Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

i Az országgyűlés képviselőházának 12 nak a védelmet, mert a miniszterelnök úr kijelentései alapján bátran merem megállapítani, hogy a kisgazdatársadalomnak erőssé, egészségessé és jómódúvá tétele útján lehet csak boldoggá, naggyá és erőssé tenni ezt a nemzetet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Sietnem kell, mert az idő előrehaladt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egy pár vonatkozásban szeretnék kitérni külkereskedelmünkre is. A legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom kormányunk elnökéről, a miniszterelnök úrról, aki mindjárt kormányra jutása után felismerte a külkereskedelemnek azt a nagy jelentőségét, hogy ezen az úton lehet csak a magyar agrárcikkeknek is biztos piacot szerezve a magyar nemzetet újra egészségessé tenni. Felismerte (akt, hogy minden a magyar kisgazdán fordul meg, neki kell jóban, bajban, mindig helytállauia, ha nagyobb megterhelésnek van kitéve az ország, tehát elsősorban is ott kezdte el a, nemzet felépítésének munkáját. Vándorbotot véve a kezébe, végigjárta Európa összes országait, amelyek velünk íbiairátságos viszonyban éltek és olyan eredményeket ért el a külkereskedelem terén, iamelyeknek hatását ma minden kisgazda megérzi, mert a marha 80 filléres disznó 80—90 filléres ára, a 18 pengős 'búzaár, az árpának és ezer hasonlónak, igiy a zöldségnek, a baromfinak, a gyümölcsnek és a többi mezőgazdasági cikknek az ára, amely száz százalékkal emelkedett az ő kormányrajutása óta,, világosan beszél mindenki helyett és őhelyette is. Nem kell az ő érdemeit külön méltatnom, mert mindenki, aki a falun él, tudja és a saját bőrén érzi ezt a javulást és ez az ő érdeme és ezért a legnagyobb elismeréssel tartozunk neki, {Ügy van! Ügy mm! — Taps a jobboldalon és a középen.) Aggódás fog azonban el, tisztelt Ház, ha arra gondolok, hogy — amint egyes 'hangok szerint hírlik — a Külkereskedelmi Hivatalt a miniszterelnök úr hatásköréből a kereskedelemügyi tárcához akarják csatolni. En sohai nem védtem, de nem is támadtam soha a nagyipari érdekeket. De'ha aggódom azért, hogy a kereskedelemügyi tárca körében a magyar >agrárérdekek a külkereskedelmi tárgyalásoknál fokozottan el fognak sikkadni, akkor teszem ezt lázért, tisztelt Ház, mert tudom

1 azt, hogy a kereskedelemügyi minisztériumiban a nagyipari és nagykereskedelmi érdekek mindig túltengtek, a gazdák pedig érdekképviselet nélkül, szervezetlenül tulajdonképpen soha sem tudták kellő mértékben érvényesíteni befolyásukat és tisztára a miniszterelnök személyes tekintélyének volt köszönhető, hogy a közelmúltban, igenis, ilyen nagyjelentőségű eredményeket tudtunk ezen a téren elérni. T. Ház! A búza-kérdéssel szeretnék még pár szóval, röviden foglalkozni. A miniszterelnök úr ugyan megnyugtató kijelentéseket tett arra vonatkozólag, hogy a búza a következő esztendőben körülbelül 15 pengővel lesz ab Szolnok minimálva, illetve mint legalacsonyabb ár ez lesz irányadó. Magas vezető körökből azonban biaomyos fokig olyan értesüléseket szereztem, olyan nyilatkozatot hallottam, hogy iá búzaár mégis a termés nagyságától fog függni. Borzasztóan veszélyes játék ez, t. Ház és ezért már most szeretnék kitérni erre a kérdésre, mert ha a magyar gazdának ar idén az Úristen kegyelméből végre egyszer két métermázsával több búzája fog teremni, « a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. . ülése 1936 május 6-án, szerdán. 225 búza ára ennek következtében 2 vagy 3 pengővel le fog esni, iáikkor megint ott leszünk, mint a 8^ pengős búzaárnál voltunk és semmi jelentősége sem lesz annak, hogy nagyobb mennyiségű búza termett, hogy az Isten kegyelméből végire jobb termésre van kilátás, mert a gazdának a befolyó bevétele számszerűleg végeredményiben megint csak ugyanaz lenne, (vitéz Csicsery-Rónay István: A tavalyi veszteséget nem tudja kiegyenlíteni!) Ügy van, iái tavalyi veszteséget nem tudja kiegyenlíteni. T. Ház! En csak segíteni szeretnék, nem kritizálni akarok, óvni és segíteni szeretnék akkor, amikor azt mondom, hogy itt van a közelben egy nagy piac, egy 70 milliós nemzetnek a piaca, amely még nincs megnyitva búzakivitelünk részére, amelynek van szene és koksza, ezt búzánk fejében be lehetne hozni s a szénkartell túlzott mohóságának nem is ártana, ha egy kicsit revízió alá kellene venni a szén és koksz aránytalanul magas árát. Ez az az ok, amiért kitértem az előbb a Külkereskedelmi Hivatal felettes hatóságára, mert féltem a hatalmas ipari ^ és kereskedelmi befolyásoktól a magyar mezőgazdasági kivitel érdekét. Van azonban egy másik kérdés is, amely szintén külkereskedelmi vonatkozású: ez a sertésértékesítéssel kapcsolatos. Aki kint jár a bécsi piacon, az a következő jelenségeket észlelheti. Ha a sertésvásár, mondjuk, lanyha és általános kedvetlenségben bonyolódik le az egész üzlet, akkor a magyar kereskedők, akik sertéseiket kivitték értékesítésre, a gazdák szomorúságára lógó orral térnek haza. Ha pedig netán egyszer ezen az agyontámogatott és önellátásra 'berendezkedett osztrák piacon, amely nekünk a kereskedelmi szerződések kijátszásával annyi kárt okozott, jön egy másik üzleti nap, amikor szilárd a sertés, akkor a vásár megnyitása után úgy /410 és ,^,10 óra között megjelenik egy Benedek nevű úr, aki minden kereskedőt, minden nagyvágót ismer, hamarosan lead ott ezer kövér disznót, ami után a magyar' disznóra már senki sem néz rá. Utána a vásár hirtelen ellanyhul és a magyar kereskedő már egyet sem tud eladni. T. Ház! Vizsgáljuk meg azonban, hogy mi ennek az oka, hogy Benedek nevű úr miért tud disznót eladni, ö belföldi, neki nem kell külföldi piacra menni, nem kell már 24 órával előbb felkészülnie, azt a disznót vagonba rakni, ott a vásárban bemutatni. Neki, mint belföldinek privilégiumai vannak, őt mindenki ismeri Bécs városában s ő Bécsújhelyen 15.000 magyar disznót hizlal, olyan magyar disznót, amelyet a magyar Külkereskedelmi Hivatal jóvoltából vámmentesen vihet ki innen az országból. Ott 11 pengős román kukoricával felhizlalja azokat és a magyar kereskedelemnek, a magyar gazdatársadalomnak mérhetetlen kárára saját disznóinkkal olyan konkurrenciát csinál, amely minden tekintetben káros a magyar gazdatársadalomra. T. Ház! Azt merem állítani, hogy a jugoszláv sovány sertés nem felel meg erre a célra, mert zsírtermelésre nem olyan mértékben alkalmas, mint a magyar soványsertés. Ezt nemcsak én állapítom meg, mint gazda, hanem megállapítják a nagy hizlalók is, (Felkiáltások jobbfelől: Benedek úr is!) Benedek úr is nagyon jól tudja, s ezért mihelyt ő magyar disznót nem kap, fel fog hagyni a hizlalással. De más hátránya is van még ennek. Ha mi kimegyünk tárgyalni az osztrákokkal és megkérdezzük, hogy mi lesz a következő kon23