Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 12 tam — most kezd mutatkozni szélesebb néprétegeink öntudatosodásában és amelynek legközelebbi fázisa bizonyára az lesz, hogy a mai parlamentnek kétségtelenül dzsentris és középosztályos jellegét majd erőteljesebben színezi ki a népi elemek emelkedettebb szellemű képviselőinek előretörése. (Czirják Antal: Ez az egészséges áramlat!) Ezeknek a következő parlamenteknek működése és nívója olyan lesz, amilyen nívót és amilyen hagyományokat mi hagyunk majd rájuk. Éppen ezért fontos, hogy mi viszont az elődöktől kapott legjobb hagyományokat ápoljuk és azokhoz igazítsuk a magunk magatartását. T. Ház! Éppen ezért azt kell mondanom, hogy soha aktuálisabb, soha történelmibben időszerű intés és figyelmeztetés nem volt, mint az, amely a minap hangzott el a képviselőház elnökének szájából és amely intésben felelőssége tudatában komolyságunk megőrzésére, a Ház méltóságának ápolására hívott fel benbünket, annak a méltóságteljes magatartásnak ápolására, amelyet már Széchenyi megállapítása szerint is úri fajtánk legszebb hagyományaként a magyar paraszt őriz. Ez a méltó magatartás követeli tőlünk azt, hogy szakítsunk viszont a rossz hagyományokkal. Szakitanunk kell a múltból ránk maradt rossz hagyományokkal, szakítanunk kell a személyes gyűlölettől fűtött politikai taktikai harcokkal, mert bizony mondom, az érdekli ma már a legkevésbbé az ország közvéleményét, hogy a politikai vezéreknek e milyen egyéni, apró sérelmeik vannak, az érdekli a legkevésbbé az ország közvéleményét, hogy a tegnap még halálos ellenfelek milyen taktikai ravaszkodás okáért borultak egymás nyakába. Csupán az egyetlen kérdés izgatja a legjobb magyarok lelkét, hogy a magyarság érdekeinek szolgála-, tára hivatott személyi kvalitások mindegyike a maga helyén valóban hűségesen, becsületesen és a legnagyobb tárgyilagossággal töri-e fejét a magyar sorsproblémák stratégiai megoldásán. (Helyeslés jobbfelőL) Tudomásul kell venni, hogy az úgynevezett sakkozó politika ideje egyszer s mindenkorra lejárt. Az a rossz hagyományú sakkozó és buktató politika egyszer s mindenkorra hitelét vesztette. Jaj az ellenzéknek és jaj mindenféle kormányzatnak is, ha ezt a politikát csinálja. De jaj a parlamentnek is, ha nem tudja megfékezni a személyi indulatok garázdálkodását és nem tudja, nem érzi át, hogy hivatását a kor szellemének megfelelően meg kell nemesítenie. A modern parlamentnek az én igen szerény véleményem szerint nem az a hivatása, hogy túlságosan sokat bíbelődjék a törvényalkotás mechanikus munkájával, nem az a hivatása, hogy paragrafusokon rágódjék, hanem inkább a nagyvonalú hivatását kell a maga számára fenntartania és fenn kell tartania a maga számara különösen a legnagyobb kérdések, az általános nagy nemzeti evoláció problémáinak ugyancsak nagyvonalú irányítását, olyan általános közhangulat teremtését, amellyel szemben semmiféle bürokratikus javasló szerv nem mer majd törvénytervezetet készíteni. <> : Mik azok a sorsproblémák, amelyekkel szerény véleményem szerint a magyar parlamentnek állandóan és a legmagasabb szempontokból foglalkoznia kell? Elsősorban és mindenek felett belső strukturális problémáink vannak: egész nemzeti életünk, erkölcsi és fizikai léKËPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. t. ülése 1936 május 13-án., szerdán. 417 tünk szerkezeti átalakulásának kérdése; másodsorban tágabb hazánknak a Duna völgyében, — vagy ha úgy tetszik, Kelet-Középeurópában — való elhelyezkedése kérdése. Ebben a kérdésben bennfoglaltatik természetesen az is, hogy miképpen akarjuk biztosítani átmeneti határainkon túl élő magyar kisebbségi testvéreinknek az egységes magyar életprogrammal való szerves közösségét. Harmadsorban sorskérdésünk az, hogy miképpen akarunk a magunk népi egyéniségének legmegfelelőbb módon beleilleszkedni a kétségtelenül átalakuló Európa termelési és társadalmi rendjébe. Azt hiszem, hogy nekünk minden javaslatot, minden elénk kerülő problémát ezekből a szempontokból kell vizsgálnunk s ha le nem szállunk ezeknek a szempontoknak emelkedett nívójáról és tág perspektívájáról, akkor mind'g méltók maradunk hivatásunkhoz és egy pillanatig sem tévedhetünk el a személyi gyűlölködés, a pártszenvedély alacsonyabb szempontjainak útvesztőjében. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy egészen röviden a magam szerény felfogása szerint beszéljek ezekről a sorsproblémákról és ezeket megvilágítsam. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, amit egyébként minden jóhiszemű és nyíltszívű ember is megállapíthat, hogy a magyar nép minden rétegében állandóan fokozódó és erősödő vágy, követelés ébred, nő és duzzad az egész magyar élet szerkezti átalakulása iránt. Hiába berzenkedünk és hiába sopánkodunk, ez a vágy, ez a követelés mindig erősebb és erősebb, mindig öntudatosabb lesz és nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy ha megfelelő szélességű törvényes szelepet nem nyitunk neki, akkor törvénytelenül robbant magának előbb-utóbb szelepet. Ez a szerkezeti átalakulást kívánó vágy helyes ösztönnel követeli az ország szellemi és erkölcsi, de gazdasági átalakulását is egyaránt. Helyes ösztönnel és mindig tisztább öntudatossággal követeli a kiváltságok rendszerének maradéktalan lebontását, helyes ösztönei és mindinkább világosodó öntudattal kívánja megszüntetését annak a nagybirtokmonopóliumnak, amely minden egyéb magyarországi monopóliumnak gyökere és forrása, a pénzgazdálkodási, ipari és kereskedelmi monopóliumoknak is. Egészen csodálatos valami, t. Ház, hogy a nemzet lelkének mélyén végbemenő ilyen erős áramlásokat és átalakulásokat, ilyen hatalmas lelki mozgalmakat az objektív, de velünk rokonszenvező idegen imindig világosabban és tisztábban látja meg, mint mi magunk. így volt ez már száz esztendővel ezelőtt is. Mindenki olvashatta azoknak az angoloknak Magyarországról szóló útleírásait és jelentéseit, akik akár a maguk kíváncsiságától ösztönözve, akár a nagy Széchenyi hívására látogatták meg országunkat. Ezek az angolok útleírásjaikban és jelentéseikben országunk akkori állapotait, országunk akkori szükségleteit, a lelki átalakulás egész folyamatát sokkal világosabban és sokkal tisztábban látták, mint a korukheli kiválóbb magyarok átlaga. Csodálatos véletlen, hogy száz esztendő múlva megint angol történész és földrajztudós írt egy olyan könyvet Magyarországról, amely méltán sorakozik a mi legnemesebb publicisztikai műveink mellé, s amely szellemében, felfogásában és tisztánlátásában, méltó párja a mi Grünwald Bélánk »Eégi Magyarország« című művének. Ennek az tangói könyvnek a, címe »A mai Magyarország«. Égy fiatal skót földrajz- és 59