Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

190 Az országgyűlés képviselőházának 12U* ülése 1936 május 6-án, szerdán. érdekközösség az, ahol az országban egynéhány ezen, vagy tízezer ember jólétben dúskál, semmi panasza nincs, a nép többsége pedig fizet és egyébként hallgasson, mert joga ahhoz, hogy szóiihasson, nincs. Ezen az alapon nemzeti egységről beszélni nem lehet, mert :a nemzeti egységnek bázisa az a nemzeti érdekközösség, amelynek szervezeti biztosi tásiai a demokratikus jog, a népnek valódi önrendelkezése, -szava, súlya, hatalma, befolyása az ország dolgaira, T. Ház! A demokratikus válaszójog voltaképpen nem olyasvalami, ami kuriózum ivolna, almit csak ebben :az országban követelünk, a demokratikus választójog világszerte, európaszerte jó a nagy nemzeteknek és jó a kis népeknek, jó az ipari nemzeteknek, jó az agrár népeknek. Hát voltaképpen mi indokolja azt, hogy csak nálunk ne élvezhesse az ország népe ezt az önrendelkezési jogot, ne élvezhesse a demokráciát? Mi indokolja azt, hogy eigy olyan kormányzati rendszert, amely beválik Angliában, Franciaországban, Dániában, Svájciban, a Skandináv-államokban "mindenütt ahol civilizáció és kultúra van... (vitéz Szalay László: Es Németországiban! — Malasits Géza: Ott nincs! Az egész ország egy börtön!) A mai Németországot azért felejtettem el, mert azt önnek akartam ajándékozni. (Farkas István: Az ottani demokráciát elviheti! Azt magának adjuk.) Nem indokolható ilyen körülmények között, hogy éppen a mi országunk legyen ebben a vonatkozásban és ebben a pontban a világ csúfja azzal ai választasi rendszerrel, amelyet — mint beszédem elején kifejtettem — az ország egyik legfőbb jhírósága ilyen súlyosan volt kénytelen megbélyegezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) r T. Ház! Gömbös miniszterelnök úr talán már meg is valósítaná ezt a szükséges és olyan régen köivetelt <reformot, ha az ő kebelében és pártjában is nemi lakozna több lélek. A pártjában ott látjuk az öreg csuklyás okát és az ifjú nácikat ^egyaránt. Pártjában mindent találunk, osak éppen reformereket nem. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A kormányzat olyan sajtót támogat, vagy tűr el maga mellett, amely kompromittálja az ő reformtörekvéseit, kompromittálja szándékait és kompromittálja őt — imagát is. Az az új világ, amelyről annyi szavalatot hallottunk az utóbbi időben, a legjobb esetben és a legtárgyilagosabban is tekintve, csak egy ígéret, semmi más. Egyelőre a helyzet az, hogy Európa szabad népei, tehát Európának az úgynevezett régi világbeli és régi világviszonyai között élő népei még zsírosabb reggelit tudnak enni, mint amilyen egész napi vagy heti kosztban részesülnek azok a szerencsétlen népek, akiknek számára azt a bizonyos új világot már megvalósították. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azonkívül a történelmi tény mégis csak az, hogy ilyen antidemokratikus vagy parancsuralmi kormányzati rendszerek azért jelentenek az egyes népek életében veszedelmet, mert az ilyen antidemokratikus és diktatórikus parancsuralmi kormányzati rendszerek a történelem folyamán még mindig és mindenütt véres forradalmakba torkoltak. Mutasson nekem ez a t. kormányzat vagy a mögötte ülő párt akármelyik híve egyetlen történelmi példát, amikor egy diktatórikus parancsuralmi rendszert, egy diktatúrát nein követett volna összeomlás és véres forradalom, (Ügy van! Ügy van!) a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezek alapján végeredményben azt kell kérdezném, mi szükség van erre s milyen érdeke szól az országnak amellett, hogy a mai kormányzat ilyen bizonytalan és ingoványos talajon akar mozogni és ilyen ingoványos és veszedelmeket magában rejtő talajon akarja a magyar politika útját megszabni. Mi ezt veszedelemnek tartjuk. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja cl.) Mi voltaképpen ezt a tényt és ezt a körülményt tartjuk annak, ami okozza ennek a mai politikának az elmaradottságát, ami okozza belpolitikai téren, szociális vonatkozásban és külpolitikai téren egyaránt ezt az elmaradottságot. Az egyetlen dolog, ami nézetem szerint erről a holtpontról elvezetheti a magyar politikát és a magyar közéletet s ami a magyar nép számára is biztosíthatja a szebb és jobb jövőt, az a nép önrendelkezésének biztosítása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Demokratikus orientáció: ez a mi legfőbb követelésünk. Minthogy ezt nem látjuk biztosítva ebben a kormányzatban, ezért vagyunk mély bizalmatlansággal eltelve a kormány iránt s ezért a költségvetést nem fogadhatom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Farkas Elemér képviselő úr. Farkas Elemér: T. Képviselőház! Ha én Buchinger Manó igen t. képviselő úr fejtegetéseire reflektálni akarnék, rövid lenne az az idő, amely rendelkezésemre áll igénytelen nézeteim kifejtése céljából. Mégis két mondatára, két megállapítására reflektálni kívánok. Az egyik a titkos választójogról elmondott véleménye, a másik pedig külpolitikai fejtegetése. Igen t. képviselő úr, méltóztassék egyszer tudomásul venni, hogy sem. én, sem az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, sem a múltban, sem most nem áll útjába semmiféle olyan törekvésnek, amely egy józan, egy reális, a nemzet célkitűzéseit hűen követő választójogi reformot, akar megvalósítani. Nem zárkózunk el ez elől, azonban mindig el fogok és el fogunk zárkózni az olyan választójogi reform elől, igen t. képviselő úr, amely olyan formában szeretné megváltoztatni a választójogot, amint azt az igen t. urak 1918-ban — nem 1919ben, hanem 1918 novemberében és decemberében — szándékolták és akarták. Ami-kor a főváros utcáin valamennyien láttunk plakátokat, amelyeken a parlament épülete volt lerajzolva, egy irtózatos nagy mázoló ecsettel vörösre befestve és a parlament épületére az a felírás volt mázolva, hogy: vörös parlamentet akarunk. Ebbe a választójogba, igen t. képviselő úr, ismétlem, nem fogunk belemenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Horváth Zoltán: Ez mellébeszélés volt. — Zaj.) Csendet kérek! Farkas Elemér: T. képviselő úr, a választójognak ebbe a formájába (Horváth Zoltán: Senki sem akarja ebben a formában!) — nem a képviselő úrral szállok vitába, méltóztassék meghallgatni — nem fogunk belemenni, de mindenféle józan, reális és a nemzeti célkitűzéseket megvalósító reformot szívesen fogadunk. (Horváth Zoltán: Látjuk! — Peyer Károly: Csak egyféle választójog van: tisztességes!) A másik az igen t. képviselő úr külpolitikai fejtegetése. Erre én bővebben kitérni nem akarnék és nem követhetem ebben az» igen t. képviselő urat azért, mert igénytelen meggyő-