Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12U. tegyen meg. Vizsgálja meg ezeket a jelensége­ket, 'Szerezze be a kalocsai királyi törvény­széktől a 193/1932. OgL számú iratokat, szerezze be a főjegyző jelentését, amelyet az a társu­lati adóval kapcsolatban kecskeméti magyar királyi adóhivatalihoz tett és amelyben azt je­lentette, hogy a szövetkezet nem működik, mert ezekből iái jelentésekből többek közt az is kiderül, hogy itt valaki adócsalást is elköve­tett. Mert, ha a társulat működött, akkor tár­sulati adót kellett volna fizetnie, ha pedig a társulat nem működött, akkor nem lett volna szabad neki 12 éven kérészül ilyen zárszám­adásokat készítenie. Itt ilyan bűncselekmények halmazata látszik fennforogni, amelyeket a közérdek szempontjából okvetlenül szükséges­nek mutatkozik kivizsgálni és ezért tisztelettel kérem majd a pénzügyminiszter urat, hogy iennek a szövetkezetnek vagyonkezelését feltét­lenül vizsg'álja meg. Soltvadkört községben ugyancsak a muH esztendőkben történt meg az, hogy nagy ese­ménynek hirdették azt, hoigy a környéken meg fog alakulni a Soltvaidkerci Pinceszövetkezet. Az összes gazdák, akik szőlővel rendelkeztek, tagjai lettek ennek a szövetkezetnek és az üz­letrészeket természetben, borban fizették ki. Természetesen amikor azután egy-két évig mű­ködött ez a szövetkezet, a tagok egyszerre osiak szintén azon vették észre magukat, hogy az egész befizetett üzletrész elveszett és a tago­kat később újabb üzletrész befizetésére akarták kötelezni. Ennek a szövetkezetnek üzletvezeté­sét is kérem utólag megvizsgálni. A Pusztaszentimrei Gyümölcsértékesítési és Központi Szeszfőző Szövetkezet 1919-ben alakult meg, mint a Fructus tagja. Amikor a szövet­kezeti tagok az üzletrészeket befizették, igen magas áron elsőrangú szeszfőző-gépeket vásá­roltak. Alig működött ez a szeszfőző szövet­kezet három éven keresztül, három év alatt sem tartottak közgyűlést, hogy kik, azt nem tudom, nem vizsgálom, de valakik a szövet­kezeti tagok közül vagy az igazgatóság tagjai közül a gépeket eladták. Hogy mi lett a gépek ellenértékével, azt nem tudom, de mindenesetre kérni fagiom az igen tisztelt pénzügyminiszter urat, hogy ennek a Pusztaszentimrei Gyümölcs­értékesítési és Központi Szeszfőző Szövetkezet­nek az ügyét is vizsgálja meg és adjon választ arra, hogy hova tűnt el ennek a szövetkezet­nek a vagyona is. A Soltszentimre és Vidéke Tejszövetkeze Lé- . ben pedig az történt, (Mozgás és felkiáltások ! jobb felől: Hány van még?) hogy 1934-ben és 1935-ben az üzleti forgalom ugyanaz volt. Ami­kor 1934-foen lezárták a számadásokat, a szá­madás bizonyos nyereséggel, többszáz pengő nyereséggel végződött. Amikor a következő esztendőben, egy perccel később a mérleget megnyitották, egyszerre csak azon vették észre magukat ezek a szerencsétlen szövetkezeti ta­gok, hogy az egész jövedelem eltűnt. Amikor 1 Hitelesítették: Veres Zoltán s. h naplóbiráló-bi. ülése 1936 május 6-án, szerdán, 243 azután folyó év április 4-én megtartották a közgyűlést és megkérdezték az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot, hogyan lehet az, hogy 1934 december 31-én éjjel 12 órakor még ennyi és ennyi száz pengő bevétele volt a szövetkezet­nek, 1935 január 1-én éjfél után egy perckor pedig a bevétel eltűnt, erre nem tudtak felvi­lágosítást adni. Azt mondták, hogy a Tejszö­vetkezeti Központ már hivatalosan megállapí­totta, hogy ezer-kétezer pengő elsikkadt; ké­sőbb fogják megállapítani, hogy ki tüntette el ezt a pénzt. (Egy hang a jobboldalon: Hol az ellenzék? — Zsindely Ferenc: Ez az egységes ellenzék!) Minden esetre jellemző az igazgatóság és a felügyelő bizottság felfogása, hogy amikor ar­ról volt szó, hogy a felmentvényt meg kell adni az igazgatóságnak és a felügyelő bizott­ságnak, akkor saját ténykedése felett maga az igazgatóság és maga a felügyelő bizottság ha tározott. Sőt nem is elégedett meg azzal, hogy önmaga határozott, hanem a saját ténykedései felett való szavazás céljából több szövetkezeti tagtól is meghatalmazást szerzett be. (Egy hang. a jobboldalon: Már egy újságíró sincs itt! Nem érdemes beszélni!) így azután 31 sza­vazattal 30 szavazat ellenében az igazgatóság bizalmat szavazott magának. A közgyűlésen elhangzott felszólalásokból kiderült az is hogy az egyik szövetkezeti igazgató, amikor arról volt szó, hogy ezek a bizonyos pénzek eltűntek, azt indítványozta az igazgatósági ülésen, hogy az összes pénztári bizonylatokat el kell égetni. Ezt a többi igaz­gatósági tag bizonyítani kívánja. Tekintettel arra, hogy ezekkel a szövetke­zetekkel kapcsolatban a visszaéléseknek egész halmaza látszik fennforogni, és a szövetkezeti vagyonkezelésnek ilyen módja nem tűrhető, mert ez a szövetkezeti eszmének lejáratását fogja előidézni, én tisztelettel kérem a pénz­ügyminiszter urat, méltóztassék ezeknek a szö­vetkezeteknek vagyonkezelését megvizsgálni és a jelentést írásban a t. Ház elé terjeszteni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügy- és földmívelésügyi miniszter uraknak. Payr Hugó, Reibel Mihály és Györki Imre képviselő urak interpellációikat törölték. Lá­zár Imre képviselő úr azt az interpellációját, amelyet a belügyminiszter úrhoz kívánt in­tézni, törölte. Több interpelláció nincs. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíves­kedjék. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződött éjfél után 1 óra 08 perckor.) Szetsey István s. L ági tagok. 34*

Next

/
Thumbnails
Contents