Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123, az elmúlt 15 évet és vizsgálom azt az ered­ményt, amelyet a termelés ebben a 15 évben elért és vizsgálat alá veszem akár a mezőgaz­daságot, akár az ipart, akár más foglalkozási ágat ebben az időben, merem állítani, hogy olyan nagy fejlődéssel és olyan nagy (haladás­sal állunk szemben, amely örömmel tölthet el bennünket. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Itt tehát van fejlődés, akaraterő és alkotni vágyás. Ezeket az erőket meg kell organizálni, meg kell fogni. Ezt a gondolatot látom előre­törni a 'kormányzatnak a tevékenységében. Evek óta sürgetem az úgynevezett általá­nos gazdasági műveltséget. Neon elég az, ha az 'egyik oldalon vannak kevesen, akik jól van­nak felruházva sok tudással és sok ismerettel, de a másik oldalon a nagy néptömegek nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. Ebben az irányban .halad az igen t. kultuszminiszter úr, amikor a gazdasági ismeretek fokozására helyezi a súlyt az iskolákban. Ebben az irány­ban halad az igen t. földmívelésügyd miniszter ÚT is, amikor éppen a gazdasági iskolákat j akarja effektívekké tenni, az iparügyi minisz­ter úr is, amikor az iparnak, 'elsősorban a kis­iparnak a színvonalát akarja emelni. Termé­szetesen ez nem könnyű munka. Evek óta kérem, bogy vegyék kézbe az egész falu termelési politikáját. Sok történt már. Amikor azonban az ifjúsággal, annak nehéz kérdéseivel állunk szemben, akkor az volna a feladatunk, hogy elsősorban olyan ifjúságunk legyen, amely nem a hivatali zöld­asztalnál akar érvényesülni. En nagyobb erőt látok abban az ifjúságban, amely gazdasági ismeretekkel és tudással felszerelve megy ki a falura s gazdasági életbe, hogy organizátora, apostola és mestere legyen a gazdasági művelt­ség terjesztésének. (Elénk helyeslés. — Rátz Kálmán közbeszól.) Igenis, — nagyon helyesen mondja Rátz Kálmán t. képviselőtársam — legyen is tere erre. Mi állná útján annak, hogy megszervezzük azt, hogy egyik vonalon a mezőgazdaság, másik vonalon az ipar járáson­kint egy-két vagy több egyént állítson oda, akiknek hivatása volna, hogy kontrollálják a tanítást az egész vonalon és tanácsadó legyen. Ez nem új gondolat, vannak államok, ahol már rég megvalósították ezt. Itt van Dánia, amely fiatalságának ezreit tudta így egyszerre elhe­lyezni. Ezt nálunk is meg, lehetne csinálni és akkor fogjuk tudni azt a szellemet megterem­teni, amely gazdasági életünket nem hitt mér­tékben fellendítheti, örömmel látom ebben az irányiban haladni az igen t. kormány tevékeny­ségét. Ez lesz az igazi munkaközösség, amely a gazdasági és társadalmi erőknek helyes megorganizálása ezek hatásfokának emelését fogja eredményezni. Tessék elhinni, — ily munkaközösséggel egyszerre mélyreható vál­tozások következhetnek be a mi egész gazda­sági életünkben. T. Ház! Ma is hallottam és Alföldy Béla igen t. képviselőtársamtól és másoktól is hal­lottam, amikor a közegészségügyi törvényeket tárgyaltuk, ' hogy a fogyasztási és élelmezési viszonyok nálunk a legrosszabbak. Nem helyes, ha ezen az oldalon túlozunk és nem tudok ab­ban sem osztozni, amit iken t. Sulyok képvi­selőtársam mondott, hogy itt 4 millió ember­nek nincs meg az életlehetősége. En azt mon­dom ezzel szemben, hogy ha mi a mi egész termelésünket meg tudjuk organizálni és nem ijedezünk folyton a többtermej.éstől, amint na­gyon helyesen nem ijedezik az igen t. földmí­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VU. ülése 1936 május 5-én, kedden. 147 velésügyi miniszter úr és ezáltal tudunk ter­méstöbbleteket elérni, tudjuk belső fogyasztá­sunkat felfokozni, tudunk munk.aalkalmai te­remteni, a tőkeképződés fokozódását eléini, akkor a célunkat elérjük. Földszerzés az is, amikor a földet megfelelő müveléssel a maga termelési erejében f elf okolom. Hála Istennek, nem vagyunk ebben a tekintetben a kapacitást illetően kihasználva. Itt megvan a lehetősége — ha valamivel töb­bet fogunk a magunk fogyasztásával törődni, — olyan átszervezésnek és ebben az irányban ha­lad ez az egész élet, hogy gazdasági erőnket hatalmasan felfokozzuk. T. Ház! Ezzel kapcsolatban csak helyeselni tudom mindazokat az intézkedéseket, amelyek­kel a kormány ezeket a törekvéseket alátá­masztja. Nem akarok itt végig minden problé­mát felsorolni, de ba véletlenül az Alfölddel fogok foglalkozni, ezt azért teszem, mert én is ott vagyok képviselő. Merem állítani, hogy az ország egyes területei mind különleges meg­vizsgálást igényelnek a, maguk termelési és gazdasági politikájuk szempontjából. Azt, hogy az Alföld ma előtérbe került, azt sajátos hely­zetének köszönheti, amely helyzet rajta kívül állott elő, de amely helyzet megkívánja, hogy mentül komolyabban foglalkozzunk vele. Ha az öntözés kérdését évekkel ezelőtt fel­vetették, az baj volt és nem találták össze­egyeztethetőnek népünk természetével. E tekin­tetben ma imár azokat igazolta az idő, akik az öntözést vallották, akik az öntözést programúi­ba akarták venni. Ezért örömmel üdvözlöm azt a tételt, amely mint öntözési tétel szerepel a beruházások keretében. Engedje .meg az igen t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy egy másik kérdésire, a ta­nyavilág kérdésére hívjam fel egy kissé a figyelmét. A tanyavilág speciális jelensége a mi életünknek és ezt nem kell lebecsülni, mert egymillió ember lakik a tanyavilágon és na­gyon nagy az a terület is, amelyet mívelés alatt^ tart. A tanyavilág megérdemli, hogy kérdéseivel nemzetpolitikai szempontból mé­lyebben foglalkozzunk. En e tekintetben csak pár kérdést fogok előadni. A tanyavilág jó része nagyon messze van a kultúrhelyektől, tehát különleges feladatun­kat kell, hogy képezze az ő kultúrszínvonalá­nak emelése, mert merem állítani, hogy a tanyavilág akar tanulni. Másik megjegy­zésem az, hogy más tarifapolitkát kérek a vasutaktól. S számoljanak f a tanyák vi­szonyaival, hogy az a szegény tanyás ne legyen kénytelen órákat és napokat elvesz­tegelni, amikor a maga áruit piacra viszi. Természetes, hogy nem lehet az összes utakat megépíteni, de annak idején, amikor mint ke­reskedelmi miniszter, az összekötő utak problé­májának megoldását felvetettem és megindítot­tam, ebben ott szerepelt a tanyavilág útügye is. Ha a tanyavilágon mindenütt csak egy-két utat r akarunk kiépíteni, tessék elhinni, hogy ezt évente párszázezer pengővel meg lehetne valósítani s ezzel nemcsak emeljük a tanya,­világ szellemi és gazdasági nívóját, hanem továbbmenőleg, nagy motorikus lökést is adunk a községképződésnek, mert mégis abban az irányban kell baladnunk, hogy a tanyavilág szétszórtsága megszűnjön. Minden ténykedés a tanya világ érdekében nemzeterő fokozás. Látom, hogy mindez ott szerepel a kormány programmjában és akár a mezőgazdaságot, akár az ipart veszem, hiszem is, hogy ezek az eredmények nem fognak elmaradni és meg 21

Next

/
Thumbnails
Contents