Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12h* ülése 1936 május 6-án, szerdán. 227 rúdaranyban kifizessék az ellenértékét, erre szolgált az aranyfedezet. Akkor a pénzkibocsátás joga az aranyfedezethez volt kapcsolva, 30 százalékos alapon meg" volt állapítva, hogy több pénzt nem lehet kibocsátani, máskülönben az infláció jön. Mindenkinek emlékében lehetnek az úgynevezett zürichi jegyzések napjai, amikor zuhant a korona, romlott a pénz, az árak emelkedtek. Az arany ide-oda vándorlása folytán nem egy középeurópai és nem egy világgazdasági válságot okozott már a nemzetközi pénzspekuláció. Az aranynak nincs nemzetisége, az arany nemzetközi s éppen a liberális elgondolás az, hogy nemzetközi legyen. Ha veszélyt érez, ha bizonytalanul érzi magát, megszökik, földalatti utakon országrólországra és mindig ott bukkan fel, ahol nagyobb a haszon. Egy másik kérdést még gyorsan. Állapítsuk meg azt, hogy miért volt magas a kamat? A magas kamatra azért volt szükség, hogy a nemzetközi tőkét, az aranyat vonzza a felé az ország felé, erősítse a tőkeképződést, és vonzza a külföldi tokét. Az a külföldi tőke azért jött ide, hogy itt dolgozzék, illetőleg a magyar emberekkel dolgoztasson és azután a bőséges hasznot lefölözve a magas kamatlábbal, csak akkor dolgozott, ha ez a magas kamatláb magas hasznot tudott produkálni s szervezettsége, hatalma és befolyása révén még nagyobb jövedelemre tudott szert tenni. De ez a jövedelem kiment és ezáltal az ország, amely ilyenformán pénzt vonzott magához külföldről, gyarmattá vált, kamatrabszolgává, dolgozhatott ugyan, de mások számára! (Horváth Zoltán: Mit szól ehhez Bud elvtárs! — Derültség balfelől.) Most nézzük meg a másik oldalát a kérdésnek. Ha a liberális gondolkozás alapja az aranyfedezetű pénz és a magas kamat volt, a külföldi pénznek magához vonzása, akkor, ha mi nemzeti politikát akarunk csinálni, nem kell-e azon gondolkodnunk, hogy az úgynevezett száz év előtti pénzpolitikát megváltoztassuk^ hogy a pénzt ne céllá tegyük, hanem termelési eszközzé, amely termelési eszköz a nemzet szolgálatában áll, s amely arra szolgál, hogy a százezer munkanélkülinek szerszámot, eszközt tudjunk a kezébe adni. Mire való a pénz? (Farkas István: Választásra!) Arra való igenis, ihogy ásó, kapa, kalapács és fúró legyen a százezer inunk anélküli kezében, mert a munkanélküli súlyos nemzeti veszteséget jelent akkor, amikor nem dolgozik és fogyasztani sem tud. Amellett, t. Ház, megbénult az egész^ közgazdasági élet, a világválság tényleg beállott azért, mert a termelési eszköz, a pénz hiányzott, mert az arany nem teljesítette a kötelességét, hanem vándorolt és szökött országról-országra a szervezett aranyspekulánsok segítségével. Ha mi azt mondjuk, hogy a pénz nemzetköziségét igenis meg akarjuk szüntetni és a harmadik legfontosabb termelési eszközt magyarrá és nemzetivé akarjuk tenni, akkor elsősorban is kötelességünk és feladatunk, hogy ezen változtassunk. En semmi értelmét nem látom annak, hogy továbbra is ragaszkodjunk az aranyalaphoz akkor, amikor bárki, aki bemegy a Nemzeti Bankhoz, az elutasításon kívül ott semmit isem fog kapni. (Ráess Kálmán: Fikció!) Fikció az egész és teljesen mindegy az, hogy mennyi arany van a pincében. De mást is mondhatnék. Azt, hogy igen ám, a pénz külföldi értékelése csökken. Nekem magyar szempontból ma már teljesen smindegy, hogy hogyan jegyzik a pengő értékét Zürichben, mert a pénz ma már belföldi fizetési eszközzé vált. Merem állítani, hogy kényszerárfolyama van, mert a belföldi cikkek értékét igenis meghatározza az exportviszonylatban elért árfolyam, benn pedig a belföldi és külföldi exportviszonylatban, illetőleg külföldi viszonylatban, a külföldi kereskedelemmel kapcsolatban szabályozza a kényszerárfolyamot a Nemzeti Banknak árfolyampolitikája, amellyel meg állapítja a pengőnek a dollárhoz, a frankhoz, a különböző arany valutákhoz való viszonyát kény szer ár folyamon. (Riesz Ádám: Telefonálni kellene a pénzügyminisztériumba!) Sajnos, nagyon hamar letelt az időm és be kell fejeznem ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Nagyon sok mindenfélét lehetne még erről beszélni, órákhosszat eltartana, ha ezt a kérdést minden oldalról pontosan meg akarnám világítani, de sajnos, elszámítottam magamat s az időm oly rövid lett, hogy nem tudom ezt a gondolatot kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha^ tehát azt állítoim, hogy magyar nemzeti pénzt kell kibocsátani, s hogy a Nemzeti Bank ma bemutatóra szóló részvények alapján igenis külföldi, illetőleg még velünk ellenséges államok szavazata alapján is befolyásolja a mi pénzkibocsátásunkat, e termeié" i eszköznek mennyiségét, árfolyamát és kamatszolgáltatását, akkor kijelentem, hogy addig nemzeti politikát nem lehet csinálni, amíg e^t a kérdést meg nem oldottuk. Állítom — és ezzel rövidesen befejezem — hogy ez a legnagyobb kérdése a magvar nemzetnek s ezzel áll, vagy bukik az ország, hogy meg tudja-e oldani ezt a kérdést, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) meg tud-e szabadulni a nemzetközi rabigától. (Felkiáltások balfelől: Meg kell csinálni! Egy hang a jobboldalon: Arany rabiga!) Meg is fogjuk csinálni, mert a Nemzeti Bank kibocsáthatna ebben az országban 5—600, sőt talán ezermilliót is, (Horváth Zoltán: Mit szól ehhez Reményi-Sehneller?) a külföldi szolgáltatásoknak pedig egészen egyszerűen ellentmondhatunk, mert többé kölcsönre nem leszünk utalva. Ha pedig többé külföldi kölcsönökre szükségünk nincs, akkor egyszerűen nem fizetünk többet a külföldnek sem kamatot, sem tőketörlesztést, nem leszünk ^ többet ráutalva idegen államok segítségére és a népszövetségi kiküldöttek sem jönnek többet ide, hogy behajtsák ezeket rajtunk. (Derültség. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Egészen röviden összefoglalva az elmondottakat, nemzetivé kell tenni a pénzt. (Elénk helyeslés.) Adjon az állam minden olyan embernek, aki dolgozni vagy dolgoztatni akar, egyszázalék kamat mellett pénzt, hogy minél több embert foglalkoztathassanak, mert 8% -os kamat mellett senki sem tud dolgoztatni és senki sem tud boldogulni. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Horváth Zoltán: Ez a beszéd!) Elnök: T. képviselő úr. az egyes tárcák részletes tárgyalásánál még mindig lesz alkalma a kénviselő úrnak ezeket elmondani. Fricke Valér: Azonnal befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Az elmondottak alapján leszűrhetem tehát azt a konzekvenciát, hogy a pénzkibocsátás jogát akár erőszakkal, akár törvényes úton el kell venni, illetőleg a Nemzeti Bank útján állami kezelésbe kell venni és állami úton pénzt kell adni egyszázalékos kis kamat mellett annak, aki dolgozni vagy dolgoztatni akar. 32*