Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-112

Az országgyűlés képviselőházának 112 úgyhogy vééi eredmény ben sem a földhöz jutta- J tottak, sem a megváltást szenvedettek nem voltak megelégedve azokkal a rendelkezésekkel, amelyek következtében a földhözjuttatottak megkapták, a megváltást szenvedettek pedig a földhözjuttatottak részére átengedték a földet. (Jenes András: A megváltást szenvedőik kaptak aranyértéket! — Dinnyés Lajos: Megszólalt a haza bölcse! — Zaj.) A földhözjuttatottak, minthogy nem tudták megfizetni a vételárat, a legtöbb esetben ott hagyták a földet, ha pedig ragaszkodtak a kis darab földhöz, a legtöbb esetben abba a helyzetbe kerültek, hogy nem tudták megfizetni a vételárat, amelyet sokszor olyan magasan szabtak meg, hogy a mai földárakhoz képest tálmagasnak mondható. Ennek következtében még ma is folynak a kitelepítések az 1920-ban és 1920 után földhözjuttatottak ellen. (Jenes András: Megszűnt már a kitelepítés! Most már nincs kitelepítés!) De bizonyos helyeken még mindig folyik ez a kitelepítés. (Zaj.) Ezekkel a földbirtokpoliti'kai javaslatokkal kapcsolatban meg kell emlékeznem a Faksz.-házak ügyéről, mert mintegy 38.000 ember kapott 1500 pengő Faksz.-kölcsönt, amelyből házat épített és ma is laz a helyzet, — a kiskőrösi járás községeiben is azt tapasztalom — hogy azért, mert ezek a szerencsétlen emberek nem tudnak eszközölni évi 110 pengő törlesztést, (Zaj.) árverést tűznek ki ellenük, és éppen a múlt héten fordult elő, hogy 300 és 400 pengőért vásárolták meg azokat a házakat, amelyeket maguk a Faksz.-osok is 700 pengőre értékelnek ma. Okvetlenül segíteni kellene ezeken a Faksz.osokon, legelsősorban oly módon, hogy vagy a törlesztési idő hosszabbíttassék meg és ezzel kapcsolatban — figyelembe véve a mai nehéz gazdasági viszonyokat — szállíttassák le a törlesztés, vagy pedig amennyiben ez bármilyen pénzügyi szempontból nem volna lehetséges, ah\tan az esetben a ház értékelését kellene megváltoztatni, a házat kellene újból értékelni és ezáltal^ a kölcsön összegét leszállítani. Ezeket a szegény embereket mindenesetre abba a, helyzetbe kell hozni, hogy fizetési kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni és kis házukat meg tudják tartani. (Jenes András: Megcsinálja a földművelésügyi kormány!) Az, hogy a jövőben meg fogják csinálni, nagyon helyes intézkedés lesz a kormány részéről, (Dinnyés Lajos (Jenes András felé): Nagyon naiv a képviselő úr) de hogy a múltban nem csinálták meg, az olyan hiba, amely okul szolgálha,tott volna a képviselő úrnak arra, hogy meggondolja cselekedeteit és közbeszólásait. (Dinynyés Lajos (Jenes András felé): Boldogok, akik hisznek! Ön is ezek közé tartozik! — Jenes András: Nem veszik komolyan az egészet, mert Dinnyés képviselőtársam mindig mosolyog!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mózes Sándor: Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt követeli, hogy azok a telepesek, akik a törvényjavaslat kapcsán földhöz jutnak, a vételár egyharmadrészét készoénzben fizessék le; ezenkívül még több feltételt követelnek meg, amelyeknek meg kell lenniök annál a kisbirtokosnáL akii ennek a javaslatnak révén földhöz akar jutni. Szükség volna azonban arra, hogy elárverezett ingatlanaihoz viszszajuttassuk azokat az elárverezést szenvedett kisbirtokos ingatlantulajdonosokat is, akiket ingatlanukból időközben már kitelepíttettek. Ez a javaslat már tartalmaz ebben a tekmtet. ülése 1936 március 23-án, hétfőn. 467 ben módosítást, amennyiben kimondja,, hogy ezeknek az elárverezést szenvedett tulajdonosoknak rokonai bizonyos feltételek amellett viszszaszerezhetik a földet, azok mellett a feltételek mellett, amelyeket a telepítési törvény előír. En azonban a magam rész-érői azt a további módosítást indítványozom, hogy necsak az elárverezést szenvedett kistulajdonosok hozzátartozói szerezhessék vissza az ingatlant, hanem) az elárverezett tulajdonosok is visszaszerezhessék az ingatlant, még pedig olyan módon, hogy tétessék lehetővé az, hogy ezek az elárverezett földtulajdonosok 10 éven keresztül 'bérben használhassák a földet, hogy ez alatt a 10 év alatt gazdaságilag megerősödhessenek és tíz év multán, ha már gazdaságilag megerősödtek, ennek a törvényjavaslatnak alapján visszaszerezhessék azt a földet, amelyhez, minden körülmények között ragaszkodni akarnak. (Gaál Olivér: Ezért követellik a járadékbirtokot! — Zaj.) A tarvényjavaslat értelmében (legelsősorban a pénzintézetek kezében levő földbirtokokat lehet földbirtokpolitikai célokra és a telepítés céljaira felhasználni. Ajánlatos volna olyan rendelkezés keresztülvitele a javaslatba, amelynek alapján az összes részvénytársaságok kezén lévő földek telepítési célokra, különösen a, szociális viszonyokra és a közérdekre való tekintettel, igénybevehetők t legyenek. (Bárczay János: Benne van! — Dinnyés Lajos: Sok minden van bemne!) A javaslattal kapcsolatban felszólalt kép; viselőtársaim már nagyon sok statisztikai adatot hozták feL Én a magam részéről részletesebb statisztikai adatokat nem akarok a t. Ház elé hozni, mégis röviden rá kell mutatnom arra, hogy az 1930. évi népszámlálás szerint 8,688.000 lakosunk volt s ebből 4,499.393, tehát 51.8% foglalkozott őstermeléssel. (Dinnyés Lajos: Ebben Jenes is benne van? — Derültség. — Farkas István: ö nem foglalkozik nemzeti termeléssel!) Az öt hold birtokkal rendelkezők és földnélküliek száma — leszámítva a gazdasági cselédeket, 2,373.118-at tett ki, az őstermelők számának tehát kereken 53%, s a gazdasági cselédekkel együtt 2,972.740 volt az úgyszólván nincstelenek száma. Ez a kereken három millió ember az a réteg, amely föld nélkül vagy csak nagyon parányi kis földbirtokkal küzd a nehéz élettel, a nagy megélhetési nehézségekkel. A legnagyobb baj, hogy a törvényjavaslat éppen ezeket a legnehezebben küzdő, az évnek legnagyobb részében munka nélkül tengődő nincstelen földmunkásokat hagyja ki a telepítésből. {Bárczay János közbeszól. — Zaj.) Elnök: Bárczay János képviselő urat kérem, maradjon csendben. Mózes Sándor: Végeredményben tehát nemhogy megelégedést fog kelteni a falu népe között ez, a javaslat, hanem szembe fogja állítani a kisbirtokost a nincstelennel, a törpebirtokost azokkal a kisbirtokosokkal, akik e törvényjavaslat kapcsán bizonyos földbirtokhoz hozzájuthatnak. Állandóan azt szokták felhozni, hogy a nagybirtok sokkal többet termel, s a nagybirtokra szükség van azért, hogy a városok lakosságát mezőgazdasági terményekkel ellássa. Fel szokták hozni azt, hogy egyedül a nagybirtok alkalmas arra, hogy mintagazdaságokat létesítsen, hogy állatfajtákat nemesítsen. De ha figyelembe is vesszük mindezeket a jó tulajdonságokat, mégis mindenesetre meg kell gondolnun azokat az érvéket is

: amelyek a kisbirtok