Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 321 ehhez a tisztviselői kölcsönhöz, mert nincs reája kiterjesztve. Erezve ennek a kérdésnek súlyos etikai oldalát, bizonyos kautálék között a felekezeti és községi tanítók egy-, legfeljebb kéthavi kölcsönt kaphattak és tényleg ilyen rendkívüli esetekre, amikor kiházasítás vagy haláleset volt, kaptak is. Igen ám, de a pénzügyminisztériumban múlt év decemberében rájöttek arra, hogy ezeknek a községi és felekezti tanítóknak a fizetése nem foglalható le úgy, mint az államiaké, vagyis nem vonták le úgy a havi járandóságaikból, mint az államiaktól, és decemberben megjelent egy új rendelet, amely azt mondja, hogy csak abban az esetben kaphatnak rendkívüli esetekben kölcsönt, ha az illetményük, a lakbért és családi pótlékot nem számítva, a 2000 pengőt meghaladja és csak ez után a 2000 pengőt meghaladó rész után kaphatnak kölcsönt. Ez azt jelenti magyarul, hogy újból teljesen kirekesztették őket. Természetesen a pénzügyminiszter úr azt mondja: belátom ennek a kérdésnek nagy szociális jelentősegét, de nekem erre pénzem nincs. Mindjárt a pénzügyminiszter úr helyett bátor leszek erre is válaszolni. Az 1918 : XXII. te. 3. §-a ugyanis egyenesen a Pénzintézeti Központ feladatává teszi, hogy a pénzt ő szerezze meg erre a célra, a pénzügyminisztérium csak előlegezi az összeget. Azt is számításba vettem, hogy milyen összegbe kerülne ennek a kölcsönakciónak a kiterjesztése. Ma körülbelül 20 milliót tesz ki az az összeg, amely ilyen formában ki van helyezve az állam részéről. Ha ezeket a ma még mostohán kezelt kategóriákat is mind belevennők, akkor három, legfeljebb négymillió pengőről volna szó, amit még erre a célra kellene fordítani, amely pénz azonban nem fond perdu-összeg, hanem olyan befektetés, amely után 7 százalék kamatot fizet az a tisztviselő. Az állam tehát az ő forgótőkéjét sehol ilyen jól, ilyen gyümölcsözően nem tudja elhelyezni és sehol ilyen biztosan nem tudja kihelyezni, mert hiszen elsején annak a tisztviselőnek a fizetéséből levonja ugyanaz az állam, aminthogy tényleg még nem is volt kiesés, mert hiszen ki van számítva százalékosan, hogy itt milyen mennyiségben várható elhalálozás, amikor is ilyen címen törölni szokták a fennálló kölcsönöket. Az az érzésem tehát, hogy ezt a kérdést pénzügyileg is könnyen meg lehet oldani. Befejezésül még egészen röviden egy egészen más témára kell átmennem, amely — bevallom őszintén — nekem kedvenc témám és ez az idegenforgalom kérdése. Az idegenforgalom kérdése nemcsak gazdasági szempontból jelen

: tős, nemcsak azért, hogy pár év alatt a mi idegenforgalmi passzivitásunk, amely —• mi magyarok nagyon szeretvén külföldre utazni — 50 millióra volt becsülhető, a legutolsó számítások szerint aktívvá változott, mert a múlt évben már kétmillió aktívummal számolhattunk ezen a téren, hanem Magyarország propagandája szempontjából tartom ezt igen fontosnak, mert ma a világ érdeklődése határozottan felónk fordult. Ma határozottan igen sokan jönnek azért ide Magyarországra, hogy megismerjék ezt a nemzetet, amelyről a legfan tasztikuisabb dolgokat hallották. Éppen ezért nem tudom helyeselni azt, hogy mi még most is túlsókat mutogatjuk a Hortobágyot, a bugaci pusztát és talán nem vagyunk annyira büszkék a mi nyugati kultúránkra, amely feltétlenül érdekli a külföldieket, mint ezekre az egzotikumokra. Nem mondom, egzotikumokra mindenütt szükség van s lesznek igen sokan, akiket mindig ezek a másutt nem látható rendkívüli dolgok fognak érdekelni, én azonban az idegenforgalomnál feltétlenül arra helyezném a súlyt, hogy lehetőleg a mi európai kultúránkat mutogassuk, hogy bebizonyítsuk, hogy igenis, nekünk jogunk van ahhoz, hogy mint önálló nemzet éljünk. (Meskó Rudolf: És hogy a Nyugathoz tartozunk!) Ennek legfontosabb része a. fürdőpropaganda. Nagyon sok történt ezen a téren is. Igazán bámulatos és a jelenlévő kereskedelemügyi miniszter úrnak 'külön köszönetet kell mondanom azért az akciójáért, hogy szállodákat építtet, (Éljenzés.) hogy Siófokon egy egészen grandiózus, modern, minden követelménynek megfelelő hotel fog épülni, hogy a vidéken mindenütt olcsó kölcsönök nyújtásával lehetővé fogja tenni azt, hogy ne csak Budapesten legyenek mégis európai értelemben vett tűrhető szállodák, hanem a vidéki városokban is. Rámutatok arra a sok, nagyon sok természeti kincsre és főként azokra a nagy gyógyító erővel bíró, de elhanyagolt kis fürdőcskékre, amelyek hazánkban találhatók. Egész sereget sorolhatnék fel, hiszen majdnem minden megyében vannak hőforrások. így ott van Szoboszló, amelyet mi primitív értelemben ismerünk, a külföld azonban még nem ismeri. Vagy ott van a tapolcai fürdő, ott van a tiszaörsi, a Pünkösd-fürdő, vagy Pécs mellett Harkány-fürdő, amelynek még Hévíznél is jobb vize van. (Egy hang a jobboldalon: A Balatonhoz építsenek szállodákat!) Említettem, hogy a Balaton mellett milyen modern szálloda épül és hogy a Balaton tekintetében az utóbbi esztendőkben nagyon sok történt. • Most csak arra kívánok rámutatni, hogy nem kell a szállodákat egy vagy két helyre centralizálnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy lássák és ismerjék meg a külföldiek azokat az igazán páratlan gyógyhatású fürdőket, amelyekben ez az ország annyira bővelkedik és amelyek nekünk még kellőleg ki nem aknázott nagy értékeink. A kormány ezeket a fürdőket igyekszik is propagálni. Itt van például a pénzügyminiszter úr 19.191. számú rendelete, amely a vidéki gyógy- és üdülőhelyeken emelt épületek részére rendkívüli házadómentességet engedélyez. Van itt még egy olyan kérdés, amellyel már nagyon isokat foglalkoztunk, amelyet már sokszor tárgyaltunk és megbeszéltünk, de valahogy még mindig nem tudtuk megoldani, ez pedig azoknak a különféle vámszedési jogoknak a kérdése, amelyeiket a külföldi nem tud megérteni. Nem tudja megérteni, hogyha Bécsből lejön Budapestre, vagy különösen ha még tovább megy Szegedre, vámot szednek tőle. Szegeden például két helyen is szednek vámot. Az egyik helyen a város szed, a másik helyen az állam szed vámot, majd egy hídnál megint szednek és még hozzá az a bosszantó, hogy ezek a vámok — amelyek, ha még kerek összegben volnának megállapítva, például 50 fillérben, vagy 1 pengőben, még rendben volna — olyan irracionálisán vannak kiszámítva, hogy például az egyik helyen 73 fillér, a másik helyen 18 fillér. Es ezen vámok miatt megállítják az autókat. Már most sokan azt mondják, hogy azért nem lehet ezt iaj vámszedési kérdést megoldani, mert ezek régi jogok, amelyeket különböző városok kaptak; különböző létesítmények amortizációjára szedik ezeket. Nem tudom, igazaim van-e, de én lazt hiszem, hogy ez az egész csak a ceruza kérdése. Ha például Győr városát 45*