Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1936 február 27-én, csütörtökön. 37 Elnök: Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr. Malasits Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úx ebben a t. Házban úgy beszélt, mintha szemibenállana egy hatalmas liberális többséggel, amellyel szemben reklamálni ikell a keresztény és nemzeti elveket(Müller Antal: Csak a baloldallal szemben!) Bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy 1919 Ősze óta Magyarországon keresztény és nemzeti uralom van, tehát kár olyat reklamálni, ami amúgy is megyán. (Friedrich István: Ahogy az kinézett 17 éven át! Itt vannak az eredmények! — Takács Ferenc: A keresztény nemzeti uralom juttatta ide a kisiparosságot! — Propper Sándor: Tizenhét év óta csinálják!) Az igen t. képviselő úr valóban megható szavakban vázolta a kézműiparosságnak szomorú helyzetét. Elmondotta, hogy a falvakban hogyan .adják vissza egymásután a kézmüiparosok az iparengedélyeket, hogyan nem tudják fizetni az ipartestületi járulékot, s hogy rettenetesen nagyok az adóterhek. Ezek mind igazságok, és ezzel szembeállította a liberális gazdasági rendszert, amely ezeket okozta. A t. képviselő úr kissé tévedni méltóztatik, mert a liberális politikai doktrína ártatlan abban, hogy az iparosság idáig jutott, s teljesen ártatlan abban, hogy a kapitalizmus ilyen hihetetlen mammut módra megnőtt és pusztítja az iparosságot. (Egy hang a balközépen: Nem egészen úgy van!) A liberális politikai doktrína teljesen ártatlan abban, hogy a sorozatos gazdasági válságok pusztítanak. (Baross Endre: Megértük, hogy ők védik a liberalizmust! — Dinnyés Lajos: Megérjük, hogy Baross is védeni fogja!) E tekintetben a t. képviselő úr méltóztatik kissé a fogalmakat összecserélni. Az, amit a képviselő úr liberális gazdasági politikának mond, az voltaképpen a kapitalizmus, a kapitalizmusnak a megnyilvánulása, amely sem hazát, sem vallást nem ismer, amely nem ismer keresztény etikát és zsidó etikát, amely csak egy etikát ismer: a befektetett tőke után minél nagyobb profitot kipréselni. Embereken, állatokon, országokon, világrészeken gázol keresztül a kapitalizmus, nem törődik semmiféle keresztény elvvel, csak egy elve van- a profit mindenekelőtt. (Reibel Mihály: Ez a baj!) Hogy azután a kapitalizmus kihasználta a liberalizmust a maga harácsoló módszerének igazolására, ez igaz, de bocsánatot kérek, nem használta-e ki a kapitalizmus a katolikus egyházat is a kapitalisták kizsákmányoló módszereinek igazolására

1

? (Zaj.) A manchesteri liberálisok azt mondották, hogy — amint Darwin, a nagy természettudós megállapította — az élet harc és küzdelem, a fajok és egyedek küzdelme, Struggle for life. Ezt applikálták az emberi társadalomra is és azt mondották, hogy akkor boldog az emberi társadalom, ha a verseny teljesen szabad, gátlás nélkül megy; az állani semmi egyéb ne legyen, mint éjjeliőr, aki vigyázzon arra, hogy az utak bátorságosak legyenek, hogy az úton járókat ki ne rabolják, egyébként az állam soha semmiféle módon ne avatkozzék be a gazdasági életbe. (Reibel Mihály: Ez volt a tévedés!) Ezt a liberális elvet a kapitalisták sajátították és használták ki, akik — mint ahogy már mondottam — a katolikus egyházat is kihasználják. En a háború előtt az ország legnagyobb szakszervezetének voltam főtitkára és volt alkalmam tárgyalni Magyarország

1 egyik legnagyobb iparmágnásával, aki nekem azt mondotta: kérem, rendben van, az ipari munkásság kap szakszervezeti helyiséget, kap dalárdát, ki fogok rendelni tanítót, aki őket tanítja, de egyet kérek: hagyják nekem békében a szegény napszámosokat; tegnap írtam Zágrábba a jezsuitáknak, azok el fognak jönni és szép beszédeket fognak mondani a munkásoknak, akiknek épülni fog a lelkük és itt maradnak nálam, nem mennek ki Amerikába. (Farkas István: Es 20 fillérért dolgoznak! — Zaj a középen.) Ez az úr nem volt árja, t. képviselő úr, sőt nagyon is szemita érzésű úr volt, de kapitalista érzéke parancsolta neki, hogy meghajoljon a szakszervezet hatalma előtt, az ipari munkásságot azonban meghagyta hitében, hogy a Lika-Krbavaból származó munkás ne .menjen ki napi 3 dollárért Amerikába dolgozni! Elhozatta tehát Zágrábból a jezsuitákat, akik gyönyörű beszédeket mondtak arról, hogyan kell az életben viselkedni. Tehát egészen nyilvánvaló, hogy a kizsákmányolással kapcsolatban felhasználják az egyházat is. (Reibel Mihály: Már a szociáldemokrácia előtt is küzdött az egyház az ellen! — Farkas István : Az eredmény garasos napszám! — Müller Antal közbeszól. — Propper Sándor: Müllernek is kedves a 10 filléres órabér! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: Tehát, mondom,^ a. kapitalizmus az, amely kihasználja a liberális politikai doktrínát a saját céljaira és azt mint liberális gazdasági politikát állítja oda. Ugyanaz a kapitalizmus ez, amely felhasználja a katholikus egyházat arra, hogy a munkások felé türelmet, áldozatkészséget (Propper Sándor: Es igénytelelenséget!) és a földi nyomorúságba való beletörődést hirdessen. (Reibel Mihály: Jogot és igazság'ot is követel!) Azt mondta a képviselő úr, hogy a keresztényszocialisták nem ellenségei a tőkének^ Elhiszem. A ßerum Novarum sem ellensége a tőkének és a Quadragesimo Anno sem ellensége a tőkének, (Ügy van! a balközépen.) tehát a képviselő urak sem ellenségei a tőkének. ; De naiv kívánság — ne haragudjon a képviselő úr, idősebb vagyok, tehát így mondom meg — azt kívánni, hogy a tőke álljon a közérdek szolgálatába. A tőkének egyetlen feladata, egyetlen szempontja, célja az, hogy minél több profitot kipréseljen. Ez a tőke hivatása, tulajdonsága, erre esküdött fel. (Propper Sándor: Tessék megkérdezni Knoib Sándort! Knob Sándor ért hozzá! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: A képviselő úr beszédének még csak egyetlenegy mondatára akarok felelni, szépen, nyugodtan, és ez a következő. (Mózes Sándor: Amikor a tőkéről van szó, egységesek lehetünk! — Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Dinnyés Lajos és Mózes Sándor képviselő urakat kérem, maradjanak csendben. Malasits Géza: A képviselő úr felemlítette, hogy valamikor a temesvári szociáldemokratapárt titkárával ült együtt és vitatkozott vele, és a párttikár azt mondotta a képviselő úrnak, hogy amíg a kereszényszocialista tan a szeretetet, addig a szociáldemokrata tan a gyülöle; tet hirdeti, amely összetartja és harcba viszi a tömegeket. Vagy a képviselő úr nem értette meg azt a párttitkárt, vagy az a párttitkár nem tudta megemészteni azt, amit tanult, mert mi soha emberek ellen gyűlöletet nem hirdetünk (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legnagyobb tanítómestereink egyike Lassalle, az önök keresztényszocialista hittani elvei meg-