Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-110

388 Az országgyűlés képviselőházának Ili Mert muszáj); elfogadom annak ellenére, hogy a magam részéről eredetileg egy radikálisabb, gyorsabb tempóban lebonyolítandó és sokkal szélesebb néprétegekre kiterjedő javaslatot kértem és sürgettem, mert szerintem ezt köve­telné és parancsolná az idők szava és ezt írná elő a szociális igazság (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!), amely a mai képtelen és tartha­tatlan vagyon- és jövedelemeloszlás mellett soha érvényesülni nem fog tudni. Van végül még egy rendkívül fontos momentum, egy im minens nemzeti veszedelem, mely tulajdonkép­pen legelsősorban késztet bennünket minél gyorsabb és radikálisabb cselekvésre és amely­nek minden rendelkezésünkre álló eszközzel gátat kellene vetnünk és ez a nemzet fizikai erejének, a magyar emberanyagnak, tehát a tulajdonképpeni nemzetfenntartó erőknek saj­nos, olyan rohamos és nagyarányú pusztulása amely kultúrországok életében úgyszólván példa nélkül áll s amelyért — ha csak nem fo ganatosítunk haladéktalanjai mlegfelelő intéz­kedéseket — még iszonyú árat fizethetünk. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ismerve azonban azokat a súlyos akadályo­kat, melyek pillanatnyilag még a radikálisabb elgondolások elé tornyosulnak (Dulin Jenő: Eddig helyes az álláspont), ismerve a mi finan­ciális életünknek pillanatnyilag még nehezen eliminálható anomáliáit, abnormitásait és sú­lyosan kóres kinövéseit — amelyek kiirtása még bizonyos időt vesz igénybe — én ez a ja­vaslatot jelenlegi formájában is örömmel üd­vözlöm (Dulin Jenő: Nem örömmel, csak üd­vözli!— Egy hang a jobboldalon: Bízzák csak rá!) és ezért a nagyfontosságú, mondhatnám történelmi jelentőségű földbirtokpolitikai kez­deményezésért őszinte elismerésemet fejezem ki a földmívelésügyi miniszter úrnak, aki ezt a javaslatot idehozta és abban — még pótlólag is — mindent belevitt, amit a jelenlegi nehéz körülmények között belevinni módjában állt. Jól tudjuk, a miniszter úrnak milyen heroi­kus küzdelmet kellett folytatnia bizonyos ér­dekeltségekkel, amelyek az ő művét alapjában akarták megrendíteni. De nekünk azokkal a bizonyos jó, »öreg mágnásokká^«, akik ezt a legutóbbi 20 esztendőt átaludtak és akik min­dig kétségbeesetten kilincselteik és kézzel-láb­bal kapálództak, valahányszor egy földbirtok­politikai reform tűnt fel a láthatáron, törőd­nünk nem lehet. De nem lehet törődnünk azok­nak az úgynevezett »új földesuraknak«, vagyis a kapitalizmus talajából felburjánzott új mam­mutbirtokosoknak a sérelmeivel sem, akik az utóbbi évtizedek alatt a nagy magyar nyomor és elszegényedés korszakában csodálatraméltó élelmességgel óriási objektumokra tettek szert és akiknek azelőtt a magyar földdel és a ma­gyar néppel semminemű kapcsolatuk nem volt Ebben a megértéstől, a nemzeti öntudattói és szociális gondolattól még mindig oly távol­álló és annyira idegenkedő sötét korszakban valósággal üdítőleg hat azoknak a fiatal ma gyár arisztokratáknak a magatartása, akik e párt padsoraiban ülnek, — akiket e fontos ja­vaslat tárgyalása alkalmából is meleg rokon­szenvvel üdvözlök — és akik nem egyszer ki­jelentették, hogy a maguk részéről hajlandók a legmesszebbmenő áldozatot is meghozni a magyar nemzetért és a pusztuló magyarságért, de megkövetelik azt is, hogy ebben a törvény­javaslatban minél intenzívebben, minél töké­letesebb formában érvényesüljön az igazság elve, ami alatt azt értjük — s ezzel nagy voná . ülése 1936 március 19-én, csütörtökön. sokban magam is egyetértek — hogy az igény­bevétel mérvére, a megváltandó birtokok, il­letve birtoktestek árára stb-re vonatkozólag állíttassanak fel kategóriák a birtok szárma­zásának és szerzésének ideje, módja és- körül­ményei szerint. Ezt különben magam is már többízben hangsúlyoztam, mert nem találom helyesnek és igazságosnak azt, hogy egy becsü­lettel szerzett nagybirtok ugyanazt a megvál­tási árat kapja és ugyanolyan mérteikben vé­tessék igénybe, mint a háború alatt vagy a há­ború utáni nyomorkorszakban a nyomor vám­szedői által összeharácsolt nagybirtok. Ha ezt az elvet most nem is tudtuk érvényesíteni a megkívánt mértékben, ez ne alterálja a köz­véleményt, mert szent hitem és meggyőződé sem, hogy el fog jönni — nem is olyan nagyon sokára — az az idő, amikor ezt a kérdést is meg fogják oldani. Azt, aki még ezt a javaslatot is radikális­nak tartja, (Dulin Jenő: Nincs itt olyan em­ber) szeretném kézenragadni és elvezetni a fa­lusi vályogviskók világába, oda, ahonnan ne­künk, az egészséges és életerős magyar kato­náknak, magyar munkásoknak és magyar anyáknak 70%-át kell és kellene a jelenben és jövőben rekrutálnunk, oda, ahol sajnos, nem lát az ember mást, mint nyomort és nélkülözést és ahol a pusztuló gyermekgenerációkkal együtt könnyen elpusztulhat minden, ami nem­zetünk: életében erőt és értéket jelent. Aki viszont azt mondja, hogy felesleges holmi törvényes rendelkezéseken keresztül for­szíroznunk a földbirtokpolitikai elgondoláso­kat, s hogy ezt mind rá kellene egyszerűen bíz­nunk a mammut-birtokosokra, ők majd idővel lassan-lassan kivonulnak birtokuk egy részé­ből, hogy azután megfelelő tőkével elhelyez­kedhessenek a gyáripar és kereskedelem életé­ben, az úgy látszik, nem ismeri a nagybirtokos urak gondolkozását, akik a maguk jószántuk­ból, belátásukból, avagy holmi vállalkozó szel­lemtől áthatva ilyen lépésekre kaphatók soha sem lesznek. Erre — azt hiszem — teljesen) fe­lesleges tovább egy szót is fecsérelnem. En az ilyen, minden földbirtokpolitikai és szociális elgondolásoktól irtózó propoziciókban csak a helyes és korszerű törvényes intézkedéseknek i és kezdeményezéseknek elgánesolására irányuló j taktikázást és trükköt látok, amit abszolúte I nem kell és nem szabad komolyan venni. Az j ilyen patópáloskodó, reformsíboló politikát folytatni kívánó uraknak nagyon ajánlom, hogy olvassák el az országos közegészségügyi intézetnek Johan Béla államtitkár szerkesztésé­ben megjelent, s a magyar gyermekgenerációk fizikai kondíciójáról szóló, mostanában megje­lent könyvét, illetve jelentését, amelyből majd látják azt a megdöbbentő, szörnyű valóságot, amely mellett ők még ma is vakon, hályogos szemekkel haladnak el. Nagyon ajánlom, hogy vegyenek maguknak annyi fáradtságot és la­pozzák át ezt a szörnyű gyászjelentést és abból méltóztassanak majd a magyar jövőre nézve a prognózist felállítani. Méltóztassék megengedni, hogy ezekből né­hány jadatot felolvassak. A Rockefeller-intézet megvizsgálta az ország minden részében az is­kolásgyermekeket. Par adatot felolvasok. Sorba megyek, nem választom ki a legrosszab­"foakat, méltóztassék meghallgatni. Pécs városában orvosilag megvizsgáltak 3132 tanulót. Fogyatékosság nélküli volt 115, fogyatékossággal bíró 3017, tehát 96.4%. Valaki most azt mondhatná erre, hogy ezek a fogya­tékosságok nem jelentenek mindig tüdővészt

Next

/
Thumbnails
Contents