Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

423 Az országgyűlés képviselőházának 1 bankba rakott filléreivel éppen a kistőkésnek, a verejtékező kisembernek szisztematikus ki­uzsorázására tör (Ügy van! Úgy van! a balol­dalon.) és a bank természetes hivatása helyett ipari és földbirtokmanipulációkba fog és olyan üzletekkel foglalkozik, amelyekben természete­sen a manipulált és a manipuláns egyformán rosszul jár. Eis mit szóljon az egész magyar közvélemény ahhoz, hogy a bankok a keserve­sen kiverejtékezett kis betétekből a Magyar Nemzeti Bankon keresztül olyan pénzpolitikát csinálnak, amely végeredményben az egész nemzeti társadalom széles rétegeinek kifosztá­sához vezet? Tudom azt, hogy Éber Antal egyike a mi legkiválóbb közgazdasági és pénzügyi szakte­kintélyeinknek, feltételezem tehát róla, hogy az általa iis gyakran idézett Cassel, Keynes és Kitson müveit ismeri, amelyek mind-mind az arany és az arany mindenhatóságára alapított pénzügyi ortodoxia tanainak elvetésére buzdí­tanak. Ezek a nevek ma egész Európában a pénzügyi tudomány élén járnak. És bizonyára tud és hallott már Éber Antal igen t. képviselő­társam is az úgynevezett angol Mac-Millan Comissio munkájáról, amely Comissio kétéves munkája és hatalmas jelentése alapján azután az angol világbirodalom letért a maga hagyo­mányos pénzpolitikájának útjáról, En most magyar vonatkozásban nem vetek fel más ideát, esak azt, hogy indítsuk el mi, is valamiféleképpen a pénzgazdálkodást egy má­sik úton, ami esetleg csak egy mélyreható ta­nulmányozással történhetik. (Egy hang a bal­oldalon: Indítványt!) Nem konkrét indítványt teszek, esak felvetem a gondolatot s 'bár igaz, hogy Magyarországon nagyon nehéz független szakértőkből bizottságot alakítani, de mégis meg kellene találni ennek a módját. Próbáljunk egy olyan bizottságot alakítani, amely meg­vizsgálja, nem lehetne-e jobb, a nemzet szem­pontjából, a nemzet egyetemes érdekeinek job­ban megfelelő pénzgazdálkodási politikát csi­nálni, mint a mostani 1 ? (Rupert Rezső: Dehogy nem lehet!) Ez igazán nem radikális, nem for­radalmi indítvány, semmibe sem kerül s való­színűleg megéri. Elismerem ezeknek a kérdéseknek összes nehézségeit; tudom azt, amit az. előbb emlí­tettem, hogy milyen nehéz Magyarországon független pénzügyi és gazdasági szakértőket összeszedni; elismerem a nehézségek másik részét is, amelyek főleg a nyersanyagellátás­sal vannak kapcsolatban, de mégis csak fel kell vetni ezt a problémát, mert nincs megvál­tódás, uraim, nincs nemzeti megújulás ezek­nek a kérdéseknek, ezeknek a sorsproblémák­nak megoldása nélkül. (Ügy van! a balolda­lon.) Minden más problémánk: Közép-Európába való beleilleszkedésünk, s Európa újjáalakuló termelési és társadalmi rendjébe való elhelyez­kedésünk kérdése, mind-mind ezeknek a belső problémáinknak megolásával van összefüggés­bem Ha ezeket megoldjuk, ha a belső struk­turális átalakulás történemi parancsának ele­get tudunk tenni, akkor újabb diadalmas ezer év következik, de ha ezeket nem oldjuk meg, akkor Peturral együtt elmondhatjuk, hogy: Jóéjszakát! (Helyeslés és taps a jobobldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! Előt­tem szólott Németh Imre képviselőtársam a 28. ülése 1936 május 13-án, szerdán. Felsőház állásfoglalásával kapcsolatosan egye­temes nemzeti áldozatot említett. Beszédéből kicsendülően ő elvárta volna a magyar arisz­tokratáktól, hogy a telepítési törvényjavaslat­tal kapcsolatban legalább azt a minimális tel­jesítményt, amelyet a reformkormány e téren nyújtott, a felsőházban elfogadják. Képviselő­társam becsületes őszinteséggel elismerte a jobboldalon, hogy e tekintetben tévedett. Közte meg közöttünk, amikor erről a kérdés­ről van szó, csak az a különbség, hogy mi nem tévedtünk, mert előre tudtuk, hogy az arisz­tokrácia a mái időkben nem áll azon a magas­laton, amelyen a magyar arisztokraták közül egyesek a történelem folyamán tényleg állot­tak, de többségükben a magyar arisztokraták mindig gőgösen haladtak el a magyar nép szenvedései mellett. (Gr. Festetics Domonkos: Nem mind!) Többségükben. (Gr. Festetics Do­monkos: Tagadom!) A mai időkben tényleg arra volna szükség, hogy ez a nép, ez a nem­zet egyetemesen hozzon áldozatot, (Gr. Feste­tics Domonkos: Helyes!) de azt látjuk, hogy amikor a népnek bizony túlnyomó nagy több­sége meghozza az áldozatot, akkor egy törpe kisebbség az áldozatok meghozatala elől mere­ven elzárkózik. A tegnapi napon is a Ház kü­lönböző oldalairól — igaz, hogy végeredmény­ben egy síkról^ — a nemzeti gondolatról beszél­tek. Wolff Károly képviselőtársunk beszélt többek között a nemzeti gondolatról és a ke­resztény gondolatról. A forradalom óta nem volt ebben az országban kormány, amely ne azt mondta volna magáról, hogy ő keresztény és nemzeti alapon áll. (Farkas István: És ke­resztyén!) Ezek a keresztény és nemzeti kor­mányok engedték a viszonyokat iHáig süly­lyedni, ahova süllyedtek. Ezek a keresztény és nemzeti irányzatok felelősek a magyar nép­nek mostani helyzetéért és ez elől a felelősség elől nem is szabad kitérniük. Hiába vigasz­talja magát Wolff képviselőtársunk azzal, hogy ő majd átcsalogatja a szociáldemokrata munkásokat az ő táborába. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Ez hiú reménykedés. (Gr. Feste­tics Domokos: Dehogy is!) Elmulasztották a kellő időpontot felhasz­nálni, az alkalmakat, hogy tényleg tegyenek valamit a szenvedő magyar népért, amikor módjuk és lehetőségük nyilt volna erre. (Far­kas István: Ök tiltakoztak leginkább a munka­nélküli segély-biztosítás bevezetése ellen! — Petrovácz Gyula: Ma is! — Farkas István: De van Sipőcz-leves ! Alamizsna!) Ezek az urak valamennyien ezzel jöttek a forradalom után, de a forradalom előtt is; minden kormány ke­reszténynek és nemzetinek tartotta magát, mind azzal jött, hogy a magyar népet meg kell menteni. A Gömbös-kormány is keresztény ég / nem­zeti alapon áll, a Gömbös-kormány is ígérte, hogy mélyreható változásokat hoz a magyar életre, azonban ígéretéből semmit sem váltott be. (Ellenmondások a középen.) Csik t. képvi­selőtársunknak tegnapi erőlködése, amikor megpróbálta úgy feltüntetni a különböző re­formjavaslatokat, — most már törvényeket — amelyeket a képviselőház többsége elfogadott, mint amelyek alkalmasak azt bizonyítani, hogy a Gömbös-kormány tényleg mélyreható változásokat idéz elő a nemzet érdekében, bi­zony csak hiú erőlködés volt és azt hiszem, ő maga sem gondolta ezt komolyan ... (Csik Jó­zsef: Egészen komolyan gondoltam!) ...és nem bizonyult Gaal Gaszton méltó tanítványá­nak, akire ő beszédében hivatkozott. (Csik Jó-

Next

/
Thumbnails
Contents