Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
406 Az országgyűlés képviselőházának oka annak, hogy éhezik a magyar!) Tudom, hogy az osztályelleni izgatásban önök otthon vannak. (Malasits Géza: A nagybirtok filléres napszámokat ad! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Bár úgy itt a Házban, mint a, sajtóban, valamint a népgyűléseken számtalanszor szóvá tették. az Alföld és különösen Csongrád vármegye magyar népének mérhetetlen szegénységét és égbekiáltó nyomorát, mégió rá kívánok erre még egyszer térni és rá kívánok mutatni arra, hogy e téren sürgősen orvoslást kell találni, mert az, ami e téren végbemegy, már faji öngyilkossággal határos, i Intézményesen és kellő mértékben meg kellene szervezni az ínségsegélyek juttatását azok számára, akik elaggottak vagy bármilyen más oknál fogva tényleg munkaképtelenek, vagy akik elemi csapások következtében jutottak abba -a szomorú helyzetbe, hogy a legszerényebb mindennapi kenyérre valót sem tudják megkeresni. A földmunkásságot sújtó, már-már állandósult munkanélküliséget ha nem is lehet talán azt azonnal és teljes egészében megszüntetni, mégis azt lényegesen csökkentő, nagymérvű, hasznos beruházások által lehetne a kellő mértékben csökkenteni. Ilyen volna például azi Alföld öntözésének, az Alföld csatornázásának kellő mértékben és kellő időpontban való végrehajtása. T. Ház! Sajnálattal állapítom meg azt, hogy az előttünk fekvő költségvetésben e célra előirányzott ötmillió pengő távolról sem elegendő, mert ezzel az ötmillió pengővel a magyarságot talán a legsúlyosabban érintő sízociális problémát nemhogy megoldani, de még kellőképpen enyhíteni sem lehet. Amennyiben az ilyen szociális szempontokból rendkívül fontos nagy kérdések 'megoldása fedezet hiányában nem látszik lehetőnek,^ úgy talán indokolt volna egyszer már mégis hozzányúlni azokhoz a forrásokhoz, amelyek eddig egy államilag patentirozott noli me tangere szövegű cégtáblával rendelkeznek. Itt van például a biztosító intézetek államosításának kérdése, (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) különös tekintettel az épületes Phőnixügyre. Ne mondja senki, hogy ezt nem lehet megoldani. Hogy mennyire lehet, a napnál is világosabban- illusztrálják egyes külföldi példái. T. Ház! Van ebben az országban imég olyan tőke, amelyet végre-valahára indokolt volna a nemzet életének szolgálatába kényszeríteni és e célra igénybe is venni. Gazdasági életünknek egy további valóságos rákfenéje a kartelek üzletpolitikája, amely egy olyan agrárorsizágban, mint Magyarország, sem nem indokolt, sem nem engedhető meg. Lehetetlen állapot például, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából nélkülözhetetlenül szükséges áruk, mint például a növényi és állati betegségek ellen való védekezőszerék előállítása egy ikartellzált iparnak, a Krausz-Moskoyios et consortesnek monopóliuma legyen, anélkül, hogy az államhatalom, a kormány megtalálná a módját, hosry ennek a mezőgazdaság termelése szempontjából nélkülözhetetlen árunak áralakulására befolyást gyakoroljon és megtalálja a módját annak, hogy ez az áru, amely nélkül termelni nem lehet, megfelelő áron juthasson a gazdalközönséghez. Ugyancsak megoldatlan a szesztermelés kérdése is. (Dinnyés Lajos: Hol van Fellner? — Propper Sándor: Felmer Pál figyeljen! — 28. ülése 1936 május 13-án, szerdán. Eckhardt Tibor: Csupa belügye a Nep.-nek! — Egy hang a jobboldalon: Fellner odatartozik, ahova akar, nem lehet megtiltani, ha ő azt mondja! — Horváth Zoltán: Segíteni kell rajta a nagy többségnek.) T. Képviselőház! Gyakran halljuk, hogy ennek az agrárországnak: iparosítása érdekében mi mindent kellene tenni. Már csak a kérdés szociális viszonylatában, a munkanélküliség csökkentése miatt is annyira vitán felülállóan helyes ez a helyesen értelmezett és felfogott iparosítás, hogy valóban nem lehet semmi hozzáfűzni valóm. Csak azt szeretném megjegyezni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban egyesek jónak látják bizonyos szélmalomharcot vívni és mindig tiltakozni egy valóságban nem létező iparellenes hangulat ellen. Ha azonban az iparellenes hangulat vádja — ha ugyan ez vád — hozzánk, a kormánypárt gazdakép viselőihez van adresszálva, úgy tisztelettel fel kívánom világosítani az illető urakat, hogy rosszul címezik ezeket a megjegyzéseiket. Mi nem a (magyar ipart támadjuk, ,sőt a legmesszebbmenőén támogatni kívánjuk és szerény erőnkből minden tőlünk telhetőt el fogunk és el szándékozunk követni abból a célból, hogy egy valóban életerős, egészséges magyar ipar létesüljön itt, amely magyar ipar azonban kell, hogy minden körülmények között a nemzeti érdeket, a közt szolgálja. Ezzel szemben igenis harcoltunk, harcolunk és 1 fogunk is harcolni minden körülmények között egy olyan iparral szemben, egy olyan iparnak minden módon és minden eszközzel való támogatása ellen, amely ipar egyrészt az 1 élvezett vámivédelmeket és az abból származó ben e-t teljes egészében kihasználja s ennek ellenében az általa gyártott árut az ország majoritását képező gazdatársadalomnak megengedhetetlenül imagas, imondhatnám, uzsoraáron adja el. (Ugy van! a jobboldalon.) Bármennyire kívánatos volna, hogy ebben az országban elsősorban a mezőgazdasági ipar pártoltassék, már csak azért is, mert ezzel előmozdítanék a felette kívánatos ipari decentralizációt, másrészt pedig- a kétségtelenül rendkívül súlyos helyzetben levő mezőgazdaságon segítenénk, ismétlem, bármennyire indokolt volna is ez, sajnos, ezt nem látjuk. Ennek, majdnem azt mondhatnám, hogy egyes vonatkozásokban az ellenkezője történik, aminek klasszikus példája a ma is érvényben lévő szesztörvény % Aia 1921 :XLI. te. életbelépésie óta a mezőgazdasági szeszfőzdék a mezőgazdasági érdekképviseletekkel karöltve évek Ihosszú sora óta, kérik, sürgetik a mindenkori kormánytól a mezőgazdasági iparunknak e legfontosabbikát, a mezőgazdasági szeszipart igazságtalanul sújtó, sérelmes és az előző erre vonatkozó törvényeink intencióival és rendelkezéseivel ellentétben álló 1921 : XLL te. megváltoztatását. Sajnos, e jogos és indokolt kívánságok tieljestíésé helyett mindezidiei^ csak igéretöket kaptunk. (Klein Atal: Es 300 vagon cukrot kaptak! Ez volt az igéret!) A múltban a szeszadótörvények kérdését szabályozó törvények intenciója — sőt tovább megyek, az 1884:XXI. tc.-nek kifejezett rendelkezése is — az volt, 'hogy a jövőben csak mezőgazdasági szeszfőzdék kaphassanak újabb kontingenst, még pedig az ipari szeszgyárak kontingensének terhére. így az 1921 : VIII. te., amely ugyancsak alkalmazkodott előző törvényeink szelleméhez, indokolásában kifejezetten kimondja, hogy a cél általában az, hogy a szesz-