Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

388 Az országgyűlés képviselőházának a cikkeket, amelyeket az illető részvénytársaság előállít és végeredményben drágító hatással vannak. Akkor, amikor a magyar munkás akár az iparban, akár a mezőgazdaságban elhelyezkedve, ha van is munkája, csak szűkösein tudja családját és önmagát élelmezni és eltartani, nem találom erkölcsi alapját az igazgatói fizetések és a vezérigazgatói díjak ilyen magasságának. (Esztergályos János: Mégsem beszéltünk hiába tizenöt év óta! Hosszú idő volt, de mégis gyökeret vert itt ez a gondolat. Nem hiába beszéltünk!) Bármennyire tisztelem a rátermettséget és a tanultság kiválasztó jogosultságát, el tudom képzelni, hogy ennek ellenértékeképpen a mai fixfizetés helyett egy bizonyos fixum mellett a haszonban való részesedés lehessen annak az igen kiváló embernek a jutalma, nem pedig bármilyen konjunktúra mellett egy egyformán megállapított magas fizetés. Többen kifejtették már előttem és előttünk itt a Házban^ is a társulati adórendszer fenntarthatatlanságát, a társulati adórendszer igazságtalanságát. Felesleges nekem egyebet mondanom, mint megállapítani azt, hogy az egész társulati adórendszert újjá kell alakítanunk és éppen a társulati adórendszer újjáalakításával fogjuk megtalálni a módját annak, hogy a kartelkérdést is ezzel kapcsolatban oldhassuk meg. Visszatérve a fogyasztási adókra, szóvá kell tennem varosaink pénzügyi politikáját, mely szerint a fogyasztási adóval megterhelt cikkek — amint már az előbb mondottam — bevételi lehetőségeket szolgáltatnak és a városok háztartásának bizonyos jövedelmi forrásaként vannak beállítva. Minden olyan intézkedés, amely a belföldi fogyasztás csökkentését célozza, mezőgazdaságellenes, fogyasztó ellenes, végeredményben a legszélesebb néprétegeket érinti, és a legélesebben el kelj ítélnem minden arra való törekvést, hogy a városok államot akarjanak alkotni az államban és ezáltal mezőgazdasági cikkeinknek értékét a külföld felé lefelé nivellálják, saját városi polgárságunknak élelmezését viszont — ami pedig a legfontosabb körülmény — minden tekintetben drágítják. Itt szinte akaratlanul is kitör a régi panasz a város és a falu közötti helyzetre vonatkozólag. Kétségen kívül áll, hogy a magyar falu, viselve az adóit, még pedig a községi adóit, viselve a legtöbbször felekezeti iskolái révén iskoláztatása terheit, körülbelül saját maga viseli mindazokat a költségeket, amibe falusi léte kerül. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezzel szemben fizeti az állalmi adóit, fizeti a megyei adóit, fizeti az illetékeket és azokra az elmaradott hasznokra is rámutatok, amelyeket az előbb éppen voltam íbátor felemlíteni; tulajdonképpen mindezek a városok fejlődését mozdítják elő. A magyar falu védelmében az intézkedéseknek egész sora kell hogy bekövetkezzék. En ÖTÖminel látom a kormányzatban azt a megértést amely az elmaradt magyar falu védelmében az elmaradt intézkedéseknek egymás után való gyors megtételét akarja célozni. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban, amikor a természetes folyamat a kisbirtokok szaporodását vonja maga után, -s a telepítési törvény szintén ezt célozza, feltétlenül szükséges a mezőgazdaságra a kisbirtokosság jövedelmének emelése. A jövedelem emelésének egyik módja, állandóan ellenőrizni mindannak az árunak értékét, amelyre a magyar falusi 127. ülése Ï936 május ï2-ên, kedden. lakosságnak szüksége van, nehogy ott bárki illegális és meg nem engedett hasznot szedhessen, továbbá gazdasági tudással a termelést és annak értéikét. olymódon emelni, hogy a falusi lakosság tényleg nagyobb bevételhez juthasson. Itt elsősorban gondolok a mezőgazdasági oktatás kérdésére. Mindnyájan a lehető legjobb tapasztalatokat szereztük a téli gazdasági tanfolyamokról, de ha nem is tekintenők ezt, előttünk áll az a nagy példa, amellyel Mussolini Olaszországa gabonacsatáját megnyerte és amely 7—800 mezőgazdasági téli iskolának állandó^ működtetéséből fakadt. Fontosnak tartom éppen a kisgazdák érdekében a kísérletügynek felkarolását, (Helyeslés jobbfelöl ) mert majdnem minden vidéken lehetőség van a sok kézimunkát igénylő ipari, vagy gyógyszernövény termelésére, amely azon a vidéken haszonnal termelhető. Ezt a növényt kis területeken termelve, az egyes kisgazdák feltétlenül sok munkaalkalmat és igen nagy bevételi lehetőséget találnának meg benne, ha a magyar kormány gondoskodnék arról, hogy ezek az egységesen termelt növények biztos piacot is találjanak. E mellett ezeknek a növényeknek esetleges ipari feldolgozásával a helyszínén a mezőgazdaság jelenlegi munkanélküli munkássága elhelyezkedésre találna, ebben az újonnan alakult ipari munkásságban pedig a mezőgazdasági lakosság piacot és felvevőképes áruelhelyezési lehetőségeket találna. Ugyancsak a ikisbirtokosság érdekeit különösen közeliről érinti a legutóbb felkapott folyékony gyümölcskészítési eljárás, amelyre itt hívom fel a földimíivelésügyi kormány figyelmét? legyen szíves ezt szem előtt tartani addig, amíg a ikartelek teljesen hatalmukba nem kerítik és az abból eredő igen nagy bevételi lehetőségeket a gazdatársadalom elől a maguk részére meg nem kaparintják. De tulajdoniképpen faluprobléma az oktatásügy kérdése is és én örömmel látom azt a törekvést, midőn minden vonalon a szakoktatás fejlesztését kívánja a kormány szolgálni. Mi ugyan állandóan büszkén és teljes joggal hangoztatjuk kulturális felsőbbségünket, de szeretném, ha kulturális

1 felsőbbségünk népünk kulturáltságában nyerne kifejezést és nem az állástalan diplomások óriási tömegében, akiket elhelyezni alig tudunk. (Éljenzés és tavs a jobboldalon.) Az elmúlt év folyamán, t. Ház, talán éppen a Pázmány-egyetem jubileuma alkalmából és ezzel kapcsolatiján gyönyörű beszédeket volt alkalmam itt hallani azzal a konklúzióval, hogy az egyetemi végzettség és a tudás; mennyire szükséges. Ebben a véleményben nem m lehet senki között különbség. Sajnos, azt látjuk, hogy mai lerongyolódottságunkban az ifjúság és általában az egyetemi végzettséggel bíró embereink az egyetemi végzettség és a tudás boldog érzését nem arra használják fel, hogy magukat önállósítsák, hanem az egyetemi végzettség mintegy feltétlenül szükséges valami egy bármily kis nyugdíjat 'biztosító közszolgálati alkalmazottságnak a betöltésére. Ha azt nézem, hogy például Belgium százezer lakosára csak 84 egyetemi hallgató jut s ugyanakkor Magyarország százezer lakosára 127 egyetemi hallgató esik, ebben a jelenségben nem kulturáltságunk számbeli szembeállítását vélném kifejezhetni, hanem éppen azt a szomorú tényt, hogy ma mindenki óvakodik a szabad pályától és hogy eltartottságra törekszik minden ember. Es !ha valaki nem ismerné ©léggé né-