Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-127
386 Az országgyűlés képviselőházának sítenek, hogy a ménesben kint nevelt csikókat megedzzék. Miért ne^ volna helyes, ha csekély egy-kétezer pengő árán összeállítható csikótelepek megalkotásával ezt meg tudnánk oldani. Nem lennének agyonistállózott csikóink, pompán izületű, pompás inazatú lovakat, hadászati r szempontból rendkívül erős állatokat kapnánk. Köztudomású az, hogy a magyar állam kevés ménnel rendelkezik. Kevés mén van a Hajdúságban, ott, ahol naponta tömegesen maradnak üresen a kancák. Ezt az egyes nagyobb ménesekben már szokásban levő mesterséges párosítással lehetne elintézni. Nagyon jól lehetne ezt jövedetmeztetni., A költségvetési vita keretén belül felhozom ezt, mert az;.knak a kiváló egyedeknek, amelyek világviszonylatban és európai viszonylatban is te^ kintélyt képeznek a magyar ménállományban, ivadékait pompásan tudnánk értékesíteni és egy-egy pároztatásból több, 40—50 csikót is tudnánk produkálni. A kivitel szempontjából igen fontos, hogy olyan lovakat állítsunk elő, amelyek nem korcsok, amelyek olyan vérszilárdsággal bírnak, hogy a használatban is mindig érdemeket fognak hozni a magyar lótenyésztés számára. A szarvasmarha tenyésztés terén nehezményezendő az a körülmény, hogy tenyészkerületeket állított fel a földmívelésügyi kormány és ezzel mintegy ráerőszakolta a gazchfközönségre azt, hogy milyenfajta állatot, szarvasmarhát tarthasson. Helyteleníteneim kell, mihelyt radikális úton akarnak a magyar ember gondolkozásába, mnetalitásába beavatkozni a kormány hatóságok. Sokkal egyszerűbb, mert bármennyire is nem kereskedelmi szellemű a magyar ember, mégis azt fogja nevelni, arra az állatfajtára fog nagyobb súlyt fektetni, amelyért többet kap. Hortobágyi vi- ' szörny latban Debrecen vidékén nem lehet például a veres-tarka marha nevelését forszírozni, mert egyszerűen elő van írva, hogy a Hajdúságban magyar marhát kell tartani, ennek folytán elesett a debreceni és a, debrecenkörnyéki gazda attól, hogy jó fejősteheneket tarthasson, tejhozamra dolgozhassék és egyszersmind ennek folytán elesett a. Hortobágyon j legeltető gazda attól, hogy a Hortobágyon in- j tenzív legeltetési módszert honosítson meg, j hogy a legelőgazdálkodást meghonosítsák, hogy | a sokat emlegetett haszontalanul heverő hor- ; tob agyi legelőket hasznosítani tudják. Itt, amikor a szikes legelőről beszélek, | vissza jkell térnem Wolff Károly igen t. kép- I viselőtársamnak arra a közbeszólására, hogy a ! sziken pedig ipari vállalatokat kell létesíteni. ! Szerény megállapításom az, hogy Wolff Ká- > roly igen t. képviselőtársam nem igen gyakor- ! lőtt abban, mit jelent parasztnak lenni szikes \ talajon. (Derültség.) Sajnálattal kell kijeién- ; tenem, hogy aki nem ért a. parasztmesterség- \ hez, sokkal jobb, ha nem nyilatkozik róla, ha i hallgat, — mint ahogy a paraszti közmondás ' mondja — hallgatni nagyon sok esetben arany, j A szikes legelőket nem lehet másra használni, ; csaik mezőgazdasági célra, legeltetési célra, de : ezt is úgy meghálálja a magyar mezőgazdasá- I nak, hogy olyan állatot nem fog produkálni se- ! milyen más legelőn, vagy mesterséges legelőn, j mint amilyen éppen azon a szikes talajon felnevelt állat. j Nem untatom tovább a mélyen t. Házat, (Takács Ferenc: Nem unjuk egyáltalán!) hanem most már rátérek arra a.. . Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz- I 127. ülése 1986 május 12-én, kedden. tassék új témára térni, hanem szíveskedjék beszédét azonnal befejezni. Ifj. Balogh István: Befejezem. Megint egy egyszerű kis közmondásra kell utalnom: üres kamarának 'bolond a gazdaszszonya. (Patacsi Dénes: Ez régi mondás!) Itt egy olyan költségvetési javaslatot tárgyalunk, amelynél tényleg azt mondhatjuk, hogy üres .a kamara, azonban, — bár a gazdasszonyát nem akarom úgy aposztrofálni, ahogyan a közmondás tartja (Derültség-) — de bizony, igen sok ide-oda kapkodás mutatkozik a költségvetésben magában is és az ügyvitelben is. Minthogy a kormányzat nem képes olyan lehetős egeket teremteni, amelyekkel az országot ebből a kátyúból, ebből a káoszból eredményesen kivezethetné és mert, amint rámutattam több esetre cselekedeteiben bizonyos erőtlenség mutatkozik, a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Rakovszky Tibor jegyző: Jurcsek Béla! Elnök: Jurcsek Béla képviselő urat illeti a szó. Jurcsek Béla: T. Ház! Méltóztassék megengedni, 'hogy ne vitázzam az előttem szólott képviselő úr beszédével, annál kevésbé, mert^ hiszen amit az előbb hallottunk, azt nagyjából mindnyájan alá is írjuk. Inkább arra volnék bátor felkérni t. képviselőtársamat, hogy kint azokon a részeken,, ahol ők a néppel érintkeznek, hasonló megértő, kcmclliáns és tárgyilagos hangot használjanak. En az előttünk fekvő költségvetéssel óhajtok foglalkozni és a költségvetés számadatain túltekintve, azokra nézek, akiknek ezek a számok többet jelentenek,, mint egyszerű számokat, akiknek egyrészről megélhetési lehetőséget, másrészről nehezen elviselhető közterheket, vagy pedig esetleg a közterheik viselése alól kibújva, könnyebb megélhetést jelentenek. A személyi vonatkozásokon kívül a fenntartott intézményeknek a nemzet erősödését, nemzeti erőink gyarapodását célzó hasznos^ voltát szeretném kiemelni. Ezek a számok rávilágítanak az egész társadalomra,, a társadalom terhedre, azonban nem teljesen, mert hozzá kell még venni a különféle autonómiák fenntartási költségeit, a különféle illetékeket és vámokat amelyek, ha mind összeszámítjuk őket, látjuk, hogy a statisztikailag bevallott jövedelmeknek majdnem felét teszik ki azok a közterhek, amelyek a szabad pályán mozgó magyar polgári társadalon vállaira nehezednek. Hosszadalmas és felesleges lenne itt most mindazokat a dolgokat felhozni, amik^ a társadalmat és Magyarországot odáig vitték, hogy az az állapot előállott. Ennek az állapotnak első és fő oka mindenesetre egészen bizonyosan trianoni ímegcsonkítottságunkból ered, azonban szerte az egész világon .mindenütt keresik a kibontakozás módját, hogy melyik út az, amely a néprétegek széles tömegeinek könynyebb és boldogabb megélhetését biztosíthatná. E megoldások gazdaságpolitikaii és világnézeti alapon találnak nyugvópontot. A gazdasági elzárkózottság folytán a külkereskedelem intézményes lebonyolítása és elszámolása a liberális-kapitalista gazdasági berendezkedésnek zavartalan működését feltétlenül megakadályozza. Es ha a liberális-kapitalista berendezkedés a meglévő erődítményeiből igyekszik is még iiagy erőket kifejteni,, annál inkább találja magát szemben a bolsevista, fasoista, nemzeti szocialista, vagy más elnevezés alatt