Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-109
378 Az- országgyűlés képviselőházának 1 a feltámogatására használják, akik tőlem távol vannak, akik képviselők voltak és bizonyára nem a nép szeretete folytán estek ki a képviselőségből, akkor utolsó filléreimet nem fogom odavinni az* állam oltárára, hanem inkább magamnak veszek érte egy pár csizmát. Sajnos, ezt el kell mondanom. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Elég már! — Payr Hugó: Nem kellene ilyet csinálni!) Ha kell, rekedtre beszéljük a torkunkat, csak azért, hogy ezek legalább szűnjenek meg, ne legyen folytatásuk. Ne legyen alkalmunk öt hét múlva megint ideállni a t. Ház elé és újból ilyenek miatt panaszkodni. (Nirnsee Pál: Még tíz helyen lesz választás. — Dinnyés Lajos: Annyi mandátumot fognak még megsemmisíteni?) T. Ház! Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha felolvasok Gáspárdy Elemér egyik igen érdekes vezércikkéből egy részletet. Érdekes azért, mert Gáspárdy Elemérnek, a nagy, halhatatlan emlékű purifikátornak szavaival kívánnám zárni interpellációmat. Azt mondja Gáspárdy Elemér 1933 március 18-án egyik kitűnő napilapunk hasábjain (olvassa): »Most pedig cselekedni kell, ez kötelesség is ott, ahol lehetséges és ott, ahol szükséges. De hogyan?« — kérdi ő és válaszol. — »A személyes érdekek védelmére emelt sziklavárak összerombolásá\al«. (Derültség.) »A közéleti tisztaságnak a régi szent piedesztálra való emelése volna az első lépés. XJgy hatna ez a fáradt közéletre, mint a zöldülő magyar rónára a bőséges tavaszi eső.« (Derültség.) Igen t. Képviselőház! Ügy érzem, ez az interpelláció azért volt helyénvaló, mert elsősorban annak szántuk, hogy magát a miniszter urat igyekezzünk mentesíteni a jövőben olyan befolyásoktól, amelyeknek ő valószínűleg igen keserűen tett eleget. Ahányszor ilyesmi elő fog fordulni, — és hála a magyar sajtó bölcs erélyének, ép érzékének és sasszemének, ezeket mindig meg tudjuk — mindannyiszor az ország nyilvánossága elé fogjuk hozni. (Helyeslés.) Kérem a távollevő miniszter urat, hogy legalább ebben az utóbbi vonatkozásban megfelelő és megnyugtató választ adjon, mert ha ezt megkapom, akkor ez bizonyára úgy fog hatni a fáradt közéletre, mint a zöldülő magyar rónára a bőséges tavaszi eső. (Élénk derültség. — Helyeslés és taps a baloldalon ) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Huszár Mihály képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy f. é. március 14-én Sárváron szavazás mellőzésével községi bíróvá nevezték ki a Nep. helyi elnökét? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a sárvári bíróválasztást felülvizsgáltatni és a fellebbezés elintézéséig is annak eredményét felfüggeszteni?« Elnök: Huszár Mihály képviselő urat illeti a szó. Huszár Mihály: T. Ház! Dulin igen t. képviselőtársam konkrétumot hozott ide a Ház ítélőszéke elé, konkrétummal jövök ém is; sérelmes intézkedést tett szóvá, nem kevesbbé 09. ülése 1936 március 18-án, szerdán. sérelmes intézkedést akarok én is szóvátenni. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Talán szememre vethetné valaki azt, hogy egy közigazgatási sérelmet akarok interpelláció formájában a Ház elé hozni, hiszen a törvény biztosítja az orvoslás módját, megvan a fellebbezés lehetősége; itt azonban másról is szó van. Kénytelen voltam választóim, egy hatalmas tömege kérésének eleget tenni, akikkel március idusának yigiliáján legszentebb meggyőződésem szerint égbekiáltó igazságtalanság történt, úgy hogy most is az arcomon vibrál az az ütés, amelyben nekünk sárváriaknak március 14-én a tisztújítás alkalmával részünk volt. Szóvá kell ezt tennem azért is, inert nem sporadikus esetről van szó, hanem szemmeláthatólag — így veszem észre, mert a panaszok jobbról-balról jönnek — a törvény helytelen magyarázata következtében a községi autonómiák forognak veszélyben, ha a miniszter úr az 1886:XXII. te. 77. sí-ának más magyarázatot nem fog adni. Miről van szó igen t. Képviselőház? Arról van szó, hogy az 1871:XVIII. te. a tisztújítások alkalmával a kandidálási jogot rábízta magára a képviselőtestületre. 1886:XXII. te. ennek a régi törvénynek korrektívumaként készült el. Amikor ezt a törvényt a Ház elé terjesztették, a Ház akkori ellenzéke ez ellen a községi autonómiát és a szabadságjogokat veszélyeztető törvény ellen koncentrált támadást intézett Nem kisebb ember, mint maga Grünwald Béla látta meg ennek a törvénynek a veszerelmeit, rá is irányította rögtön a Ház figyelmét. Különösen ráirányította arra és a legsérelimesebbnek tartotta azt, hogy ha törvénnyé válik az 1886:XXII. te. 77. §-a, amely a községeknek és nagyközségeknek tisztújításánál a bírói állásra való kandidacionális jogot a képviselőtestület kezéből kivéve, rábízza a tisztújító szék elnökére^ a főszolgabíróra, akkor ebből veszedelmek származnak a községek autonómiájára, de magukra a közszabadságokra is. Maga Grünwald Béla azt mondotta a képviselőházi tárgyalás t alkalmával, 1886 április 3-án, amikor a törvényjavaslatot beterjesztették, hogy (olvassa): »A községi elöljáróság tagjainak választására nézve követeljük legkomolyabban a szabad választás minden biztosítékát.« A 77. § ellen pedig kifejezetten azt mondotta, hogy ez a paragrafus a szabad választás helyébe az elöljáróság első tagjára nézve a tisztújítást vezető elnök kinevezési jogát iktatta be.« Ezért írtam interpellációm első pontjában is azt, hogy Sárvárott március 14-én tényleg az történt, hogy a szabad választás helyett a tisztújító szék elnöke, a sárvári főszolgabíró önhatalmúlag nevez-e ki a községi bírót. (Meskó Iludolf: Az nem lehet! — Dinnyés Lajos: Ez az abuzus, Meskó képviselőtársam!) Azt mondotta továbbá Grünwald Béla, hogy (olvassa): »Ha ebből törvény lesz, akkor lehetővé van téve. hogy oly egyének erőszakoltassanak a községekre, kik a községek bizalmát nem bírják.« Justh Gyula, aki szintén módosító javaslatot tett, ezt mondotta (olvassa): »A javaslat rávall mesterére, — Tisza Kálmánra — mert a javaslat főjellege, alapvonása rideg központosítás.« Mivel védte Tisza Kálmán ezt a törvényjavaslatot, amelyből törvény lett? Ez a fontos, mert egy törvénynek legilletékesebb, legauntetikusabb magyarázója mégis maga az, aki a törvényért a felelősséget és az apaságot vállalja.
