Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-123
176 Âz országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1936 május 5-én, kedden. kapitalizmus mennyivel szívesebben alkalmaz női munkaerőt, mint férfimunkásokat, mert a nőknek hasonló munkateljesítményért kevesebbet fizet. Amíg 1920-ban 100 dolgozó férfira 26 női munkás esett, addig 1930-iban már 36 női munkás esik. Ez azt bizonyítja, hogy a férfimunkás kiszorul a munkából és helyét az olcsóbb munkaerő foglalja el. r Ezekkel kívántam válaszolni azokra az állításokra,, amelyekkel a kormány és a kormány sajtója azt állítja, hogy a gazdasági helyzet lényegesen javult. Sajnálattal kénytelen vagyok ezekből a ibivatalos adatokból megállapítani, hogy a dolgozó osztály helyzete semmivel sem javult. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: 1931 óta lényegesen javult! — Propper Sándor: A kartelek helyzete javult!) A dolgozó osztály helyzete lényegesen rosszabbodott. En nagyon kíváncsi vagyok a miniszter úr adataira; remélem, nem a Máv. adatait fogja előhozni, amelyekkel egyszer itt már vitatkoztunk, amikor is megállapítottuk, hogy a Máv.-nál olyan bérrendszert vezettek be az ön minisztersége alatt, hogy aki többet dolgozik, az kevesebb fizetést kap. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A legmagasabb béreket fizeti a Máv.!) Csak olyan rendszer • van bevezetve, hogy ha valaki többet dolgozik, kevesebbet kap. (Winchkler István kereskedelemés közlekedésügyi miniszter: Ezt már megcáfoltam!) A grafikon, statisztika és a tabella ott van; szívesen vállalkozom arra, hogy a miniszter úrnak ezt bebizonyítom, és teljes egészében fenntartom, hogy ez a helyzet. En a kormány gazdasági politikájával sem értek egyet, amely nem teszi lehetővé, hogy az ország dolgozó népének — nemcsak az ipari munkásságnak, hanem a mezőgazdasági munkásságnak is — a helyzete javuljon. En ugyanis egy ország jólétét nem abban látom, hogy van tízezer vagy húszezer ember, aki bőségben él, (Felkiáltások a báloldalon: Ez igaz!) aki egymagái annyit kap, mint 300 munkás évi keresete együttvéve, (Mózes Sándor: Esetleg ezer munkásé!) amit nem tartok helyesnek, hanem egy ország jólétét abban látom, ha a munkásság és a dolgozó emberek átlagos életszínvonallá emelkedik. (Zaj. — Mózes Sándor: A kartelvezérek ott ülnek a túloldalon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Ha a munkások és dolgozók átlagos életszínvonala emelkedik, akkor fogyasztóképesek lesznek, akkor képesek lesznek emberi életet élni. T. Ház! En a kormány elfogadott Programm ját nem látom megvalósítva. (Felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk! Még tíz perc van!) Es mivel tényleg helytálló az, amit annakidején a 95 pont végére odaírtak, hogy tudniillik minden programm ós ífgy ez a munkaterv is .annyit ér, aimennyit megvalósítanak belőle, (Malasits Géza: Akkor nem sokat ér!) meg kell állapítanom, hogy ez a programm, amelyet a kormány célul maga elé állított, távolról sem valósíttatott meg. Azok a törvények, amelyeket a legutóbbi hónapokban letárgyaltunk: a földbirtokreform, a hitbizományi reform, a telepítési javaslat, (Rakovszky Tibor: Majd visszaküldjük a felsőháznak radikálisabban! — Zaj.) a kisiparosok segítése érdekében hozott törvény mind nem azt eredményezte, amit eredményeznie kellett. (Zaj.)~ Még arra hívom fel a jelenlevő miniszter úr figyelmét hogy a vasúttól a forradalmi időkben kifejtett tevékenységük miatt elbocsátottak igen sok olyan munkás alkalmazottat, akik becsületesen végigszolgálták a 20—25 évüket és a háború alatt becsületesen teljesítettek kötelességüket, itt nem egy-két személyről, hanem nagyobb tömegről van szó. Hjzek már ismetelten Kertek ügyük revízióját, kérték, hogy botlásaikkal szemben gyakoroljon a kormány ke gyeimet és részesítse őket kegydíjban azon szolgálat után, amelyet becsülettel elvégeztek, s amely után kegydijat érdemelnék. Mert végeredményben, ha képviselők lehetnek termelőbiztosok, {lígy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) akkor miért nem kaphatja meg egy vasúti fékező azt a kegy díj at, (Rakovszky liöor: Sőt, grófok is voltak!) amelyre neki szüksége van. Ezt a kérelmet a miniszter úr figyelmébe ajánlom. Szerencsétien szegény emberekről van szó, akikkel szemben a bosszúállás politikája már emberi szempontból sem helytálló. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon A költségvetést az előbb említett indokoknál fogva általánosságban sem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Melczer Lilla! Melczer Lilla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A népesedéspolitikai kérdések napjainkban mindjobban előtérbe nyomulnak, és már komoly statisztikusok beszélnek a fehér faj kipusztulásáról és degenerálódásáról. A születések számának csökkenése világjelenség, azonban különböző méretű a különböző nemzeteknél és fajoknál. Bennünket magyarokat rendkívül érdekel az a kérdés, mert a környező államok némelyikében sokkal jobbak a születési, szaporodási viszonyok a htaizánkban tapasztaltaknái. Minél nagyobb hazánk és a szomszéd államok között a szaporodási különbség, annál rosszabb, annál aggasztóbb tünet ez ránk nézve, mert az egyensúly megbomlása könnyen a számbelileg túlsúlyban lévő nemzet javára döntheti el a mérkőzést. Kétszeresen fontos tehát, hogy népünk szaporodását minden rendelkezésre álló eszközzel elősegítsük. (Rakovszky Tibor: Becsületes földbirtokpolitika!) A lehetőség szerint elsősorban a családalapítást kell a legnagyobb mértékben lehetővé tenni. A falusi embereknél, a falusi néposztálynál, amely talán a legszegényebb néposztály az országban, a házasodás ma is nagyon sürün fordul elő, rendesen alapítanak családot, s a házasságkötések száma megfelelő. Másképpen van azonban ez a városi lakosságnál, különösen pedig a tisztviselőosztálynál. (Zaj.) A városi lakosságnál és különösen a tisztviselőosztálynál azt látjuk, hogy százszor is meggondolják azt, hogy megházasodjanak, s ennek oka főkép az anyagiakban keresendő. Nem egészséges állapot az sem, hogy vannak fiatal házastársak, akiknél a férj munkanélküli, az asszony pedig gyárba, vagy hivatalba jár, akiknél tehát a gyermekáldást minden eszközzel megakadályozzák. Ha pedig van gyermek, akkor azt lehet mondani, anya nélkül, vagy legalább is anyai gondozás nélkül nő fel, ami nem jó kihatással van erkölcsi és testi épségére. Elképzelhetetlen azonban a családi élet anya nélkül, a háztartás vezetése nő nélkül. És családvédelmet csak akkor tudok elképzelni, ha ezeket az állapotokat radikálisan és törvényesen megváltoztatjuk. Az első lépést úgy képzelem el a városi lakosságra vonatkozólag, hogy rendeletileg iszabályoznánk vagy törvényt ihoznánk arra nézve,
