Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
204 Az országgyűlés képviselőházának 12U* illése 1936 május 6-án, szerdán. szorítkozik, vájjon a költségvetés ezeknek az előbb említett szempontoknak megfelel-e, vagy sem; ezt a felszólalásomat használom fel arra, hogy a költségvetéssel kapcsolatos egyes közérdekű kérdéseket felhozzak s azután, minthogy nem óhajtom aí. Ház türelmét kétszer is igénybevenni, mindjárt a következtetést is levonom a bizalmi kérdést illetőleg. A kormány működését két szempontból bírálom el. Először abból, vájjon képes-e a kormány megtenni és megtesz-e mindent abban az irányban, hogy az ország ügyeit előbbre vigye, hogy dolgozik-e egyáltalában és ha igen, helyes irányban-e. A másik szempont az, vájjon a nehéz gazdasági viszonyok között — értem ez alatt a világgazdasági helyzet nehézségeit, — megtesz-e a kormány mindent abban az irányban, hogy gazdasági helyzetünk javuljon, de legalább is, hogy azon a nivón maradjon, amelyen eddig volt, alkot-e és nyujt-e segítőkezet az ország különböző foglalkozású lakosainak? Senki sem vonhatja kétségbe, 'hogy a jelenlegi kormány éppen a nehéz gazdasági viszonyok következtében igen nehéz helyzetben vezeti az ország ügyeit. Költségvetésünk deficites, az adók behajtása nehéz, mert nehéz helyzetben van az ország lakossága. Fokozott takarékosságra van szükség, mindent meg kell fontolni, jól meg kell hányni-vetni a kormánynak azt, amit tesz, kevésből sokat kell neki nyújtani. Nem nehéz egy ország isorsát irányítani akkor, ha az az ország gazdag, ha az adók befolynak, ha a költségvetés felesleggel zárul, de nehéz, ha a helyzet olyan, mint amilyen az ország helyzete a mai időkben. Talán akkor tudjuk megkapni a legreálisabb képet és akkor fogunk tudni helyesen ítélni, ha a kormány jelenlegi költségvetését és munkáját az elmúlt bő esztendőkkel hozzuk összefüggésbe és párhuzamba. En összegyűjtöttem néhány adatot, beszéljenek ezek az adtok, ezeket minden kommentár nélkül ismertetem, mert azt hiszem, ezek fogják a legjobban illusztrálni, hogy ez a költségvetés milyen körülmények között^ és milyen körülményekkel szemben jött létre és vájjon az adott viszonyok között nem a legjobb költségvetés-e. Az adatokat három időszakból fogom . felsorolni és pedig először abból az időből, mikor az ország gazdásági helyzetei igen jó volt, tehát az 1924-től 1929-ig terjedő időből. Az adatok másik része abból az időből származik, amikor az ország gazdasági helyzete rossz volt, töhát az 1932-től 1934-ig terjedő időből, végül pedig a jelenlegi kormány idejéből, az 1935/36. és 1937. költségvetési évből. Hogy ne vegyem nagyon hosszú időre igénybe a t. Házi türelmét, csak az állami közigazgatásra vonatkozó adatokat fogïbm felsorolni, ami annál is inkább lehetséges, mert az üzemeknél a helyzet végig majdnem ugyanaz volt. Az 1924/25. évben aa előirányzat 108 millió hiányt mutatott, a beruházására pedig előirányoztak 16" 3 milliót. (Rassay Károly: Az volt az első szanálási év!) t)e facto mutatkozott az év végével 126 millió pengő felesleg és beruháztatott 17 millió pengő, 1925/26. évre 43'6 millió pengő a felesleg és ugyanakkor beruházásra 13*9 millió pengő volt előirányozva, (Rassay Károly: Itt volt Smith, a:főbiztos!) Az év 93 millió pengő felesleggel zárult és beruh áztatott de facto 15*9 millió pengő. 1926/27-re 600.000 pengővel irányozták elő a felesleget, 'beruházásra pedig 13'9 millió pengő irányozta'tjptt elő. A zárszámadás szerint de facto 148 millió pengő volt a felesleg, beruházásra pedig 15*3 millió pengő jutott. (Gróf Bethlen István: Tessék a leckét jobban megtanulni!) 1927/28-ra 200.000 pengő felesleg volt előirányozva, beruházásokra pedig 13 millió pengő irányoztatott elő. A zárszámadás szerint ebben a költségvetési évben 96 millió pengő volt a felesleg és 157 millió pengő került beruházásra. Ezek voltak azok az idők, amikibr az ország anyagi, gazdasági helyzete jó volt. Máiezekből az adatokból is megállapítható, hogy mennyivel könnyebb volt az 1924-től 1929-ig terjedő időben beruházásokat eszközölni, sőt abban az időben még sokkal több beruíhá'zást, még több hasznos építkezést lehetett volna esziközölni, mert akkor éveken keresztül látható volt, hogy az ország lakosságának teljesítőképessege ísokal többet elbír. 1932/33-ra nem volt előirányozva sem felesleg, sem hiány s beruházásra 21 millió pengő lett előirányozva. Ez a költségvetési év a zárszámadás szerint 8"5 millió pengő hiánnyal zá™*j- tényleg beruháztatott 31 millió pengő. 1933/34. évre 12 millió pengő biány és beruházásra 19 millió pengő volt előirányozva A zárszámadás szerint 53 millió pengő volt a felesleg es 22 millió pengő ruháztatott be. (Rassay íhfr°u y: ^¥r ikor T olt 53 millio P en, ?ő felesleg 1934-ben?) Ha pedig a legutóbbi, az 1935/36. évi költségvetést nézük, azt látjuk hogy az előirányzás szerint 1*8 millió pengő a hiány beruházásra pedig 18 millió pengő iráinyoztátott elo. 1906/37. költségvetési évre 1*6 millió pengő hiány es 21*5 millió pengő beruházás van előirányozva. (Rassay Károly: 1936/37-re 70 millió pengő az előirányzott hiány!). Előzőleg már említettem, hogy az üzemeket elhagyom és kizárólag az állami közigazgatásra vonatkozó adatokat sorolom fel. Említettem azt is, hogy az üzemeknél bizonyos különbséggel néhol emelkedő, néhol csökkenő eltéréssel, hasonló a helyzet. Ezekből az adatokból kézenfekvően látszik, hogy mennyivel nehezebb a mai viszo?J?£ «ózott a kormány helyzete, amikor az aaohzetok adófizetési képessége csak alig fedi az aliami közigazgatás folyó szükségleteit, kereskedelmi merlegünk a gazdasági elzárkózás iolytan csak oriasi nehézségek árán tartható egyensúlyban, és csak esetleges kedvező körülmenyek között érhető el felesleg és a kormány mégis aránylag sókkal nagyobb összegeket akar az ország vérkeringésébe belevezetni, hogy így munkaalkalmat adjon és egyben növelje az állam maradandó vagyonát. Hogy összehasonlítást tudjunk tenni, hogy a beruházások milyen méretűek voltak, vagy, hogy jobban fejezzem ki magamat, hogy a beruházásból a mai viszonyok között mire lesz a beruházandó összeg- felhasználva s ebben a tekintetben hogyan áll a múlttal szemben a helyzet, kivettem egy beruházási célt, amelyre az összegeket beruházták és pedig az útépítést és összegyűjtöttem az adatokat arra vonatkozólag, hogy az útépítés hogyan állt ugyanezen idő alatt az országban. A következő eredményt láttam. 1924-ben 3-2 kilométer utat építettek, 1925-ben 4-2 kilométert, 1926-ban 13-6 kilométert, 1927-ben 40-2 kilométert, 1928-ban 130-3 kilométert, 1929-ben 111-8 kilométert, (Gr. Bethlen István: Ezek házszámok kérem!) 1933ban 88-7 kilométert, 1934-ben 70 kilométert, 1935/36-ban pedig 146 kilométert. Vagyis 1924től 1935-ig a megépített utak 462 kilométert tetltek ki, míg 1935/36-ban 146 kilométert, tehát
