Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

72 Az országgyűlés képviselőházának 99. amelyben kávét és teát lehessen uzsonnázni anélkül, hogy az illető az áruházban venne valamit. Ne vegyék el a kávéházak és vendéglők fogyasztóközönségét dömpingárakon, (Rassay Károly: Ujságelőfizetésért fazekat adnak!) amelyek azért vannak dömpingáron tartva, hogy ezáltal a közönséget valamely más cikknek vásárlásánál valahol regresjszálás útján csapják be és mutassanak neki olyan árakat, amelyeket másutt nem tudnak elérni. (Buchinger Manó: Erre a célra a tisztviselők fizetését 20%-kal kell emelni és a munkásokét is!) Semmi összefüggés nincs a kettő között, képviselőtársam. Kívánatos volna, hogy az áruház ne legyen se hentes-, se mészárosipar, abban ne lehessen nyers húst vásárolni, ott ne legyenek székállók és ne mérjenek sertéshúst, se virslit, se felvágottat, hanem hagyják meg ezeket az iparosok kezében; hogy az áruház ne legyen fodrászműhely is, ahol a látogatóknak a beretválkozás, a nyiratkozás ós a hölgyeknél az onduláció lehetőségét is megadják anélkül, hogy azok valamely vásárlási kényszer alatt állanának. (Müller Antal: Lassan már a vakbelüket is kioperálják!) Ezek mind iparosok kezéből veszik ki a kenyeret és amíg azt látjuk, hogy a főváros vásárcsarnokai panganak, addig ezekben az áruházakban 8 és 10 személyes liftekkel viszik fel az emeletekre piaci kosaraikkal a háziasszonyokat. Ezeket a kérdéseket igenis.meg kell oldani. Az áruház maradjon áruház, kiki a maga mesterségét folytassa ezen a téren. (Helyeslés a középen. T. Képviselőház! Az iparosságnak sok tekintetben javát és előnyét szolgálja ez a javaslat. Azt azonban nem állíthatjuk mi sem, — és azt hiszem, ezt a miniszer úr maga is tudja — hogy ezzel minden kérdés meg volna oldva. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az indokolásban is benne van!) Tudom, de azért meg akarom állapítani, hogy nem azt mondjuk, — mert ezt hallottuk a másik oldalról — hogy most minden panasznak egyszerre vége lesz, ha ezt a javaslatot törvényerőre emeljük. Mert itt van még mindig az iparosságon a közterhek rendkívüli mértéke. Nagyon kérném az iparügyi miniszter urat, méltóztassék a pénzügyminiszter úrral valamilyen formában szót értetni abban a tekintetben, hogy a mai rendkívül nehéz viszonyok mellett a közterhek behajtásának módján valamit enyhítsenek. (Élénk helyeslés a középen.) Ma a közterhek behajtása oly brutális formák között történik ímeg, hogy az vérlázító és az a szegény iparosság, amelynek ma nincs rendelése és nincs keresete, nem tudja a részletfizetési kedvezményt sem betartani és ezáltal teljes anyagi tönkremenetel elé jut. Én azt hiszem, segíteni lehet jóakarattal és abban a tudatban, hogy az áirverés ma nem hozza meg azt a kívánt eredményt, amelyet a pénzügyi hatóságok tőle várnak, mert abból, hogy a szegény iparosnak ipari készítményeit, ipari anyagait, ipari gépeit esetleg elárverezik, a pénzügyi hatóság még mindig nem kapja meg azt a tartozást, amelyet megkaphatna később, ha engedné élni azt az iparost, hogy ez munkájából ezt az adósságát részletekben törleszteni tudná. r Nagy panasz van az iparosok teljes hitelhiányára. Hiába írta meg Széchenyi István a Hitelt, a Világot és a Stádiumot, a világ mai stádiumában hitel nincsen. Különösen nincs az iparosság részére. (Gr. Festetics Domonkos: . Senkinek sincs!) Ha pedig kap hitelt, akkor a ülése 1936 február 28-án, pénteken. kamatuzsora olyan óriási, hogy a kamatuzsora a forgótőke nélkül szűkölködő iparosságot teljesen a kamatszolgáltatás rabszolgájává teszi. Először is kezdődik a dolog már az anyaguzsorával, (Müller Antal: Ügy van! Ezek a súlyos hitelek!) hiszen az iparos a szükséges anyagot a maga szálmára, különösen ha nincsenek összeköttetései, csak uzsoraáron kapja meg. A bankok az ilyen ipari hiteleknél nem elégszenek meg a ikamatszolgáltatással, hanem iparkodnak haszonrészesedést is kikötni maguknak. Volt már eéstem, ahol egy építtetőnek azt «mondották, hogy kap hitelt, de csak akkor, ha ezzel és ezzel az. építőmesterrel építteti a házát. (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Vannak olyan esetek, amikor a kamatkikötésen kívül személyi kikötések is vannak, vagyis a magas kamaton felül még visszaélések is vannak a hitellel kapcsolatosan. Vannak esetek, amikor a bankok maguk ipari vállalatokat tartanak fenn. (Ügy vn! Ügy van! a középen és a baloldalon ) Az affiliait vállalatok a banktól, a takarékpénztártól, a pénzintézettől megkapják mindazokat a szükséges előnyöket, amelyekkel lekonkurráJlhatnak másokat. Azt merem mondani, hogy az ilyen affiliait ipari részvénytársaság vagy ipari vállalat olyan, mint a páncélos vitéz a meztelen emberrel iszemben; fel van ruházva az anyagibeszerzésnek, a hitelnek és minden segítségnek minden páncélzatával. Ezzel konkurráljon egyenlő feltételek mellett szabad versenyben az az iparos, (Müller Antal: Akinek a hank nem ad semmit!) aki mindezektől teljesen el van zárva? (Rajniss Ferenc: Ez a szabadverseny!) Lehetséges az, hogy egy bányavállalat, megszerezvén egy ipari vállalat részvényeit, ismét ipari vállalkozásba menjen bele? Hogy példát, mond jak, a Mák., a szénbánya megszerezte a Magyar Radiátor Gyár részvényeinek többségét és most úgy konkurrál központi fűtési munkák végrehajtásával, hogy ilyen munkákba dömpingáron megy hele, de egyidejűleg öt vagy tízéiyi szénszállítási szerződést köt az illető építtetővel és azon a szénen már bőségesen visszakeresi azt, almit a dömpingipari áraknál veszít. (Mozgás.) Az ilyen illegális konkurreneiát valami formában kizárandónak tartom az iparból. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Valami módon meg kellene védelmezni azt az iparost, akinek ilyen erős háttere nincsen, hogy egyenlő fegyverekkel álljon tehát a szabadverseny elé. (Boczonádi Szabó Imre: Olyan csavaros, mint a radiátor!) En ezt a rendszert a magam részéről szabad iparnak, szabak konkurrenciának elismerni nem tudom. (Rajniss Ferenc: Államosítani kell a szenet és akkor marad a radiátor!) 1832-ből jutott a kezembe egy idézet Szentpéterytől, aki azt mondotta, hogy ahol a mesterember szegény, ott szegény a nemzet; (Ügy van! Ügy van! a középen.) a mesteremberben mutatja magát a nemzet ízlése és a t nemzet erkölcse. (Igaz! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Ez olyan mondás, amely ennek a törvényjavaslatnak indokolásában is helyet foglalhatott volna. Ha én azt a mesterembert, — most nem így nevezzük, most iparosnak nevezzük — ha én azt az iparost az ő erkölcsében fel tudom emelni, ha én azt az iparost az ő ízlésében fel tudom emelni, ha én azt az iparost az ő szegénységéből fel tudom emelni, vagy lefordítva ezt a törvényjavaslat nyelvére: ha én megkívánom a képesítést, ha én megvédem az iparos gazdasági érdekét, megvédem az iparos tisztességét és becsületét, —