Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. aki a saját képéhez és hasonlatosságához közelebb van: a »teljes értékű magyarok«-nak itt bizonyára elsőbbségi joguk lesz. A telepítés célja — amint maga, az indokolás mondja — önálló gazdaságok létesítése éis meglevők kiegészítése. Amint ugyancsak a törvényjavaslat indokolása, 'mondja ezt a célt eldarabolással, haszonbérletekkel, örökbérleteik, földhaszonbérlő szövetkezetek létesítésével és amennyiben a fennálló birtokmegosztás és 'népsűrűségi viszonyok szükségessé teszik, telepítés útján óhajtja szolgálni. A magam részéről, mint (mondottam, a, telepítés kérdését máskép értelmezem, mint ahogy a törvényjavaslat értelmezi. Nem akarok a telepítés pénzügyi részével foglalkozni, csak azt említem fel, hogy a törvényjavaslat 37. §-ia lehetővé teszi, hogy az illeték- és adótartozások hivatalból való kiegyenlítése megtörténhessék:. Ezt a rendelkezést végtelen jóleső örömmel veszem tudomásul, annyival is inkább, mert 1931-hen ezekből a padokból Gaol Gaston vetette fel ezt az ideát, s akkor úgy neki, mint pártjának a legnagyobb támadásokat kellett elszenvednie, miután voltak fórumok és voltak egyesek, akik még a kommunizmus vádjával is illettek bennünket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék visszatekinteni a múltba. Ha az elmúlt időben lehetővé tettük volna ezeknek az adó- és illetéktartozásoknak természetben való kiegyenlítését, akkor nem lenne olyan szükséges és olyan égető a telepítésnek, a földrendezésnek, ennek a birtokpolitikai kérdésnek a megoldása, amilyen ma. Ebben a tekintetben imég mindig a legteljesebb zűrzavar uralkodik. Azok a birtokosok, akik már holnap hajlandók lennének 'birtokukat odaadni ilyen célra, nem tudják, hogy mit csináljanak. Az egyik helyről ígéreteket kapnak, a másik helyen azt imondják, hogy nem oldják .meg most a kéirdést, tehát várjanak. Szeretném remélni, t. miniszter úr, hogy az ebben a kérdésben heigérí rendezés megvalósul. Sajnos azonban, a miniszter úrnak ezt a kérdést még a pénzügyminiszterrel, s egy még nehezebb fórummal: az igazságügyminisztérium kodifikáló osztályával is meg kell -beszélnie, éppen ezért kérem, hogy méltóztassék ezt f tényleg »sofort« elintézni, és ne méltóztassék ezt a kérdést elhúzódni engedni. Nekünk nem Ígéret. hanem rendelet kell, amely ezt a kérdést végleg elintézi, úgy hogy az ekként felszabaduló földek rögtön rendelkezésre állnak. A javaslat 80. "fáiban ismét szerencséim volt találkozni azzal, amivel már találkoztam a hitbizományi törvényjavaslatnál. A hitbizományi törvényjavaslatnak is volt egy pontja, amely lehetőséget adott arra, — amit ebben a Házban egyik interpellációm során már el is mondottam, — hogy olyan földeken, amelyeken 60—80 vagy 100 év óta szántóföldi művelés folyik, a nagybirtokosok közérdekű erdőtelepítést végeznek és akarnak végezni, csak azért, hogy azt a területet a hitbizományi reformmal kapcsolatos célokra ne lehessen igényibe venni. Ugyanezt a lehetőséget látom a mostani törvényjavaslat 80. §-a 2. pontjánál, amely azt mondja, hogy nincs helye elővásárlási jognak (Olvassa): »ha az erdőt olyan ingatlaneldarabolás során idegenítik el, — ezt a mondatot nem értem, de a másikat, mely a következőket mondja, értem — amelynek tervéit a if öldmívelésügyi miniszter az 1935 : IV. te. 75« 4-a alapján jóváhagyta«, ez tudniillik a közérdekű 'erdőtelepítés. Nem veszek mást, t. Ház, mint a pusztaülése 1936 március 20-án, pénteken. 413 vacsi Koburg-uradalom sokat emlegetett erdőtelepítési ügyét, amely már jóváhagyás alatt volt, amely azonban jelenleg függőben van. Ez az ügy vészes gyorsasággal ment keresztül a földinívelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályain. Ha az olyan nagybirtokosok, akik tisztán és kizárólag azért telepítenek erdőket, hogy a törvény rendelkezései alól mentesüljenek, most; ugyanilyen kibúvót kapnak ennek a javaslatnak említett pontja alapján, itt is ugyanilyen lesz a helyzet. Felhívom tehát az igen tisztelt miniszter úr, az államtitkár úr és a telepítési ügyosztály vezetőinek figyelmét cin* ci, hogy méltóztassék erre nagyon vigyázni, méltóztassék megakadályozni a törvények ilyen nyilvánvaló kijátszását és méltóztassék ezeket a közérdekű erdőtelepítéseket, amelyeket 1934 elejétől kezdve kérelmeztek, óvatosan és körültekintéssel kezelni, mert ezeknek tisztán és kizárólag ilyen mentesülés a céljuk. T. Képviselőház! A törvényjavaslat tárgyalásánál említettem már, hogy tulajdonképpen a mezőgazdasági jövedelmezőség az a probléma, amely a földkérdést és a földbirtokpolitikai kérdéseket előtérbe hozza. A magyar nép ragaszkodik a röghöz, a magyar nép s a magyar paraszt szereti a földet, azonban figyelemmel kell lenni arra-, hogy éppen az említett földreform során sokan nagyon megégették a kezüket. A múltban történtek bizonyos visszaélések, amelyek a népet jóhiszeműségénél fogva érték, s ezek most az embereket bizonyos mértékben óvatossá teszik. Kenéz Béla sokat emlegetett könyve,... (Mozgás.) Nem statisztika, kérem. (Derültség.) ... amely »Nép és föld« címen jelent meg és amelyet annyiszor idéztek már a képviselőházban is, azt mondja, hogy gondoskodni kellene a kisgazdák társadalmi vezetésére hivatott középbirtokosok telepítéséről. A vezetés érdekében középbirtokos telephelyeket csak olyan embereknek szabad juttatni, akik ilyen gazdaság vezetésére képesek és az okleveles gazdatiszteket előnyben kell részesíteni. Teleki t. képviselőtársam volt az, aki azt mondotta, hogy Magyarországon mindenféle szakiskola van, de legkevesebb a mezőgazdasági szakiskola. Magyarországon, ebben az agrárországban, sajnos, az a helyzet, hogy éppen agrár érdekeink és agrár mivoltunk ki domborítására aránylagosan a múltban, mégpedig nemcsak az elmúlt tíz esztendőben, hanem viszszamenőleg a béke esztendőiben is — a kormányok nem tettek eleget. El kell ismernünk, hogy ez súlyos mulasztás volt. Akkor mindenre gondoltak, mindennel törődtek, azonban mezőgazdasági szakoktatásunkat a legmostohábban kezelték. Legyen szabad ez alkalommal még valamire felhívnom a t. miniszter úr figyelmét. Amint már a múltban a költségvetés tárgyalása során több alkalommal mondottuk, a legnagyobb baj az, hogy a mi agrár országunk földmívelésügyét jogászok vezetik és dirigálják. (Derültség a középen.) T. miniszter úr, méltóztassék a földmívelésügyi minisztériumban ezt a szakszerűségi szempontot — nem a -múltra, nem akarom rekriminálni a multat — a közel jövőhen érvényesíteni és a mezőgazdaság, a földmívelésügy körébe tartozó státusba, olyanokat felvenni, akiknek megvan a szakképzettségük. Nálunk általában az a felfogás, hogy a jogászok mindenhez értenek, a jogászok értenek az egészségügytől kezdve mindenhez. Az volt a, baj, hogy azt hitték; a mezőgazdasághoz is értenek. E törvényjavaslat