Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. magyar telepítésről nem lehetett sohasem szó, hanem ellenkezőleg, lépten-nyomon olyan ellenünk irányuló üldözések ütötték fel a fejüket, amelyek a magyarság legjobbjainak az országból vaió kiűzésével végződtek. Eltekintve a minden esetben ránkkényszerített szabadságharcok utáni időktől, amelyek folyamán a magyarok tömegesen voltak kénytelenek az őshazát elhagyni, voltak ezenkívül is még olyan periódusok, amikor a magyarságot minden különösebb ok nélkül üldözték ki az őshazából. Egy ilyen felháborítóan brutális kitelepítéssel Mária Terézia uralkodásának ideje alatt találkozunk, amikor — 1764-ben — a Székelyföldön megjelent Buccow Adolf bécsi főhadparancsnok és Erdélynek akkoriban kinevezett királyi biztosa s Bées utasítására ott nekifogott a határőrség megszervezése munkájának. A székelyek szabadalmaikat és jogaikat féltvén, elégedetlenkedni kezdtek, de —- s ezen van a hangsúly! — jogaiknak megvédésére fegyvert nem ragadtak, tehát nem vol tak rebellisek. Hozzájárult ehhez még az is, hogy ezidőtajt az állandó katonáskodásnak erőszakkal való bevezetésére egy osztrák bizottság járt ott, mely az összeírásokat végezte. A csiki székelyek ez jellen írásban tiltakoztak s a jogtalan és erőszakos összeírások alól igyekeztek kivonni magukat. Természetes, hogy ennek a tiltakozásnak semmiféle hatása nem volt és így a székelyek egyszerűen kivonták magukat az összeírás alól. Erre Buecow - . . Elnök; A képviselő urat ismételten kérnem kell, hogy méltóztassék a telepítési javaslattal, mint a napirenden .szereplő törvényjavaslattal foglalkozni. Alföldy Béla: Arról kívánok beszélni, de a csángók érdes is összefügg ezzel! Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni! Harminc perc 'alatt a bevezetés végére kell érni. (Dulin Jenő: Azért van ez, mert örömmel üdvözölte a javaslatot. Nem tudja. mit üdvözölt. — Mózes Sándor: Kicsit mellé beszélt, ez volt a ba.i ! — Derültséa. — Egy hang jobbfelől: Majd Dulin mondja el a többül — Mózes Sándor: Lesz telepítés vagy nem lesz telepítés, ez a kérdés. Egy millió ember várja ezt az országban.— Dulin Jenő: Halljuk az öröm megindokolását!) Alföldy Béla: De még a kiegyezés utáni időkben is (Dulin Jenő: De messze vagyunk még a kiegyezéstől! — Derültség.) nagy küzdelmet kellett folytatnia Deák Ferencnek, hogy biztosítsa a kiegyezés, munkáját és eredményét s még jó másfél évtizeden át olyan folytonos lelki válsággal küzdött a magyarság, hogy még ebben az időben sem igen lehetett szó holmi földbirtokpolitikai kezdeményezésről. Ellenben már a 80-as évek végén, illetve n 90-es évek elején, amikor a^ nemzet r jórészben már túl volt a politikai, pénzügyi és katonai kérdések körül támadt különösen heves és nem egyszer kirobbanással fenyegető vitákon, s a különösen súlyos parlamenti és alkotmányos válságokkal járó lelki emóciókon és túl volt már holmi Luegerek perfid machinációja elleni harcokon, akkor a kormányoknak feltétlenül hozzá kellett volna látniok a magyarság megerősítéséhez, egy földbirtokpolitikai reform megalkotásához, illetve a telepítés kérdésének megoldásához. Azok a súlyos mulasztások, amelyeket a békekortmányok a világháborút megelőző, mintegy két, két és fél évtizeden át a magyarság KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI, ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. 391 megerősítésére irányuló törekvések tekintetében elkövettek, semimivel sem menthetők. T. Ház! Kérdés már most, — s szerintem ezen fordul meg tulajdonképpen minden és ez a lényeg, — hogy mit nyújt és mit nyújthat ez a javaslat, ez a földbirtokpolitikai elgondolás szociálpolitikai, népesedéspolitikai és népegészségügyi szempontból. Meg kell itt említenem azt, hogy az 1920ban (megkezdett földreform, — amely közel 400.000 törpebirtokost és nincstelent juttatott elenyészően csekély földhöz, illetőleg házhelyhez s közel másfélmillió holdnyi földterület felhasználását jelentette — csakis kizárólag a szociális nyugtalanság pillanatnyi levezetésére volt alkalmas, azonban népesedéspolitikai és népegészségügyi szempontból, sajnos, semmit sem jelentett. Ebből a szempontból ez a földreform teljesen célját vesztette. Hiszen míg 1922-ben az ezer lélekszámra számított élveszületések száma, 30'8 volt, addig 1933-ban — tehát tizenegy évvel később, amikor feltétlenül éreztetni kellett volna hatásukat az említett intézkedéseknek — az élveszületések száma fokozatosan leszállt 22 promille-re, tehát tizenegy év alatt 8*8 promillet kitevő csökkenéssel állunk szemben. Népegészségügyi szempontból pedig a legszomorúbb következményeket vonta maga után ez a különben jó szándékkal életbeléptetett, de megint csak a szociálpolitikusoknak és a közegészségügy embereinek kizárásával végrehajtott törvény. Ha ugyanis az ország bármely részében megtekintjük az Ofb.-telepeken épült ereszig nedves, dohos viskókat, ezeket a bacillustanyákat és gombafészkeket, akkor azonnal látni fogjuk, hogy a földreformmal kapcsolatosan a házhelykérdésnek ilyetén elintézése a leghelytelenebb úton haladt. Minden erővel arra kell tehát törekednünk, hogy ilyen népegészségügyi értelemben vett kultúrbotrány többé meg ne ismétlődhessék. Feltétlenül ki kell kötnünk azt, hogy a telepítés törvényével kapcsolatban földhöz és házhelyhez jutott új telepesek csakis a hygienie szabályainak megfelelő típus szerint építkezhessenek, különben megint nagy hiba csúszik bele ebbe az egész nagyfontosságú munkába. A következő kéréseim volnának tehát a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Először is kérném, hogy a sokgyermekes magyar családokra helyezzenek minél nagyobb súlyt és lehetőleg ezeket részesítsék mind a házhelyhez-, mind a földhöz juttatás tekintetében, de egyúttal a megváltási árakra vonatkozólag is a tervbevett mértéknél nagyobb előnyökben. Hatnyolc gyermekkel bíró és néhány holdnyi vagyonnal rendelkező magyar családok képtelenek a megváltási árnak még 25 százalékát is készpénzben lefizetni, ezért kérném ezt a 25 szazaiékot a gyermekek száma szerint egészen 5 százalékig leszállítani. Ezt tartom én a ma; gyár fajvódelmi törekvések eredményessége sine qua non-jának. Másodszor kérném, hogy a telepítéssel kapcsolatban juttatandó házhelyeken, illetve telepeken csakis a hygienie szabályainak megfelelő, bizonyos típusú házak legyenek építhetők '. s a kettőnél több gyermekkel bíró családokat kényszerítsék kétszobás lakóházak építésére. (Mózes Sándor: Ki adja a pénzt hozzá?) Mert ; teljesen tűrhetetlen helyzetet látunk az egy' szobás viskókban akkor, amikor a család valamelyik tagja, valamelyik gyermek súlyos j : fertőző betegségben szenved, de éppen a lakási

; viszonyoknál fogva elkülöníthető nem lévén, 59