Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

166 Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1936 május 5-én, kedden. seg vetéshez. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Költségvetési vitánál nincs tárgy! — Bródy Ernő: Jósika is írt a csehekről; Magyarországon!) Rátz Kálmán: A világháborúra mégis kénytelen vagyok visszatérni, mert hiszen ez minden bajunk eredetének látszik, amelyben most szenvedünk, úgy politikai, mint gazdasági tekintetben. Még ki akarom jelenteni, hogy a világháborúban mi, magyarok akaratunk ellenére vettünk részt, ez már számtalanszor elhangzott. Azt ránk kényszerítették, mi nem kerülhettük ki. Az viszont nem áll, hogy mi csak id egén érdekekért harcoltunk, hanem igenis saját bőrünkért is harcoltunk, mert nagyon jól tudtuk, hogy bennünket fel akartak osztani, hiszen már a világháború előtt forgalomban voltak ilyen tervek és térképek. Az.sem igaz, hogy mi már eleve veszteségre voltunk ítélve, mert a központi hatalmak a világháborút több ízben megnyerhették volna, különösen, ha a közös vezetés és anyagi ellátás már kezdettől fogva, vagy minél előbb megvalósulhatott volna. (Rassay Károly: Ha a diplomácia jó lett volna!) Mindenesetre fontos lett volna az anyagi ellátás megvalósítása és az is, hogy a harcoló frontot nem kellett volna sem alulról, sem pedig felülről destruálni, mert ami a destrukciót illeti, az bizony elég magas helyről is megindult, nem csupán alulról. Nem akarok sokáig időzni ennél a fájdalmas tárgynál, amely a háború és ezzel együtt integritásunk elvesztésével (Rassay Károly: Csak tessék!) van összefüggésben, csak annyit említek meg, hogy nekünk még a világháború végén is módunkban lett volna védekezni a betolakodók ellen. 16 hadosztály állott rendelkezésre. Ha ezt lelki összeomlasztással szét nem rombolták volna, — a Károlyi-kormánynak és az akkor hatalmon lévőknek ez a legnagyobb bűne, hogy megmaradt csapatainkat szétzüllesztették — még módunkban lett volna a védekezés. (Propper Sándor: Tisza István kijelentése okozta az összeomlást! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Tisza István ebben a teremben mondotta, hogy elvesztettük a háborút! — Zaj a jobboldalon.) Tessék a háborút! — Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Ezt önképzőköri hallgatóság sem hiszi el!) Tessék csak rámbízni a továbbiakat, meg fogom önnek is magyarázni. (Esztergályos János: Hogyan?) Ha nehezen is fog menni, megpróbálom. (Derültség a jobboldalon.) Magyarország határát néhányezer ember lépte át. Tessék magának a fáradságot venni és egy kicsit olvasni és akkor bizonyítva látja képviselőtársam, hogy csak néhányezer ember lépte át Magyarország határát, ezeket pedig játszva kiverhettük volna. A szerb hadsereg szétbomlóban volt, hiszen évek óta nem is látták hazájukat. Ha csak néhány hadosztályunk maradt volna, azt tetszik gondolni, hogy mi nem vertük volna ki a betódulókat? Az entene, amely már szintén erősen hadifáradt volt, talán újzélandi, vagy angol-amerikai csapatokat küldött volna egy olyan beláthatatlan expedícióra, mint Magyarország megszállása, pusztán abból a célból, hogy ellenségeinknek kiszolgáltasson? Ez nagy tévedés. Az entente erre egyetlen katonát nem adott volna. Ez szintén megvan írva Wilson emlékirataiban, nem Wilson köztársasági elnök, hanem Wilson tábornagy emlékirataiban. Az entente egyetlen katonát nem adott volna azért, hogy ellenségeink kedvéért letörjenek bennünket. Ez a valóság. A világháború azonban nem csupán politikailag hozott óriási változásokat, hanem gazdasági tekintetben is mintegy fordulópontot jelent az emberiség történelmében. Már a világháború előtt egyensúlyi zavarok keletkeztek. A kapitalista piacra való árutermeles, a versengések, a különböző spekulációk megterem; tették a látszólagos túltermelés fogalmát, ami viszont áringadozásokat szülve, visszahatott az egész termelés biztonságára. Ezek kiküszöbölésére, elsősorban azonban az értékesítés, majd a termelés szabályozására, tehát elsősorban a nyereség biztosítására megalakultak a különböző ringek, hogy a sorozatban először említsem a legcsekélyebb értékűt, a ring után a kartelek, a szindikátusok, a trösztök és mint Legfejlettebb egység a konszernek. Azáltal, hogy ezek a kapitalista termelésben mintegy trombotikus szüneteket képeztek, nagyon természetes, hogy idővel a szabad versenyre is károsan hatottak. Tulajdonképpen tehát a trösztöknél kell kezdenünk a szabad verseny lehanyatlásának okát keresni. A világháborúban a világgazdasági egység darabokra tört és a minden oldalról körülfogott s úgy gazdaságilag, mind katonailag ostromlott várként kezelt központi hatalmak kénytelenek voltak önellátásra törekedve kötött, szervezett gazdálkodást bevezetni. Ezt elsősorban Németor szag kezdte meg Rathenau vezetésével, majd ezt követték más államok is. Ez volt tehát a kezdete a kötött gazdálkodásnak, amely azután az egész világon mindig jobban és job ban elterjedt és amelynek a megszüntetését nem is lehet követelni most, mert hiszen ez összefügg az általános világpolitikai és gazdasági helyzettel. A világháborúban a túltermelés fogalma egyelőre teljesen megszűnt, meri hiszen a háborúnak a moloch ja mindent felfalt. Európa erőforrásai nem voltak elegendők és csakhamar kimerültek, de kimerültek az antantéi is éppen úgy, mint a mieink. Amíg tehát mi kötött gazdálkodásra rendezkedtünk be, addig az antant a tengerentúlról kezdett importálni és pedig először természetesen nyersanyagokat, élelmiszereket. Öriási nagyságú, szűz területeket törtek fel, amelyeket elgépesített termeléssel munkáltak meg és gyorsan sokat, de olcsón termeltek, tehát koncentrikusan. Későbben azonban a németek búyárhajóharcai által bekövetkezett hajótérszűke következtében is kénytelenek voltak új ipari területeket létesíteni egyes gyarmatokon, ahonnan fél, majd kész gyártmányokat szállítottak. Fokozott mértékben szállított Amerika is, valamint Japán, amely ezzel a háborús nyereséggel alapozta meg modern dömpingiparának alapjait. A világgazdaság egysége és egyensúlya tehát a világháború alatt teljesen felbomlott és amikor az energiaés anyagfaló mérkőzés véget ért és a világháborút követő években jelentkező áruéhség is kielégült, nemsokára manifesztálódnak a világváltságot megelőző versengés tünetei is. Európában egyelőre még a győztesek is vesztesek maradnak. A cári Oroszország a polgárháború tüzében izzott és kikapcsolódva a világgazdasági forgalomból, megszűnt nyersanyagszállító és piacterület lenni és egyelőre eltűnt a történelem süllyesztőjében. De azzal, hogy ez a nagy egység kibukott, fokozta a világgazdaság anarchiáját. Amerika a mellett, hogy óriási üzleteket csinált, számos európai államnak hitelező-