Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

360 Az országgyűlés képviselőházának sem tudja!) Még egyet nem tudok megérteni. Azt, hogy egy volt pénzügyminiszter, Bud Já­nos igen t. képviselőtársam erre azt mondja, hogy ez a világ legegyszerűbb adóztatási rend­szere. Igen t. Ház! Rátérek arra, ihogy miképpen kezelik ezeket a különféleképpen összehozott és összeszámított adókat, mert a köztartozások kezelési rendszere tarthatatlan. Tizenötféle fő­könyvet vezetnek különböző helyeken az egyes adózókról, ahelyett, hogy egy adózó minden adóját egy főkönyvi tételként tartanák nyil­ván. A pénzügyi kormány nem veszi észre, hogy van kartotékrendszer is és nem jön rá arra, hogy kartotékokon kellene nyilvántartani minden egyes adózó minden adóját, hogyha valaki bemegy az adóhivatalba, legalább felvi­lágosítást kaphasson. Most t. i. az a helyzet, hogy az adózó hiába megy felvilágosításért, azt ,nem kaphatja meg. Az is érdekes, hogy Bud János igen t. kép­viselőtársunk nagyon egyszerűnek tartja a ka­matszámítást^ pedig most először 15 könyvet kell órákig végignézni a kamatszámításra vo­natkozólag s a könyvekben erre a célra nincs is rovat. Ha a fél elmegy adót fizetni és ki kell vetni rá hátralék címén a kamatot, akkor bizonytalan annak kiszámítása és különben is tévedni minden esetben csak a fél terhére le­het, mert ha az adótisztviselő véletlenül a kincstár terhére téved, akkor a kárt a tiszt­viselővel megtéríttetik, egészen természetes te­hát, hogy a számoló tisztviselő mindig felfelé kanyarít. A kamatkezelés túlkomplikált; enifél még csak egy magasabb és komplikáltabb dolog van, a kamat kulcsa. Egészen lehetetlen dolog, hogy még ma is 8%-os kamatot kell fizetni a hátralékos adó után. Egészen tarthatatlan, hogy 12—14—16%-os kamatokat téríttetnek meg az adózóval ahelyett, hogy áttérve a kartoték­rendszerre, minden negyedév végén egy vagy másfél százalékos hátralékos kamattal terhel­nék meg az illető adózót és minden negyedév végén igyekeznének a hátralékos adót sürgő­sen behajtani. Ma ugyanis, amikor az adózó adót akar fizetni, akkor kiszámítják az adóját, mondanak neki egy összeget, amellyel azonban csak az adó kamata lenne kifizetve; így az adózó soha nem fog adót fizetni. Csak ilyen körülmények között történhetett az meg, hogy olyan óriási adóhátralékok vannak, hogy a pénzügyi kormányzat a legjobban tenné, ha ezeket a hehajthatatlanokká vált hátralékokat egyszerűen leírná. Reformálni kell a behajtási rendszert is és az adók összeírását is, mert ma az a helyzet, hogy minden esztendőben összeírják az adó­alanyokat és az adótárgyakat, ahelyett, hogy volna egy rendelkezés, amely e tekintetben irányadó lenne, amelynek értelmében pl. az ál­latvételeknél vagy ingatlanvételeknél az: illető város közvetenül értesíthetné maga a pénzügyi hatóságát, hogy itt az adót egyes vagyontár­gyakra, vagyontételekre fel kell emelni. Még egy kérdést szeretnék innen a pénz­ügyminiszter úr figyelmébe ajánlani az egy­szerűsítés tekintetében. Nálunk az adókivetés vallomási rendszeren alapul. Na,gyon jól tud­juk és aki őszinte akar lenni, az megállapítja, hogy minden adóvallomás hamis és pedig azért, mert a mi adóztatásunk olyan rendsze­ren étpül fel, hogy ha valaki a jövedelmét száz­százalékig becsületesen bevallaná, akkor egész 127, ülése 1936 május 12-én, kedden. jövedelmét elvinné maga az adó. Ezt a rend­szert becsületesen meg kell reformálni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni! Petro Kálmán: Ebben a pillanatban befe­jezem. Ismétlem, ezt a rendszert becsületesen meg kell reformálni és pedig úgy, liogy az adózók 80%-a felmentessék a, vallomás alól és csak 20%-a, a nagyadózók, köteleztessenek val­lomások adására, de ezt azután szigorúan vi­gyék keresztül, szigorúan ellenőrizzék, mert csak így remélhető, hogy az a rendszer, amely ma az adóvallomások körül van meg fog vál­tozni. (Meskó Rudolf: Az angol példa!) Igen, az angol példa. T. Ház! Tekintettel arra, hogy a városok­nak igen sok kívánsága van a kormányzattal szemben, tekintettel arra, hogy nem látom, hogy a kormányzat nagyobb mértékben tudna jönni a városok segítségére, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balol­dalon.) Elnök: Wolff Károly képviselő urat illeti a szó. Wolff Károly: T % Ház! Én a költségvetés kérdését nem a kormány iránti bizalom kérdé­sének tartom. Szerintem a költségvetés az ál­lam nélkülözhetetlen szükségessége, az élni­akarás alapja. Költségvetés nélkül az államot fenntartani nem lehet. A költségvetést tehát elfogadom s amennyiben politikai vonatkozá­sokban vannak bizonyos észrevételeim, ezek­nek is kifejezést akarok ezúttal adni. Az előttem szólott képviselő úr a városok életéből hozott fel nagyon érdekes adatokat, látom, hogy a gyakorlati élet szempontjából nézte ezeket az adatokat s azt hiszem, hogy az adórendszer kérdésében előadott bizonyítása megállja a helyét, mert különben nem csinál­nának új adókodexet, ha egyszerű volna a je­lenlegi adórendszer. ' Tudomásom szerint na­gyon előrehaladott állapotban van az új adó­kódex imunkálata és remélem én is, hogy ez az új kódex az egész adórendszer kérdésében át­tekinthető világosságot és egyszerűséget fog behozni. Sokat vitatkoznak elméleti vonatkozásban az adórendszer kérdéséről. Nálunk vegyes adó­rendszer van. Nálunk még Mária Terézia kora­beli adórendeletek vannak ma is érvényben. Például a fogyasztási adórendszer kihágási része teljesen Mária Terézia korabeli rendele­ten alapszik. Ezeket korszerűeknek és egysze­rűeknek ma már aligha lehet nevezni és ezért azt gondolom, hogy egy korszerű reform egy­szerűbb lesz. Vita van az egyenesadó és jöve­delemadó kérdésében, igen nagyszabású vita, de mert olyan kiváló adószakértő kezében látom a kodifikacionális munkálatokat, mint Vargha Imre, azt hiszem, ezek a munkálatok korszerű magas színvonalon is fognak prezentálódni az állami életben. En azonban ezúttal más szemszögből aka­rok hozzászólni a kérdéshez. Tizenöt esztendeje vagyok tagja a törvényhozásnak és én ide úgy­szólván akaratom ellenére jöttem. Nem akar­tam országos politikával foglalkozni, azon egy­szerű kiindulásból, hogy annyit markoljon az ember, amennyivel sikereket tud felmutatni és cselekedeteket tud produkálni. Én olyan óriási | feladatnak látom a székesfőváros életét, hogy ez, ha bármilyen párt vonatkozásban nézem is, egész ember, egész munkáját igényli, különö­sen a mai viszonylatban, amikor a székesfő­város óriási aránytalanságban áU hazánkhoz,

Next

/
Thumbnails
Contents