Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának m. ülése 1936 május 6-án, szerdán. 213 oldja meg. Az ipari szeszkonszern prosperitását nem irigyelem, de amikor látjuk azt, hogy 1500 kisüst nem tud dolgozni, hogy a mezőgazdasági szesziparnak ez évben ráfizetéses üzem mel kellett számolnia, akkor lehetetlen megengednünk azt, hogy minimális üzemi költségekkel, szociális kérdések teljes félretétele mellett egy olyan ipari szeszfőző tevékenység folyjék az országban ... (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni! , Baross Endre: .., amely a másik oldalon a mezőgazdaság intenzivitását teszi tönkre; a szőlő és bor melléktermékei teljesen a szemétdombra kerülnek, azoknak kifőzése lehetetlen, mert egy tíz pengő üzemi költséggel dolgozó ipari szeszkonszern állja útját annak, hogy ezek a kisexisztenciák eredményesen tudjanak dolgozni. Szükséges azonban e tekintetben szemügyre vennünk ipari berendezkedésünket is. Hivatkozom itt a francia cukoripar példájára, amely decentralizáltan működik a vidéken — és nem is ilyen amerikai méretekben — s azt mondom, hogy a mezőgazdaság szempontjából nálunk is sokkal helyesebb lenne az, ha ezek a nagyipari szeszgyárak beszüntetnék működésüket és az általuk produkált szesz előállításának jogát visszaadnánk a decentralizáltan működő mezőgazdasági üzemeknek s a fogyasztási szeszt illetőleg teljesen a bor- és gyümölcspárlatokra volna szorítva a szeszipar. A helyzet azonban az, hogy az ipari szeszgyáraknak törvény adta ezt a privilégiumot s ezt így most respektálni kell. (Gr. Festetics Domonkos: Az elmúlt rendszer csinálta ezt. — Klein Antal közbeszól.) Nem kívánok most ebbe a kérdésbe belemenni, igen t. uraim, mindenesetre én nem fogom védeni az ipari szeszgyárakat, amint védte többször a képviselő úr. (Klein Antal: Sohasem védtem! — Gr. Festetics Domonkos: Szigetváron a kartelt védted, ne tagadd le! ~ Klein Antal: Az önök kormánya adott 300 vágón cukrot a nagyipari szeszgyáraknak!) Elnök: Klein Antal képviselő urat kérem. ne zavarja a szónokot. Baross Endre: Igen t. Ház! Mivel meg vagyok róla győződve, hogy a nemzeti egység pártja azon az állásponton van a szeszkérdésben, amelyet bátor voltam most kifejteni, azt hiszem, Fellner Pál képviselőtársam le fogja vonni ennek politikai következményeit. (Klein Antal: Dehogy is, maguk együtt maradnak továbbra is! Együtt maradnak Fellner, Mecsér és Baross is! — Derültség.) Elnök: Klein képviselő urat kérem, maradjon csendben. Baross Endre: Mivel a magyar szénbányászat ügye szoros összeköttetésben van a szénbányamunkásság életével, ezért mint egy bányakerület képviselője, kötelességemnek tartom, hogy ebben a kérdésben is szót emeljek A régebbi, évi 70 millió métermázsa széntermelés örvendetes módon emelkedett, ezzel szemben szén- és kokszbehozatalunk tetemesen csökkent, ami lehetővé tette azt, hogy egy 42.000 tagból álló bányamunkásság alakuljon és éljen meg ebben az országban és lehetővé tette azt, hogy egyes nagy szénbányavállalataink szociális és egyéb berendezéseket hozzanak Jetre; ezzel szemben széntermelésünk jövőjét illetőleg meglehetősen szomorú képet látok. A szénbányászati üzemek és vasutak villanyosítása és motorizálása terén nem a legrózsásabb jövőt látom s azt hiszem, előállhat majd az a helyzet, hogy egy nagy széntúltermeléssel kell számolnunk, amely azután vissza fog hatni arra a munkásságra, amely becsületesen dolgozik a közért, hiszen a széntermelést tulajdonképpen állami közüzemnek kellene megszervezni. A szénbányászat terén az a helyzet állt elő a háború után, hogy egészen másod- és harmadrendű lignitbányászati területeket nyitottak fel a bányavállalatok, amelyek ma képtelenek szociális kötelességeiknek eleget tenni. t A bányászmunkabért teljesen lerontják, úgyhogy gondolkodni kellene azon, hogy ezeket a másodés harmadrendű szénbányákat egyidőre üzemen kívül helyezzük s azok a munkások, akik így felszabadulnának, azokban a vállalatokban nyernének elhelyezést, amelyek ma is háromszor akkora napszámot, illetőleg műszakot fizetnek. Meg vagyok győződve arról, hogy egész széntermelésünk és a munkásság szociális biztosítása egy ilyen fix és elsőrendű szénnel bíró bányánál lerögzíthető volna és sohasem állana elő az a verseny, amely előáll, úgyhogy kétpengős napszám mellett kénytelen például a borsodi szénbányákban dolgozni a bányász akkor, amikor több vállalat ennek háromszorosát adja naponta. De amikor erről beszélek, kötelességem a bányásznyugdíj kérdését is felemlíteni s amikor ezt felemlítem, kötelességem a belügyminiszter úrnak itt is köszönetet mondani azért a gondoskodásért, amelynek előszelét érezzük már. Azt hiszem, hogy ez a gondoskodás minél előbb valóra válik és az a bányásznyugdíjalap, amely ma veszendőbe ment s amely képtelen megfelelően dotálni a bányamunkásságot, oly mértékben növeltetik és biztosíttatik, hogy a bányamunkásság rövid életét és öreg korát teljes nyugalomban tölthesse el. A (harmadik kérdés, amelyre kémy telén vagyok rámutatni Budapest székesfőváros szerepe a magyar közgazdasági életben és elsősorban a magyar mezőgazdasági életben. Mint budapestkörnyéki képviselőnek, éveken keresztül volt alkalmam: harcot folytatni azzal az elzárkózó politikával szemben, amelyet Budapest székesfőváros folytat tisztára pénzügyi okokból és amellyel teljesen megölte a vidéknek, a közvetlen környéknek életét, de mezőgazdasági szempontból természetesen a távolaibjbi vidéket is sújtotta» TTgy vagyok informálva, hogy például a vámok tekintetében a mezőgazdaság, különösen a kisgazdák és a tengelyen szállító pestkörnyéki kisbérlők meglehetős jó kilátásokkal néznek a kedvezmények elé és körülbelül 25—30%-os vámkedvezmény mutatkozik majd a javukra. Ez a mi szempontunkból, hogy úgy mondjam, eredmény s ezért a kormányzatnak feltétlenül köszönetet kell mondanunk, de ügy látom, hogy az élelmiszervám tekintetében követett fővárosi politikát nekünk majd radikálisabban kell elintéznünk, mert amikor a magyar mezőgazdasági -terményeket Budapest székesfővárosban nagyobb mennyiségben fogyasztják, mint amennyit a kivitelünk kitesz, akkor feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy mi itt teljesen vámmentes behozatalra, a pesti piacra vámmentesen behozható élelmiszerke reskedelemre és forgalomra számítsunk és azt hiszem, hogy ha a kormányzat és a belügyminiszter úr a szanálás kapcsán ebbe az irányba fogja terelni a kérdést, akkor a főváros szanálása úgy oldható majd meg, hogy a magyar mezőgazdaság a fővárosban ne érezze az ő első számú közellenséget, (Ugy