Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ü Ha igen t. képviselőtársaim veszik maguknak a, fáradságot és méltóztatnak megnézni, hogy például minő arányban termel búzát a kisbirtok és minő arányban termel búzát a nagybirtok, meg lesznek lepődve, mert azt fogják találni, hogy százalékos arányban .á kisbirtok sokkal nagyobb területen termel búzát, mint a nagybirtok. (Ügy van! a jobboldalon.) Hol van tehát itt a .védettség? (Takács Ferenc: Dohány, cukorrépa, szeszburgonya!) Hogy ez a 9,750.000 katasztrális hold szántónak minő csekély részét teszi ki, azzal a t. képviselőtársaim — azt hiszem — tisztában van és végtére ezek termölési lehetősége fennáll a kisbirtok részére is. Hogy miért nem nyúlnak hozzá, ez tisztán rajtuk múlik, (Pesthy Pál: Hozzá is nyúltak.) mert semmiféle olyan intézkedés nincs, amely a kisbirtokot a búza és kukorica termelésére szorítaná. (Ügy van! a jobboldalon.) En a gazdasági életben körülbelül három évtized óta (szerepelek és azóta semminemű ilyen intézkedésről is oh a nem hallottam. (Pesthy Pál: Most is tömegével van fâs dohánytermelő, a nyugati vidékeken pedig "vármegyeszámra vannak kis cukorrépatermelők.) Az igen t. képviselőtársam beszéde folyamán hivatkozott Dánia példájára is. Kétségtelen, hogy Dánia bizonyos termelési ágaikban elől áll és e termelési ágiakon kívül — amint ez köztudomású — a szövetkezeti eszmének és a népegyetemeknek kiépítésével Dánia rendkívül előkelő és nagyon tanulságos példát szolgáltat mindannyiunknak. En ezt a * Dániára való folytonos hivatkozást — mert majdnem minden második, vagy harmadik képviselőtársam Dániáról beszél, ha valami gazdasági kérdés szóba kerül — egyáltalában sem helyesnek, sem követhetőnek, sem követendőnek nem tartom. Dánia gazdaságát tulajdonképpen az alapozta meg, hogy ő az ő állatain keresztül orosz nyerstermékeket dolgozott fel, amelyeket biztosan el tudott helyezni az angol piacon és itt különösen azoknak az újabb agrárbúvároknak, akik mind tömegesebben jelentkeznek, szíves figyelmébe ajánlom annak tanulmányozását, hogy necsak azt nézzék, hogy milyen volt Dánia gazdasági helyzete hosszú évekkel ezelőtt, hanem méltóztassanak bizonyos rövidebb időközökre is visszatekinteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Es itt legyen szabad visszaemlékeznem a költségvetési vitára, ahol, azt hiszem, éppen Eckhardt Tibor képviselőtársam említette azt, hogy mi is miért ne hozhatnánk összefüggésbe valutánkat az angol fonttal, mert azokban az államokban, ahol ez megtörtént, és Dánia is ilyen ország volt, gazdasági virágzás van. En akkor beszédem alkalmával voltam bátor erre kitérni és mi történt? Feltételezem, hogy azok a jóravaló és szorgalmas dán parasztok sem azt nem tudták, hogy Eckhardt őexcellenciája mit mondott, sem azt, hogy én mit beszéltem a magyar képviselőházban, — valószínűen így lesz ez — s néhány hétre rá a lapokban, — aki a fáradságot akarja venni magának, megtalálhatja — arról írtak, hogy a dán parasztok felvonultak a dán királyi palota elé és kérték tűrhetetlen helyzetük megjavítását. Igen t. uraim, ezt nem a valutával kapcsolatosan akarom feleleveníteni, de meg kell említenem azért, mert — mint mondom — ezek az újabb agrárbúvárok egyebek között azt mondják, hogy a válságokkal szemben is a kisbirtok sokkal, nagyobb ellenálló erőt tanúsít, mint a nagybirtok. Én ezt legfeljebb teoretice tudom elfogadni, mert a praxisban nem látom. Nem látom Dániában, ése 1936 március 19-én, csütörtökön. 401 nem látom itt nálunk a gazdavédettséggel kapcsolatosan sem, ahol mindannyian tudjuk, hogy a 80.000 védett gazda közül 78.000 mégis csak a kisbirtokosok csoportiába tartozik. Igen t. Ház! Még talán egyetlenegy kérdésre akarok rátérni, amelyet Takács Ferenc t. képviselőtársam beszédéiben megemlített, és ez a mezőgazdasági munkabér kérdése», helyesebben — azt hiszem, ő is ezt akarta mondani — a mezőgazdasági napszám kérdése. (Takács Ferenc: Azt is mondottam!) Készséggel elismerem, hogy a napszám az azelőtt ismeretlen ala,csony színvonalra szállt le. Ha ennek okát kutatjuk, akkor azt megtalálj uk a mezőgazdaság fizetésképtelenségében, a, védettség szükségességében, a rossz értékesítési viszonyokban és egyebekben is, főleg a pénztelenségben és abban, hogy a mezőgazdaság tulajdonképpen nem volt jövedelmező. En egyáltalában nem kiosinylem le t. képviselőtársam aggályait, és ne méltóztassanak esetleg belemagyarázni akarni beszédembe azt, hogy ezeket a napszámokat, amelyeket most. fizetnek, csak hozzávetőlegesen is kielégítőknek tartom, de fel kell hívnom az igen t. Ház figyelmét ezzel kapcsolatban arra a kérdésre, hogy a mi (mezőgazdasági munkarendszerünk a tőlünk nyugatra fekvő államoknak mezőgazdasági munka díj ázásától nagyon lényeges eltérést mutat. Nálunk tudniillik általánosságban véve divatos a részért való aratás és a részért való művelés, kaszálá*s és így tovább. A tőlünk nyugatra lévő államokiban ezeket a díjazásokat elavultaknak és a, belterjesség kerékkötőiének tekintik. Ennélfogva a tőlünk nyugatra fekvő államokban általánosságban véve pénzbérek vannak megállapítva. Már most nálunk ezekre a részes művelési módokra általánosságban semmi esetre sem lehet azt állítani, hogy ezek a mi mezőgazdasáki kultúránknak és belterjességünknek kerékkötői lennének, mert hiszen vannak az országnak egyes részei, ahol ilyen művelési móddal igen szép eredményeket érnek el. Ez a művelési mód (biztosít a munkásnak olyan keresetet i:s> amelyet ő más körülmények között egyáltalában nem tudna megszerezni, mert hiszen részesül a vállalkozói nyereségben, de az ilyen módon . előállott kereset igenis tekintetbe veendő és alkalmas is arra, hogy a nagyrészben csak kiegészítésül szolgáló napszámkeresetben beálló hiányt pótolva, megfelelőbb, kedvezőbb helyzetbe hozza munkásainkat. Van azonban még &gy körülmény, igen t. uraim, amelyről általánosságban véve nem beszélnek és azt hiszem, hogy különösen a széilsőbaloldalon nem fognak beszélni sem most, sem pedig későbbi időben, ez pedig az, hogy az előállított »terményekhez viszonyítottan az abszolút költségeket is figyelembe kell venni. Ezek az abszolút költségek természetszerűleg összefüggnek az egyes mezőgazdasági terményeknek árával és áralakulásával is. (Ügy van! « jobboldalon.) Ezzel kapcsolatosan egy nagyon érdekes példát legyen szabad itt, az igen t. Ház előtt felhoznom, egy olyan példát, amelyet sem Takács Ferenc képviselő úr, sem a szélsőbaloldalon ülő egyetlen képviselőtársam sem kifogásolhat, miután ezt a példát én Svédországból hozom fel. Két évvel ezelőtt jártam künn SvédOrszágban, ott különféle tanulmányokat végeztem és természetesen tanulmány tárgyává tettem a világhírű svéd magnemesítést is. Ezen utam alkalmával kerültem el Svédország egyik nagyon szép nrad almába, a liandskrunai ura60*