Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

250 Az országgyűlés képviselőházának 1 successive meg is valósítani és hogy a gazdasági stabilitás érdekében a kormány mindent elkövet, s arra törekszik, hogy a törvényhozás olyan törvényalkotásokat végezzen, amelyeknek kihatása produktív lesz^ s amelyek kedvezően befolyásolják a legszélesebb néprétegek életviszonyait. Mivel bizonyosra^ veszem, hogy a t. kormány az elhangzott és tmég elhangzandó nivós költségvetési beszédekben — ezt nem magamra értem — felhozott ideákat, terveket és javaslatokat komoly megfontolás tárgyává, legalábbis vizsgálat tárgyává fogja tenni s amennyiben azok az állam pénzügyi helyzetével összeegyeztethetők, azokat meg is fogja valósítani s mivel úgy látom, hogy az állami költségvetés egész szellemében megnyilvánul ahhoz az igazsághoz való ragaszkodás, amelyet a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf jelölt ki minden idők reálpolitikusa számára, tudniillik, hogy az ország újjáépítéséhez csak az hord egy vagy több követ, aki bajait illúzió nélkül fogja fel. az állami költségvetést, mint illuziómentest és mint teljesen reális javaslatot, az ország érdekében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Makray Lajos képviselő úr. vitéz Makray Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Lichtenstein László t. képviselőtársamnak legtöbb gondolatával egyetértek és őszinte örömmel állapítom meg, hogy egyetérthetek sok megállapításával, mert hiszen nem az a cél, hogy a szakadékot kiszélesítsük, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem az a cél, hogy a szakadék két partját lehetőleg egymáshoz hajlítsuk; végeredményben nem az a cél, hogy az ellentéteket lerögzítsük, hanem az a cél, hogy kiemeljük az összefogó és egységesítő momentumokat. A magam részéről is készséggel• és lojálisán elismerem, hogy ez a költségvetés, amelyet a pénzügyminiszter úr beterjesztett, egy józan

; okos, reális kalkuláción alapuló költségvetés, hogy ezt mélyen és lelkiismeretesen átérzett felelősségérzet és tudat, okosság, megfontoltság és óvatosság jellemzi. Ennek a költségvetésnek van egy deficitje, ez a deficit azonban bár keserves, apró lépésben, de mégis lassan-lassan visszafejlődő tendenciát mutat. Ennek a költségvetésnek a bevételi oldalán nincsen olyan tétel, amely irreális volna, viszont a kiadási tételei nincsenek túlméretezve és így nincs benne semmi, ami felesleges volna. Ha valaki azt tartja^ hogy csak abban az esetben lehet akár szociális, akár gazdasági, akár financiális politikában valamit produkálni, ha a költségvetés két oldala legalább is megközelítően egyensúlyban van, az ezt a költségvetést nagy megnyugvással veheti tudomásul. Ha azonban valaki azon az állásponton van, hogy a mai rendkívül súlyos és nehéz viszonyok közepette nem lehet megvárni azt, amíg a budget rendességének eredményeképpen következik be a magángazdaság viszonyainak javulása és a szociális nyomorúság enyhülése, az bizonyos csalódással látja ezt a költségvetést. Nem kap feleletet azokra az igazán nagy vehemenciával elénk dobbanó kérdésekre, amelyekre ma minden aggódó és gondolkodó ember feleletet kíván kapni, hogy hogyan tudjuk a megkötöttség láncait lerázni, hogyan tu5. ülése 1936 május 7-én, csütörtökön. dunk végre-valahára a normális viszonyok felé menni, hogyan tudunk széles területek szociális nyomorán segíteni és enyhíteni, különösen mezőgazdasági munkanélküli tömegeinket hogyan tudjuk munkához juttatni, hogyan oldjuk meg a középosztály rettenetes problémáját és egészen különösen az állásnélküli diplomások szörnyű kérdését. Ez a költségvetés tehát technikailag feltétlenül ihelyes, de szélesebb távlatot nyitó gondolatnak, vagy koncepciónak a magasságáig nem emelkedik. A pénzügyminiszter úr abban a nagyszabású expozéban, amellyel ezt a költségvetést a Ház elé terjesztette, felcsillogtatta a magyar nemzet lebírhatatlan erejében és a jobb jövőben bízó férfias optimizmus világosságát és ez nagyon helyes is. Nagyon szükséges, hogy a reményeket lehervasztó, a kezdeményező erőket, az akaraterőket megbénító pesszimizmus helyett ez az erőket kibontó, az erőket kiváltó, a lélek szárnyait kifeszítő, ragyogó szemű optimizmus érvényesüljön, amely emel, amely lendít, buzdít, amely sarkal, ösztönöz, biztat. Ennek az optimizmusnak azonban csak akkor van indokoltsága és ez az optimizmus csak akkor jelent reális értéket s csak akkor nem foszlik szét hiú ábrándokra, álmokra és keserű csalódásokra, ha az államháztartást és a pénzügyi politikát egy ugyancsak megfelelő, helyes és aktív gazdasági politika támasztja alá és kíséri. Ennek pedig az az előfeltétele, hogy a gazdasági élet megteljék bizalommal és a nyugodtságnak, a biztonságnak, a szilárdságnak érzésével nézzen a jövő elé. Éppen ezért a mindennapi élet, a kenyér, a gazdasági élet szempontjából is rendkívül fontos és jelentőségteljes egy nyugodtan vezetett, békés, meglepetésektől és bizonytalanságoktól távol álló. biztos úton irányított, a nemzet egyetemes életét meg nem bontó, szerves fejlődését biztosító és irányító bel- és külpolitika. Mi ma a bel- és külpolitika feladatai A belpolitikában úgy vélem, az a kötelesség, hogy ennek a nemzetnek az életét a jog. az igazság, az igazságosság és a szeretet szellemében átszervezzük, ennek a nemzetnek az életét stabilizáljuk, erőit megőrizzük és felfokozzuk. Külpolitikai szempontból pedig kötelesség és az a feladat, hogy ezt a nemzetet megtartsuk az ő ős eredeti történelmi hivatásának útján, azon az úton vezessük, erőit koncentráljuk és semmiféle lehetőséget ki nem haeyva és ki nem kapcsolva, lépésről-lépésre közelítsük meg Szent István ezeresztendős birodalmának integrációját. Megvallom, hogy mind a két feladat emberfeletti és gigantikus feladat « gyötrelmesen! nehéz munkát jelent annak, aki ma a magyar sors vezetésére és irányítására vállalkozikA belpolitikában tehát a legelső és a legsürgősebb kötelesség a nemzet életének ez az előbb említett átszervezése. Ma a veszedelmesen felfokozott társadalmi ellentétek és feszültségek idején, amikor az egész kultúrvilág egy szörnyű vajúdásnak, átfejlődésnek és átrendeződésnek a lázában él és kínlódik, amikor évszázados rendszerek vannak összeomlóban és halóban, amikor itt kétségbeeséstől és keserűségtől felzaklatott viharos lelkek követelnek nyugodt és emberséges életet, amikor itt békét vagy legalább is relatív békét kell teremteni, hogy levezessük ezt a társadalmi feszültséget, akkor minden belpolitikai tevékenység első vonalában a szociálpolitikának kell állani. Szubverzív irányoktól a tömegeket máskép elvonni nem lehet. A felforgató, romboló, pusz-