Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

54 Az országgyűlés képviselőházának 9Í mert meggyőződésem .szerint ezek a kifogások egytől-egyig alaptalanok. így az ellenzék részéről szóvátétetett elsősorban a zárt 'létszám kérdése, mégpedig nemcsak a gazdasági libera] izmus szempontjából, hanem .abból a politikai megítélésből is, hogy ez a kormánynak talán megint valami különös jogot (biztosít. En nem vagyok ezen a nézeten, én nem látok 'ebben semmiféle politikumot, mert hiszen a legfőbb felügyeleti hatáság kétségkívül csakis az iparügyi miniszter lehet és itt az ő részéről csak elvi döntésről van szó, a részletek szabályrendeleti rendezés, tehát mondjuk az autonómia általi rendezés. tárgyát képezi. Ezenkívül nem is új az a rendelkezés, hogy egyes képesítéshez ós engedélyhez kötött iparok tekintetében új engedély osak abban az esetben adassék, ha annak közérdekű szüksége fennforog, amit az illető érdekképviseletek meghallgatása után állapítanak meg. Hogy pedig a szab ad verseny a kis- és kézműiiparosra nézve nem volt a múltban előnyös, az, sajnos, köztudomású tény. Azzal már foglalkoztam, hogy fel lehet hozni minden zártlétszámrendezéssel szemhen azt, hogy akkor mi lesz az elhelyezetlen ifjúsággal. Nem helyes azonban a két dolog szembeállítása azért, mert, mint már szintén Dulin képviselőtársam, beszédére reflektálva mondottami ha erős iparunk van, akkor ez az anyagiakban megerősödött iparosság sokkal könynyebben tud Ifjakat alkalmazni, mintha az erős konkurrencia és az árromboló verseny következtében a kisiparosság teljesen tönkremegy és akkor a végén sem iparunk nem lesz, sem pedig az iparosnak alkalmazottja nem lehet, aki életképes volna. Politikumot lát az ellenzék részéről egyikmásik felszólalt képviselőtársunk a 19. §-ban is» amely a szakmai megbizhatós ágról rendelkezik. Azt már kifejtettem, hogy a törvényjavaslatnak a szakmai megbizhatóságra vonatkozó ez a rendelkezése emeli az iparosság tekintélyét, erkölcsii színvonalát, az iparosság iránti bizalmat. Hogy pedig ez szintén nem kezelhető politikumszerűleg, annak legnagyobb garanciáját abban látom, hogy a közigazgatási bírósághoz panaszjoga van minden iparosnak, akivel szemben a 19. §-t alkalmazzák. Ez tehát már magában véve feltétlen garancia arra, hogy itt semmiféle politikai üldözés nem lesz lehetséges. Igaz, hogy nemcsak bűntettek és vétségek, elkövetése, hanem kihágások elkövetése esetében is, ha három éven belül háromszor vagy kétszer ilyen kihágást követ el az iparos, bekö vétkezhetik ipar igazolványának megvonása, a törvényjavaslat ^ azonban kifejezetten a szakmai megbizhatós ágot kétségessé tevő kihágásokról beszél és itt sem mondja ki kategorikusan, hogy el kell vonni az engedélyt az ilyen iparostól, csak azt mondja, hogy el lehet vonni. Ennélfogva ebben szintén nem látok aggályos dolgot és meggyőződésem az, hogy a miniszter úr által kiadandó végrehajtási utasítás azután minden aggodalmat tökéletesen el fog oszlatni. Ugyanígy nem láthatok sem politikumot, sem veszedelmet a kötelező mestervizsga elrendelésében; hiszen ez különben is kardinális óhajtása az iparosságnak és a vizsgáztatás is teljesen decentralizáltan történik. Valóban nem lehet elképzelni, hogy a miniszter a mestervizsgára való befolyás gyakorlása útján akarjon, mondjuk, illegális politikai előnyökhöz jutói. Kifogásolják még a törvényjavaslatnak '. ülése 1986 február 28-án, pénteken. az 1. §-át is. Gróf Apponyi György igen t. képviselőtársam azt mondta, ha jól emlékszem, hogy ezután a koldusok tömörülése lesz az iparosok tömörülése, mert a tőkét kirekesztik soraikból. Erről szó sem lehet, mert a törvényjavaslat 1. §-a tulajdonképpen csak a közkereseti és betéti társaságokról beszél és itt is csak azt tiltja, hogy nem képzett iparos beltagja lehessen a betéti társaságnak; kültagként, vagy hitelnyújtóként tehát ezután is szerepelhet a betéti társaságban. Kétségtelen, hogy igen nagy visszaélések fordultak elő azáltal, hogy iparilag nem képzett tőkések iparosokikai társulva, azokat kiuzsorázták, kihasználták; ennélfogva tehát nagyon is üdvös rendelkezése a törvényjavaslatnak az 1. §-ban foglalt rendelkezés, amely az ilyen illegális tőkebefolyást megszüntetni nagyon is alkalmas. Végezetül a törvényjavaslat 13. és 16. §-ával kapcsolatban is támasztottak politikai aggályokat» mondván, hogy a kereskedői és iparostevékenység elhatárolása további ellentéteket fog előidézni és a meglevőket ki fogja élezni. En ellenkező véleményen vagyok és az a meggyőződésem, hogy éppen nyugvópontra fogja juttatni ez a két sizakasz a kereskedői és iparostársadalom között eddig fennállott ellentétet és rivalizálást. Az természetes, hogy a törvényjavaslat, mint voltaképpen iparrendészeti törvényjavaslat még korántsem szabályozza és tartalmazzia mindazokat a lehetőségeket, amelyek a magyar kisipar fellendítése érdekében igénybe veendők lesznek és természetes, hogy gazdasági intézkedésekkel-is gondoskodni kell kis- és kézművesei parunk megsegítéséről. Legyen sizabad nekem is néhány ilyen gazdasági intézkedést különösen figyelmébe ajánlani a miniszter úrnak. így elsősorban úgy vélem, hogy a magyar kisiparosokon új munkaterületek szerzésével a kisipari export fejlesztésével lehet segíteni. De rendkívül fontos volna a kisipari hitel kérdésének megfelelő és kielégítő rendezése, a közterhek, a súlyos Oti.-terhek csökkentése is. Azután igen lényeges kívánsága a kisiparosságnak az adózási létminimum megállapítása és a kötelező öregségi biztosítás bevezetése is. • . Néhány szóval külön kívánok foglalkozni « a kisipari hitel kérdésével. Szerintem az ipartestületi önsegélyezés rendszere volna alkalmas a kisipari hitelkérdés rendezésére, mert a jelenlegi állapot, amikor a Kisipari Hitelintézet és más ilyen hitelintézetek nyújtanak fedezetlen kölcsönöket a kisiparoisoknak, azért nem megfelelő, mert a legtöbb esetben nem, folyik viszsza a pénz és azután nem lehet toválbbfolytatni a kisiparnak hitellel való támogatását. Ha ellenben a kisiparosok maguk önsegélyezőbe tömörülve, autonómiával adminisztrálják .hitelkérdéseiket, akkor ez magábanvéve is erkölcsi garancia arranézve, hogy ezek a pénzek vissza is folynak és egészen ibizonyos, hogy sokkal célravezetőbb lenne ilyen rendszer, mint a jelenlegi. Itt legyen szabad a kerületemben, Zalaegerszeg városában működő ipartestületi önsegélyzőt külön felemlítenem, amely önsegélyző egyesület heti 50 filléres üzletrész alapon 1931 óta működik és a mai napig 90.000 pengőt vett be és ugyanannyit adott kölcsön tagjainak, a nélkül, hogy egyetlen fillér veszteséget is szenvedett volna. Ugyanígy megemlíteni kívánom a háziipar fejlesztésének rendkívüli fontosságát ugyancsak a kerületemben szerzett tapasztalatok alapján.