mereven elzárkózik. A tegnapi napon is a Ház különböző oldalairól — igaz, hogy végeredményben egy síkról^ — a nemzeti gondolatról beszéltek. Wolff Károly képviselőtársunk beszélt többek között a nemzeti gondolatról és a keresztény gondolatról. A forradalom óta nem volt ebben az országban kormány, amely ne azt mondta volna magáról, hogy ő keresztény és nemzeti alapon áll. (Farkas István: És keresztyén!) Ezek a keresztény és nemzeti kormányok engedték a viszonyokat iHáig sülylyedni, ahova süllyedtek. Ezek a keresztény és nemzeti irányzatok felelősek a magyar népnek mostani helyzetéért és ez elől a felelősség elől nem is szabad kitérniük. Hiába vigasztalja magát Wolff képviselőtársunk azzal, hogy ő majd átcsalogatja a szociáldemokrata munkásokat az ő táborába. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez hiú reménykedés. (Gr. Festetics Domokos: Dehogy is!) Elmulasztották a kellő időpontot felhasználni, az alkalmakat, hogy tényleg tegyenek valamit a szenvedő magyar népért, amikor módjuk és lehetőségük nyilt volna erre. (Farkas István: Ök tiltakoztak leginkább a munkanélküli segély-biztosítás bevezetése ellen! — Petrovácz Gyula: Ma is! — Farkas István: De van Sipőcz-leves ! Alamizsna!) Ezek az urak valamennyien ezzel jöttek a forradalom után, de a forradalom előtt is; minden kormány kereszténynek és nemzetinek tartotta magát, mind azzal jött, hogy a magyar népet meg kell menteni. A Gömbös-kormány is keresztény ég / nemzeti alapon áll, a Gömbös-kormány is ígérte, hogy mélyreható változásokat hoz a magyar életre, azonban ígéretéből semmit sem váltott be. (Ellenmondások a középen.) Csik t. képviselőtársunknak tegnapi erőlködése, amikor megpróbálta úgy feltüntetni a különböző reformjavaslatokat, — most már törvényeket — amelyeket a képviselőház többsége elfogadott, mint amelyek alkalmasak azt bizonyítani, hogy a Gömbös-kormány tényleg mélyreható változásokat idéz elő a nemzet érdekében, bizony csak hiú erőlködés volt és azt hiszem, ő maga sem gondolta ezt komolyan ... (Csik József: Egészen komolyan gondoltam!) ...és nem bizonyult Gaal Gaszton méltó tanítványának, akire ő beszédében hivatkozott. (Csik Jó-
