Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

32 Az országgyűlés képviselőházának 98. esetben miért ne lehessen a szerzett jogokhoz hozzányúlni. Nem mondom, hogy mindenkit vexálni kell, de előfordulhatnak esetek, amikor jogos, hogy hozzányúljunk a szerzett jogokhoz és rendet teremtsünk ezen a téren. A 11. §-ban a törvényjavaslat biztosítékot követel egyes Iparágaktól. Nem tartozik ugyan szorosan ehhez a szakaszhoz, de az igen t. miniszter úrnak szeretném figyelmébe ajánlani azt, hogy az iparosok nagyon sokat panaszkodtak a generál-vállakózásokra. Mivel itt kellő biztosíték letéve nincs, amikor a munka már be van fejezve, az illető iparos nem tudja munkadíját megkapni. Sok kisipa­ros van, aki kölcsönt vesz fel arra az ösz­szegre, amelyet majd elvégzendő munkája után fog kapni és amikor munkáját befejezte és munkadíját kéri, a felelet az, hogy nem tudják kifizetni. Akitől a kölcsönt felvette, az pedig szorongatja. Perre kerül a dolog és bi­zony annak a kisiparosnak az exisztenciája veszendőbe mehet. Az ilyen generálvállalko­zóknál tehát nagyon fontos, hogy valami biz­tosítékot tegyenek le, hogy azok a munkások, akik náluk dolgoztak, munkadíjukat bevégzett munkájuk után valóban meg is kaphassák. Ez nem lesz igazságtalan intézkedés. Csak egy idevágó esetet mondok el. Egy ilyen nagy vállalkozó elhivatott egy villany­szerelőt s alkuba bocsátkozott vele, hogy meny­nyiért szerelne fel egy-egy villanylámpát. Az illető 4'50 pengőért vállalta volna. Azt mondta: ez borzasztó sok, így nem adhatom magának a munkát. Másnak^ adta a munkát, aki még kevesebbet kért. Később, amikor a ház készen volt, elhívták az illetőt valami ja­vítás elvégzésére és ez beszéd közben érdeklő­dött, hogy a villanyszerelésért nagyvál­lalkozó mennyit számított fel. Kiderült, hogy 9 pengőt számított, tehát 100%-kai többet, mint amennyit ő fizetett. Ilyen körülmények között teljes joggal kívánhatjuk, hogy a biz­tosíték ezeknél is meglegyen. Ez nem tartozik szorosan a 11. §-hoz, mé­gis a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom ezeknek az iparosoknak óhaját és kívánságát. Amennyiben lehetséges, méltóztassék ezt vala­hogy beszúrni, mert, mint mondottam, telje­sen jogos az a kívánság, hogy csak olyan vál­lalkozó végezhessen munkát, aki maga is biz­tosítékot tud nyújtani arra, hogy a munká­sokat tisztességesen ki tudja fizetni. A 15. §-ra nézve legyen szabad a követ­kező megjegyzést tennem. A 'bizottság általá­nos megelégedéssel fogadta ezt a szakaszt. Az előadó úr azután egy szót iktatott be, de ez nem elégítette ki sem a bizottságot, sem ben­nünket, sem magát az iparosságot, különösen nem a kádár-iparosságot. Mert miről van itt szó, hogy például a borkereskedők csak új hordókat nem készíttethetnek, inert ezeket a kádáriparossal kell elvégeztetniük, de a többi javítást már otthon elvégeztethetik. Nagyon ; jól tudjuk, hogy a hordó nem egy évig tart el, hanem évtizedekig és a hordókészítésnél sokkal fontosabb a hordók javítása, tehát ezeknél a javításoknál inkább biztosítva van a kádáriparosság megélhetése, mint az új hor­dók készítése által. Éppen azért kérjük, hogy az eredeti szakasz maradjon meg és ezenkívül a végrehajtási utasításba vétessék be, hogy a hordó javítás nem jelentheti azt, hogy új anyagot bedolgozhassanak a hordóba. Amikor ipari kiállítás van, látjuk azt a munkát, amelyet a kádáriparosság végez, de meg ülése 1936 február 27-én, csütörtökön. kell jegyeznünk azt is, hogy a kádáriparosság csak tengeti életét. Éppen azért mindent meg kell tennünk, hogy munkához juthasson. A nagyvállalkozó, a bornagykereskedő úgyis kénytelen kádáriparost foglalkoztatni, de a ká­dáriparos szintén munkással fog dolgoztatni, csakhogy többel és nem lesz kitéve annak, hogy a nagykereskedők kiuzsorázzák, éhbéren tartsák. A 16. §-nál, amelyet örömmel és megelége­déssel fogadott az egész iparosság, az az óhajuk' és kívánságuk, hogy az átalakulás lehetőleg minél rövidebb idő alatt történjék meg. Az igen t. miniszter úr azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy nem lesz túlságosan hosszú az idő, hogy ez lehetőleg két éven belül meg fog tör­ténni. Ezt azonban nagyon sokalja az iparos­ság, mert azt mondja, hogy legfeljebb hat hó­nap kell, hogy legyen ez az idő. Nein kell attól félnünk, hogy ta bedolgozó munkásság munka nélkül marad, mert, igen t. miniszter úr, ami­kor azt a munkást elbocsátják és a munkát egy kisiparos kapja, mivel a kisiparos egymagá­ban nem tud dolgozni, a kisiparos is kénysze­•rítva lesz arra, hogy segédekot fogadjon fel. A.zt tehát, akit a kereskedő elbocsátott, felveszi majd maga a kisiparos és — amint ezt később bizonyítani is fogom — az a kisiparos sokkal jobban is fogja a munkásokat fizetni, mint a kereskedő. Éppen ezért tisztelettel kérem, hogy ez minél rövidebb idő alatt történjék meg, mert az iparosság úgy, mint Propper és Takács Fe­renc képviselő urak felszólalásaikban mondot­ták, tényleg úgyszólván már a tönk szélén van­nak, az iparosságon tehát nekünk mielőbb segí­teni kötelességünk. Minden halogatás azzal a veszéllyel jár, hogy még több iparos fogja be­adni iparengedélyét és mint kontár fogja a többi keresetét rontani és valamennyit büntetni kell majd. Ez nem megnyugvást, hanem elége­detlenséget fog kelteni. Kívánják azt, hogy a mértékvételt minden­képpen tiltsák be. Azt mondják, hogy ha a ke­reskedő egyszer előveszi a_ ^centimétert, akkor a törvényt már ki fogják játszani. Az a vevő, aki bemegy egy kereskedőhöz és kész ruhát vá­sárol, azzal a tudattal menjen be oda, hogv ő kész ruhát és nem rendelt ruhát vásárol. (Ügy van! a balközépen.) Ha testhezálló ruha kell neki, akkor nem fog kereskedésbe menni, hanem kisiparoshoz fog menni és ott fogja megrendelni azt a ruhát. (Ügy van! a bálközépen.) De mi­helyt egyszer megengedik annak a kereskedő­nek, hogy ott az üzletben mértéket vegyen és azt a vállalt munkát átadja egy általa kisze­melt kisiparosnak, ki fogja elhinni, hogy a ke­reskedő annak a kisiparosnak azt fogja fizetni, ami — mondjuk — árminimálás esetén ki van szabva? Az a kisiparos megint teljesen ki lesz szolgáltatva a kereskedőnek, mert egyébként nem fog munkához jutni. Ezért fontos dolog, hogy ezt megszüntessék. Amikor azonban itt csak a ruházati, a cipő- és a szőrmeiparról van szó, én ezzel nem tudok megelégedni. Itt van ugyanis például az asztalosipar, ahol ugyanez a helyzet. (Ügy van! a balközépen.) Amióta az iparosok szö­vetkezetét beszüntette az löksz., azóta gomba­módra szaporodnak a bútorüzletek. Tessék végigmenni a Baross-utcán, 24 bútorüzlet van ott egymás mellett. Ha a kisiparos elkészí­tette a bútort, ő maga nem tudja áruba bocsá­tani máskép, mint csak egy kereskedőn ke­resztül. El kell tehát mennie egy ilyen bútor­üzletbe és ott felajánlania a bútort. Tegyük fel, hogy 400 pengőt kér érte. Azt mondja

Next

/
Thumbnails
Contents