Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. 363 forradalmi (hajlamú. Ha 1200 pengő fizetéses orvosokat ott találok a társadalmat felforgató kommunista táborban, akkor azt kell mondanom, hogy lélektani adottsága van ebben az irányban annak az ifjúságnak. (Bródy Ernő: Ne tessék általánosítani!) Bocsánatot kérek, én erős kifejezéseket sem akarok használni, hogy annál komolyabb legyen az argumentációm. Ezt vetem fel hibának. (Fábián Béla: De ez kivétel! — Gr. Pálffy-Daun József: Textilgyári igazgató 2000 pengő fizetéssel! — Zaj. — Elnök csenget. — Fábián Béla: Láttam én már grófot Magyarországon, aki a kommunistáknak átadta a hatalmat! Károlyi Mihályt! — Gr. Pálffy-Daun József: Igaz, el is vette méltó büntetését! — Fábián Béla: Ez is eléri a méltó büntetését!) Ezzel nem tudjuk egymást meggyőzni! (Fábián Béla: Csak azért mondtam, mert Pálffy gróf úr azt mondotta, hogy 2000 pengő fizetéssel volt kommunista!) Azt hibáztatom, hogy irodalmával, lelkületével, művészi irányával^ mind ezt legyezi és fedi az emberi jogok ligájának szellemét. Ezt kifogásolom. Végeredményben tehát a liberalizmust is ebből a szemszögből nézve kérdem, quo vadis Hungária! Hova megyünk, (Malasits Géza: A kétségbeesett nyomorúságba!) mi a kivezető út, mi az a nemzetet fenntartó út, amelyet választhatok. A szovjettel szemben védekeznem kell. Mondottam, hogy a szociáldemokráciát politikai ellenfelemnek tartom és mert komolyan veszem, akarok ellene védekezni. Mindenekelőtt nem akarom rendelkezésére bocsátani azokat a gazdasági körülményeket, amelyek az ő pártszervezkedéseit elősegítik. (Farkas István: Elhiszem, ez a reakció, a legsötétebb reakció!) Ebből tehát következik az állami munkaközvetítés behozatalának szükségessége. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) — Farkas István: A legsötétebb reakció! A magyar munkástömegek kizsákmányolása! — Zaj-) Elnök: Méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Igen, ez a rabszolgaság,!) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Ne zavarja a szónokot. Wolff Károly: A múltkor egy komoly helyen fejtegettem, hogy a szociáldemokráciának nagy érdeme, hogy a munkáskérdésre ráirányította az egész világ figyelmét. Ezt nem lehet tagadni. De mi jobban tudjuk a munkáskérdést megoldani, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Látjuk!) mert a krisztusi szocializmust engedjük érvényesülni, az jobban fogja megoldani a munkáskérdést, mint a szociáldemokrácia. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hatosos napszámok! — Farkas István: Majd jövünk a papi birtokokon fizetett munkabérekkel!) En azt látom, hogy a szociáldemokrata államyezetésből mindenütt, ahol az dolgozik, a végső kifejlődésnél a kommunizmus következik. (Felkiáltások a jobboldalon: Természetes!) Ott van Leon Blum példája, ott van a spanyol példa, mi is láttuk a saját példánkat. Kétségtelen, hogy a szociáldemokrácia végcélja a kommunizmus. A kommunizmus pedig az egész civilizáció veszedelme, nekem tehát kötelességem önvédelmi harcot folytatnom a szociáldemokrata propagandával szemben. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — Bucninger Manó: Örülünk, hogy már harcot kénytelen folytatni, legalább nem fog éhenhalni!) Ezt logikai alapon mondom, de most jutok el ahhoz a meggyőződéshez, hogy nemzetemet csak a keresztény nemzeti irányzat tudja megmenteni, a bajból kivezetni és jobb jövő felé vezetni. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De vájjon a keresztény nemzeti irányzat elérte-e eddig a maga elé tűzött célokat? En nagyon higgadtan bíráltam; ha kontra bíráltam, méltóztassék a másik oldalnak a mellette szóló érveket felhozni. Kijelentem, hogy a keresztény nemzeti irány a logikailag egyedül helyes politikai irány. En efelett hajlandó vagyok vitatkozni minden argumentummal, de ezt nem lehet megcáfolni. Mi eddig a keresztény nemzeti irányzatot megvalósítottuk etikailag; a kormányzat alapjává tettük. Ez nagyjelentőségű dolog, elismerem, (Homonnay Tivadar: Kevés!) de mégsem értünk el eredményt. (Malasits Géza: Inkább kenyeret adjon, nem etikát!) Semmiféle konkrét eredményt nem értünk el, de ez nem a keresztény irányzat bűne. Gazdaságilag ugyanazok előtt a védővárak előtt állunk, mint álltunk negyven évvel ezelőtt. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Hiába, gazdaságilag nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet. Ezért sikertelen a munkánk. (Egy hang a baloldalon: Itt kell reformatas! — Horváth Zoltán: Élvezték a kormánypártiság előnyeit! — Zaj.) Majd felelek rá. Azt az előnyt nem én élveztem, hanem Budapest székesfőváros polgársága élvezte. (Horváth Zoltán: Miért nem hajtották végre!) Ha méltóztatott figyelni, az előbb megmondtam, hogy miből indultam ki. Hiába ragszik valaki, akár nem haragszik — gazdaságilag bevehetetlen váry^at épített a liberális gazdasági rend és mai most is ott állunk előtte, mint kolduló fciek és alamizsnát kérünk. (Ügy van! Ügy van! •— Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalou.j Csak egy kérdést teszek fel. Vegyük az agrárpolitikát. (Horváth Zoltán: Tessék megváltoztatná! Többen vannak!) En nem látok agrárpolitikát. (Zaj és felkiáltások balfelől: Miért? — Halljuk! Halljuk! a középen.) Mert hogy én sikeres agrárpolitikát csinálhassak, ahhoz meg kell változtatni a Nemzeti Bank és ia Pénzintézeti Központ felfogását. (Ügy van! Ügy van! balfelől és a középen.) Csak egy kérdést hozok elő, a kivitel kérdését. Szégyenszemre tudok konkrét példákat, amikor egy 300.000 katasztrális (holdas nagy uradalom, amelynek jogi ügyeit intéztem mint hitbizományi hatóság, gyönyörűen felhizlalt ökreit nem tudta kiszállítani, nem kapott kiviteli engedélyt, de amikor egy nagykanizsai zsidónak odaadta az ökreit, az 24 óra alatt Bécsbe vitte. Agrárország ez? (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a baloldalon. — Horváth Zoltán: Patacsi Dénes, ott voltál Bethlen mögött!) FJnÖk: Csendet kérek, kép viselő uraik! Wolff Károly: En nem tudok lelkesedni az olyan hitelpolitikáért, amely ezt lehetővé teszi; én nem lelkesedem az olyan kereskedelmi politikáért, amely ezt tűri. (Horváth Zoltán: No, t. többség! — Br. Berg Miksa: Most tapsoljanak! — Horváth Zoltán: Tapsolni, t. urak!) En pártokon felül akarok beszélni. Nekem nincs érdekem; én nemzetem isorsát nézem és nem törődöm semmi mással. (Felkiáltások jobbfelol: Ez igaz!) Agrárpolitikánk kérdését egyáltalában nem látom mjegoldvai. (Egy hang balfelől: Mi sem!) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én az iparellenesek közé tartozom. Nem! (Rupert Rezső: Isten ments! Az fizeti az adót! Meg a kereskedelem!) En tudom, mi az ipar jelentősége, az ipart védeni akarom, sőt a szikes földek, forszírozása helyett sokkal jdbb