Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. ü Tudom kérem, de minek van arról szó, hogy el lehet venni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az vonja vissza, amelyik megadta, ez a helyes!) Miért vonja meg? Ez már itt helytelen. Miért van ott szó arról, hogy lehet, miért nem kell neki megvonnia 1 ? Sokkal inkább megtudok nyugodni abban, t. miniszter úr, ha azt méltóztatik mondani, hogy kell. (Patacsi Dénes: Ez még szigorúbb!) Erre azt mondom, hogy embertelen, szigorú, azt is mondhatjuk rá, hogy rossz elgondolás, de megnyugszunk, mert, ha valamit kell csinálni, akkor ott nincs kivétel, amikor ellenben valamit lehet csinálni, akkor személyenként válogatják meg, hogy kivel szemben fogják alkalmazni azt a büntetést. Itt rettentő súlyos intézkedést tartalmaz a < 19. § harmadik és negyedik bekezdése, amikor azt mondja, — ezzel a »lehet«-tel — bizonytalan időre is megvonhatják tőle azt a lehetőséget, hogy önálló ipart folytasson. Tehát elvonható tőle 15—20 esztendőre ez a lehetőség és azt mondja ez a szakasz, hogy csak akkor adják vissza, ha megfelelő idő alatt kifogástalan magaviseletet tanúsít. Mi az »a megfelelő idő, mi az a kifogástalan magaviselet?« A közigazgatási hatóság fogja azt mérlegelni, hogy a megfelelő idő imár letelt-e, (Patacsi Dénes: Eddig is az mérlegelte!) a közigazgatási hatóság fogja mérlegelni, hogy most már kifogástalan magaviseletet tanusít-ef En ezek helyett tudnék sokkal megnyugtatóbb rendelkezéseket, ha azt mondanók, — ha már éppen kell, hogy benne legyen a javaslatban — hogy öt esztendőre, vagy három esztendőre vegyék el ezt a lehetőséget. (Egy hang a jobboldalon: Benne van!) Igaz, hogy van egy ilyen rendelkezés, de ez szintén helytelen, (Derültség.) mert amikor azt mondja, hogy öt esztendeig elvonható, akkor megadja a lehetőséget, hogy egy napra, három hétre, vagy öt esztendőre vonják el. Kétségtelen tehát hogy az iparosnak az az érzése támad, hogy az iparhatóság é!et-halál, kenyér és víz ura, (Rassay Károly: Tessék elképzelni, ő elfogadja a javaslatot, milyen lehet ez a javaslat!) minden vonatkozásban azt kell lesnie, mit akar és mit kíván az az ipari hatóság. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem kell elkövetni ezeket a cselekményeket, akkor nincs hiba.! — Rassay Károly: Aki elfogadja, az így el van keseredve!) Az mutatja leginkább az objektivitást, hogy a^ javaslatnak nemcsak az előnyeit, hanem a hátrányait is bátor vagyok kiemelni. (Gr- Apponyi György: En az előnyeit emeltem ki!) Még sokkal veszedelmesebb ennél egy másik szakasz, — bár mondom, ez, is végtelenül veszedelmes rész — amit az iparügyi miniszter úr igen'helyesen, méltóztatna tenni, ha kiemelne a javaslatból. Sohasem lehet tudni, adódnak, változnak a viszonyok és bár kétségtelen, hogy mindig a minisztériumtól fog függeni, hogy ezt a szakaszt miképpen és hogyan fogják az iparhatóságok alkalmazni, (Rassay Károly: A tejszállítás is a minisztériumtól függ!) mégis jól tudjuk, hogy a közigazgatási hatóságoknál többször akadtunk már olyan cselekményre, amely nemcsak erkölcsileg, hanem a büntetőtörvénykönyv szerint is kifogásolható. Mindezt pedig sokszor nem úgynevezett aljas szándékból teszik, hanem tisztán politikai gondolatoktól vezéreltetve, tehát ninosen garanciánk arra, hogy ugyanez a légkör nem fog-e átterjedni a közigazgatási hatóságokra iparügyi vonatkozásban is. A szakmai megbízhatóság szintén roppant veszedelmes kifejezés. lése 1936 február 27-én, csütörtökön. 47 Tökéletesen igaza volt Malasits képviselő úrnak, amikor azt méltóztatott imondani, hogy talán elég egy rozsdás edény is ahhoz, hogy megvonják a jogot és elég az, hogy a segéd egy elhullott legyet belesüssön a zsemlyébe, ami miatt a mestert veszik esetleg elő. Iparügyi kihágást követ el, auiit észre sem vesz. Különösen bekövetkezhetik ez az úgynevezett reáljogú iparosoknál, akik rendszerint nem •maguk dolgoznak. Például^ egy kéményseprőonester elmegy a városba és segédje valami helytelenséget csinál a füstfaragás körül. Előveszik a mestert, holott az ezt észre sem, vette és máris kétszer-háromszor megbüntetik. Az ilyen két-háromszori megbüntetés után befellegzett az iparűzés jogának, illetőleg, ami még rosszabb, nem fellegzett be, hanem az illető teljesen ki van szolgáltatva attól a pillanattól kezdve az iparügyi hatóságnak. Ettől a pillanattól kezdve már a lélekzetvételt is aszerint fogja gyakorolni, ahogy a főszolgabíró úrnak az kívánatos és tetszik. Ez a szakasz kétségtelenül egy igen súlyos hibája ennek az ipari törvényjavaslatnak és remélem, ha inégegyszer alkalma lesz a miniszter úrnak egy ilyen javaslatot esetleg egységes iparügyi kódex formájában idehozni, akkor az élet tapasztalatai után majd valószínűleg abban a helyzetben lesz, hogy Ő maga hagyja ki ezeket a veszedelmes részeket. A javaslat 4. §ra — amely a villamosenergiának ellenérték fejében való elosztásával foglalkozó vállalkozókról szól és megengedi, hogy szereléseket végezzenek — azzal van indokolva, hogy a községekben nincsenek szerelők. Természetes, hogy addig nincsenek, amíg nincs elektrifikálás. Ha majd lesz elektrifikálás, lesz szerelő is. Méltóztassék legalább a végrehajtási utasításban olyan irányban intézkedni, hogy ilyen esetekben az a vállalkozó elsősorban az ott helyben lévő villamossági szerelőket alkalmazza és ne történhessék meg az, hogy ő levonul a saját embereivel, a helyben lévő kis villamossági szerelők pedig teljesen hoppon maradjanak. Malasits képviselő úr a mestervizsgát helytelennek tartja. Én helyesnek tartom. Ehhez még talán hozzátehetném azt is, hogy az iparosoknak az a kívánságuk, hogy az iparos tegyen vizsgát, bizonyítsa be, hogy tényleg ért ahhoz az iparhoz (Rassay Károly: Ezer és ezer kontár van most!) és ne kontárként szabaduljon rá a társadalomra. (Farkas István: Pénzért megveheti akárki!) Amikor az a segéd egy bizonyos segédidőt eltöltött, tegyen tanúságot róla, hogy most már tényleg mint önálló mester tud működni. Ezt a tanuságtételt azonban ne nevezzék mestervizsgának, mert ez nem mestervizsga, ezt maga a törvényjavaslat is megmondja. A javaslat tudniillik azt mondja (olvassa): »A mestervizsgálat annak igazolására szolgál, hogy a vizsgázó iparában az annak gyakorlásához múlhatatlanul szükséges szakismeretekkel és szakmabeli készséggel rendelkezik.« Ez tehát annyit jelent, hogy tudja azt a legkevesebbet, amit neki tudnia illik, vagyis a minimumot tudja; aki pedig a minimumot tudja, az nem mester. (Müller Antal közbeszól. — Zaj.) Ha lennének ügyvédmesterek, akkor ott is kérnének vizsgát. < En helyénvalónak találnám ilyen vizsga letételét, de ezt méltóztassék szakvizsgának elnevezni és ezenfelül legyen egy mestervizsga. Igen, ezt az iparosok maguk akarják. Azok azonban, akik mesterek lesznek, ezen a szakvizsgán felül álljanak ki egy vizsgát, amelyen
