Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

342 Az országgyűlés képviselőházának vény alkotás ok, amelyek 1867 után jöttek létre, a büntetőjog, a házassági jog, a perjog, a kereskedelmi jog, szóval a legtöbb törvényalkotásunk egyszerűen belga, francia, vagy német törvények másolatai, de a törvényeken túl maga a szellem, amely Magyarországon kifejlődött és maga a_ kapitalizmus, amely itt a kiegyezés óta kifejlődött, nem tudott magyarrá lenni. Ez a kapitalizmus két végletében nem magyar: nem magyar a kapitalizmusnak tőkés rétege és nem magyar egyes rétegeiben a magyar munkásság, mert a magyar mezőgazdasági munkás nem volt alkalmas annakidején gyáripari munka folytatására (Zaj a szélsőbaloldalon.) és ezért a monarchia többi részéből hozták össze fővárosunkban, Budapesten ezeket a proletár elemeket. Mi a nyugati fejlődést egy szomorú ponton értük el 1919-ben a kommunizmussal, amikor a történelmi Magyarország összeomlott. Ezekből az elmondottakból az következik, t. Képviselőház, hogy a nagy magyar politikusok annak idején sohasem zárkóztak el a fontos és nagyjelentőségű külföldi eszméktől. Maga Kossuth Lajos például, akire a magyar demokrácia és szabadelvűség késői epigonjai oly sokszor hivatkoznak, egyik legerőteljesebb példája annak az államférfinak, aki állandó kapcsolatban élt a nyugateurópai fejleményekkel, szemben azzal a Széchenyi Istvánnal, aki konzervatív és romantikus politikus volt és a magyarság mélyebb lelkiségét sokkal inkább igyekezett megőrizni a maga konzervatív felfogásában. Magyarország aligha zárkózhatik el a jövőben azok elől az eredmények elől, amelyek Nyugat-Európában létrejöttek a világháború után, és ma is alighanem az a mi hivatásunk, hogy ezeket a koreszméket, amelyek megálltak a próbát és amelyek egy újabb és igazságosabb gazdasági és szociális rendet vannak hivatva létrehozni, a magyarság politikai életébe újabb tartóoszlopokként építsük be. Ne méltóztassanak azt hinni, mintha én, mint a legfiatalabb magyar közéleti generációnak igénytelen képviselője, a diktatúra híve volnék. Magyarországon nem lehet diktatúrát csinálni, több okból. Először is azért nem lehet és azért nem szabad, mert Magyarország nem elég demokratikus ahhoz, hogy diktatúrát csinálhasson. És Magyarországon ez a diktatúra a mai közéleti generációval nem egy új szociális igazságért való küzdelmet jelentene, hanem magát a népet nagyjában ugyanazok az elemek dirigálnák, amelyek már Tisza István korában diktatúrát csináltak ebben az országban a liberalizmus égisze alatt. Magyarországon a gazdasági és szociális megújhodás politikáját csak alulról lehet létrehozni, a legalsó néposztályok felemelésével, öntudatosításával, gazdasági és szociális kiművelésével és azzal, hogy ezeknek a néprétegeknek megfelelő talajt adunk a lábuk alá egy új társadalmi fejlődés szempontjából. T. Ház! Itt át kell térnem az elmúlt esztendő belpolitikai^ méltatására, illetőleg egy rövid szempillantásra, ami azért fontos szerintem, mert az elmúlt esztendő az első, amely Gömbös Gyula miniszterelnök úr új kormányával és új többségi pártjának a kormányzásával zajlott le Magyarországon. Kétségtelen, hogy az elmúlt parlamenti esztendőben ezt a Házat szinte (kizárólag és túlnyomórészben közgazdasági és szociális törvényalkotások foglalkoztatták. Jellemző, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyek ide kerültek a Ház elé, a sajtóban rendszerint támadásoknak voltaik kitéve, de amikor azután ezek a javaslatok ide126. ülése 1936 május 8-án, pénteken., kerültek, az úgynevezett egységes ellenzéknek egy része mindig megszavazta a törvényjavaslatokat, hiszen az elmúlt év óta alig találunk olyan törvényjavaslatot, amelyet az ellenzék minden pártja egyhangúlag elvetett volna, viszont tudok törvényjavaslatot, nem is egyet, amelyet az ellenzéki pártok túlnyomó többsége megszavazott, kivéve a szociáldemokrata pártot és a liberális pártot. Hyen volt például Bornemisza miniszter úr kisipari törvényjavaslata, amelyet az egész magyar polgári ellenzék elfogadott és egyhangúlag megszavazott. Ilyenek voltak Hóman Bálint kultuszminiszter úr törvényjavaslatai is. Mindenesetre az elmúlt egy esztendő eredménye azt mutatja, hogy a gazdasági helyzet Magyarországon javult. Tyler jelentéseiből — aki nem valószínű, hogy elfogult volna — még az is olvasható, hogy az ipari munkanélküliség annyira csökkent az elmúlt néhány év alatt, hogy ma már alig van alatta az 1929. esztendő 'munkanélküliségi szintjének. Az államháztartás egyensúlya ugyancsak rendbejött és ugyancsak Tyler állapítja meg, hogy ebben az esztendőben, hitelek igénybevételére erre a célra nem volt szükség. Az elmúlt költségvetési esztendőnek egyik fontos, — nem ugyan törvényalkotása — de a 33-as bizottság által meghozott rendelete volt a gazdaadósságok rendezése, amely rendelet 80.000 magyar földműves gazdaságnak könnyített a sorsán és körülbelül 50.000 kisgazdának — 10—20 holdas kisgazdáknak — adósságterheit hosszú időre elosztotta

3 a többieknek pedig legalább kamatmérséklést hozott. Ugyanakkor Eckhardt Tibor, az ellenzék vezére azt mondotta, hogy az iparügyi miniszter úr törvényjavaslata volt ennek a kormányzati rendszernek első nagyobbszabású reformja, amely szerinte — ezt Eckhardt mondja — a hozzátartozókkal együtt 800.000 ember sorsán — a magyar kisiparostársadalom sorsán — javított. Ugyanakkor nemrégiben jelentette he apénzügyminiszter úr azt, hogy 600.000 falusi és városi egyszoba-konyhás ház adóját elengedi, azoknak adóját, akik napszámosok, hadirokkantak vagy közsegélyből élnek. (Egy hang jobbfelől: 2,400.000 pengő!) Nem akarom ezeket a számokat összeadni, nem akarok azzal a demagógiával élni, hogy fejből és meggondolás nélkül összeadjam a 800.000-t és a 600.000-t, mindenesetre azonban meg kell állapítanom, hogy néhány százezer emher során könnyített az új kormány legalább is némi kevés, 1—2—3 —5—10 pengővel, amennyire lehetett. De ne feledjük el, hogy volt Magyarországon a háború után egy politikai rendszer, amely sokkal gazdagabb költségvetéssel és feleslegekkel rendelkezett, amelynek kormányzása a gazdasági fellendülés idejébe esett és ennek a kormányzati rendszernek sokkal hamarabb jutott eszébe egy jóbarát gazdasági Ötleteit megvalósítani, mint többszázezer ember sorsán könnyíteni. Ha ez így van, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy az az egy esztendő, amely az új kormány működésétől eltelt, a reformok, a. szociális és gazdasági intézkedések t terén határozott lépést jelent előre, és javulást hozott a magyar nép számára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En azon a nézeten vagyok, hogy Magyarországon a reformok tempóját és ütemét nem lehet eléggé siettetni, mert a kortól, amely I bennünket a maga válságaival szorongat, na-