Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-119

30 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1936 április 28-án, kedden. nem azt mondhatnám tehát, hogy res judicataval állunk szemben. Az egyezménytervezet kétségkívül a tengeri hajózás céljaira készült. Egyes műszaki természetű határozmányai szakszemponitból célszerűtlenek, sőt megvalósíthatatlanok, mindenekfelett azonban igen-igen költségesek. Az egyezménytervezetnek a magyar belvízi hajózásra való alkalmazása pedig nemcsak mellőzhető és felesleges, hanem az előírt biztosító rendelkezések alkalmazása, a meglévő felszerelések átalakítása hajózásunkat olyan költséggel terhelné, amelyet az nem hír el. A nem ipari munkára bocsátható gyermekek legkisebb életkoráról szóló egyezménytervezet eltiltja a 14. életévüket be nem töltött gyermekeket a nem ipari munkában való foglalkoztatástól — 'beleértve a kereskedelmi üzletekben és hasonló foglalkozásokban való alkalmazást is — és ez alól a generális szabály alól csak a lehető legszűkebb körben enged meg egyes kivételeket.^ Minthogy nálunk a mindennnapos iskolalátogatási kötelezettség csak a 12. életév (betöltéséig terjed, az egyezménytervezet elfogadása esetén az volna (a helyzet, hogy lennének gyermekek, akik 12. életévük betöltése után megszűnnének ugyan iskolába járni, azonban az egyezmény tiltó rendelkezései értelmében rendes foglalkozáshoz nem juthatnának és így egyrészük komoly életcél és felügyelet hiányában kétségkívül az elzüllés veszélyének volna kitéve., Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy Magyarország az egyezménytervezeteket és ajánlásokat csak tudomásul veheti, de nem inartikulálhatja. Ezért azt bátorkodom javasolni, hogy a Ház a kereskedelmi kormány jelentését az egyezménytervezetekkel és ajánlásokkal együtt tudomásul venni, de további intézkedések megtételét mellőzni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senkii sem kíván, a vitát 'bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, (méltóztatnak-e a miniszteri jelentést, illetőleg az együttes bizottság jelentését elfogadni

1

? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház a miniszteri jelentésben foglalt egyezménytervezetek és ajánlások tartalmát tudomásul veszi és a további intézkedések megtételét mellőzi. A miniszteri jelentést tárgyalás és tudomásul vétel céljából a felsőházhoz teszem át. Napiirend szerint következik az 1907 :V. te. 1. ^-a alapján »a fényerősség egységének és az ebből levezethető egyéb egységeknek megállapítása tárgyában« kiadott 30.832/1935. K. M. számú rendeletről a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter jelentésének tárgyalása. Vojnits Miklós báró képviselő urat, mint előadó urat illeti

1 a szó. Br. Vojnits Miklós előadó: T. Ház! Az 1907. évi V. te. 1. §-ia értelmében a kereskedelemügyi miniszter úr új mértékegységek vagy 'mérőeszközök megállapítását az országgyűlésnek jelenteni köteles. Ennek a kötelezettségnek tesz eleget a kereskedelemügyi kormány most, amikor a 30.822/1935. számú (rendeletét a Háznak bejelenti. A rendelet kimondja, hogy a fényerősség törvényes egysége a gyertya és pedig a nemzetközi gyertya, amelyet a Commission Internationale de l'Eclairage, vagyis a Nemzetközi Világítási Bizottság az 1921, évi július havában tartott ötödik általános gyűlésen megállapított és amelynek fényerőssége egyenlő a francia Laboratoire Central d'Electricité-nél Párizsban, az angol National Physical Labor atory-nél Teddingtonban és az Egyesült Allaanok-beli Bureau of Standards-nél Washingtonban elhelyezett mintaizzólámpák (etalonlámpák) fényerősségével. A fényáram egysége pedig a lumen. A lumen az a fényáram, amelyet aa egy méter sugarú gömb középpontjában^ elhelyezett egy gyertya erősségű pontszerű fényforrás a gömb felületének egy négyzetméter területére sugároz. A rendelet indokolása az, hogy az Országos Világítástechnikai Bizottság és a világítástechnika fejlesztésével foglalkozó intézmények kérték, hogy a világítástechnika alapelemének^ a fényforrások fényerejének törvényes mértékegysége állapíttassék meg. Ezt a kérelmet támogatták az ipari érdekeltségek is, annál is inkább, mert egy részük az izzólámpákat a voltokban kifejezett feszültség és a wattokban kifejezett áramenergia-fogyasztás jelzésein kívül a fényerő jelzésével, az úgynevezett lumen jelzéssel, már hosszabb idő óta úgyis ellátta, hogy gyártmányainak jó minőségét bizonyítsa. Az egyes izzólámpák között ugyanis, amelyek ugyanazon erejű fényáramot bocsátanak ki, a wattban kifejezett áramfogyasztás tekintetében elég nagy eltérések lehetnek és így az egyes gyártmányok között az a jobb minőségű, amely ugyana;zon áramfogyasztás mellett nagyobb erejű fényáramot bocsát ki. r Erdeke tehát a fogyasztóközönségnek IS cl fényáram egységes és helyes jelzése. Mindezek alapján azt •bátorkodom javasolni, hogy a Ház a jelentést a rendelettel együtt tudomásul venni és hasonló célból a Felsőházzal is közölni méltóztassék. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt miniszteri jelentést tudomásul venni? (Igen!) A Ház a kereskedelem- és közlekedésügyi (miniszter úr jelentését tudomásul veszi és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának 1929. évi felhasználásáról szóló belügyminiszteri jelentésnek a tárgyalása. Urbán Gáspár báró kénviselő urat, mint előadót illeti a szó. Br. Urbán Gáspár előadó: T. Ház! Amikor az önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának felhasználásáról szóló 183., 184., 185. és 186. számú jelentést van szerencsém röviden ismertetni, méltóztassanak megengedni, hogy sorrendben és csoportosításban legelsősorban e vagyon keletkezésének körülményeit tarjam elő, majd pedig e vagyon állagáról tegyek említést, e vagyon parcellázásának mikéntjéről és állapotáról tehessek jelentést, végül pedig azokat a kártalanításokat sorolhassam fel, amelyeket ezek alatt az évek alatt ez a vagyon immár az illető megcsonkított Önkormányzatok számára teljesített.' Előadásom nagyrészt két csoportból áll: az első csoporthan az átvételkor az akkori konjunkturális' vi-