Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. 377 a kormányzat figyelmét, nevezetesen Pestkörnyéknek a problémájára. Pestkörnyék abban a szerencsétlen [helyzetben van, hogy részben ha nem is jogilag a fővároshoz tartozik, részben pedig autonóm életet él. Ennek a vegyes állapotnak köszönheti azt a sok szomorú és kellemetlen sérelmet, amely sújtja. Pestkörnyék lakossága lehetetlen helyzetben él, mert a főváros mindig a -maga érdekeit iparkodik tekinteni és megfeledkezik arról, hogy bizonyos szempontból lojalitással tartozik Pestkörnyéknek is. Hogy csak egy-két példát említsek, itt van a vámkérdés. A fővárosi vámok nagysága miatt imajdhem lehetetlenné teszi bizonyos iparcikkeknek behozatalát a fővárosba, ami nemcsak a pestkörnyéki termelőket, iparosokat és kereskedőket sújtja, hanem egyben sújtja, a főváros fogyasztóközönségét is, mert a nagy vámok, főleg az élelmicikkekre kivetettek drágítják a pesti polgárnak az életét. (Br. Berg Miksa: Ebben igaza van!) Feltétlenül revízió alá • kell venni a főváros mai vámpolitikáját és ennek a revíziónak abban az irányban kell megnyilvánulnia, hogy a közélelmezési cikkek, amelyek a legszegényebb embernek is életérdekéhez tartoznak, lehetőleg vámmentesek legyenek. Ezzel nemcsak a szegényeken segítünk, hanem bizonyos olcsósági hullámot is elindítanak. (Gr. Apponyi György: Ügy van, meg kell csinálni! — Br. Berg Miksa: Ez volna az agrárpolitika! — Boczonádi-Szabó Imre: Tessék az összes városi vámokat eltörölni! — Fábián Béla: Jó, szavazzuk meg Boczonádi indítványát! — Felkiáltások a jobboldalon: Megszavazzuk! — Fábián Béla: Hát tessék benyújtani! — Felkiáltások a jobboldalon: A városnál! — Boczonádi-Szabó Imre: Az autonómia a városnál van. — Fábián Béla: Hát bocsánatot kérek, egy kormány csak elintézheti!) Ezt a fővárosnak önmagának kell elintézni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ezt a kérdést a folyosón tisztázni. Csik József: T. Ház! Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a legnagyobb injuriának a kormány részéről azt tartotta, hogy beleavatkozott a főváros autonómiájába, annak a törvénynek létesítésével, amelynek alapján a legutóbbi választások történtek. Hát ha már ezt is injuriának tartotta, mennyivel inkább tartaná injuriának, ha akár a vámkérdéssel, akár a közlekedés sérelmeinek rendezésével, akár pedig a piackérdéssel a főváros autonómiájába beavatkozna. (Fábián Béla: Dehogy avatkozik, csak beszélje rá a kormányelnök úr a kormánypártot a Városházán, hogy szavazza meg!) Ezt a fővárosnak önmagának kell elintéznie. (Br. Berg Miksa: Erre nem mer válaszolni.) és elsősorban a képviselő uraknak, akik a fővárosi politikában szerepet játszanak. (Fábián Béla: Mi ellenzék vagyunk! Tessék oda beszélni, azok a többség!) T. Ház! Itt vannak a közlekedési sérelmek, amelyeknek legkirívóbb szimp tornája az, hogy a Beszkárt. a villamos viteldíjat emelni szándékozik, ha jól emlékszem, kültelki viszonylatban 24 fillérről 30 fillérre. Ez merénylet a szegény emberek megélhetése ellen. (Gr. Apponyi György: Ügy van! Igaza van!) Tenni szándékozik ezt a Beszkárt. akkor, amikor, amint tudjuk, a munkabérek olyan alacsonyak, hogy a rendes életnívót sem biztosítják. Amikor ilyen viszonyok uralkodnak, akkor nem szabad megnehezíteni a munkásemberek helyzetét még azzal is, hogy a villamos viteldíjat 24 fillérről 30 fillérre emelik. Métóztassanak elhinni, t. képviselőtársaim, akár tisztviselőkről, akár munkásokról van szó, ezek nem kedvtelésből mennek Pestkörnyékre lakni, ők is szívesebben laknának a IV. kerületben. Csak a pénztelenség és a nincstelenség viszi őket Pestkörnyékre. Ezek életét tehát a fővárosnak, illetőleg a Beszkárt.-nak megnehezítenie nem szabad. Itt van azután a piac kérdése, amely viszont belevág a pestkörnyéki őstermelők érdekébe! Van egy rendelkezés, amelynek értelmében ezek három métermázsánál több terményt nem adhatnak el a belső piacokon. Kénytelenek tehát elmenni a csepeli piacra, ahol csak közvetítőknek adhatják el terményeiket nagyobb mennyiségben; a közvetítő kereskedelem bekapcsolása pedig szintén csak megdrágítja a pestiek életét. Felemlítem azt a sajnálatos felfogást is, .amely a főváros vezetőségét áthatja, hogy tudniillik pestkörnyéki munkást nem alkalmaz a főváros üzemeiben. Talán kicsiségnek látszik ennek megemlítése, de ha számba vesszük azt, hogy a legtöbb munkanélküli Pestkörnyékről kerül ki, hogy tehát a munkanélküliség csökkentése elsősorban Pestkörnyéknek érdeke, akkor kárhoztatnunk kell a főváros részéről azt a politikát, amely pestkörnyékieknek a felvételét és alkalmazását lehetetlenné teszi. Itt van az adózás kérdése. Az alkalmazottak kereseti adója a főváros pénztárában marad, a helyett, hogy azt jogszerűen visszautalnák azoknak a^ városoknak, ahol ezek a munkások laknak és ahol a közigazgatást a maga drága, apparátusával igénybeveszik. Ma ugyanis olyan rendelkezés áll fenn, hogy ha valamely községből, vagy városból 50 munkás nem dolgozik ugyanabban a gyárban vagy munkahelyen, akkor ezek kereseti adóját nem utalják vissza az illető község vagy város pénztárába. Minthogy pedig alig van üzem, ahol 50 munkás dolgozik egy községből, ennek folytán a pestkörnyéki városok és községek legalább is Vá—2 millió pengőtől esnek el évente a főváros eme politikája folytán. T. Ház! A fővároskörnyéki probléma nemcsak itt Budapesten, hanem az egész világon aktuálissá vált. Amikor cl Z ti gondolat vált uralkodóvá, hogy minél nagyobb fővárosokat teremtsenek, akkor úgy oldották meg, hogy a fővároshoz hozzá csatolták a főváros környékét, így történt ez Berlinben, Bécsben, Párizsban és Londonban. Ma viszont az a felfogás uralkodik, hogy nálunk nem célszerű a fővárosból nagy emporiumot létesíteni, ennek következtében nem célszerű Pestkörnyékét sem a fővároshoz csatolni. Ha azonban ennek a csatolásnak lehetőségét és a problémának ezen az úton való megoldását megakadályózzák, akkor tessék másképpen a pestkörnyéki probléma megoldásáról gondoskodni. Felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ennek legegyszerűbb módja az volna, ha törvényjavaslatot dolgozna ki, amely részben Pestkörnyéke sérelmes problémáival, részben pedig közjogi helyzetének rendezéséről^ foglalkoznék. A magam részéről nagyon kérem főleg a _ belügyi kormányzatot, hogy ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásáról minél előbb gondoskodni szíveskedjék. Ezek volnának gazdasági szempontból a kormány politikájára vonatkozó megjegyzéseim. A kormány azonban nemcsak külpolitikai